Most, hogy a kurvák számlát adhatnak, felmerült bennünk néhány gondolat így kedd reggel. Vajon mikor emelik ki a ,,máshová nem sorolt egyéb szolgáltatások" közül a bérnőstények különféle szolgáltatásait? Mikor növik ki ezen szolgáltatások is a szűkös ,,kurválkodás" SZJ-számot, és válnak önálló, külön megnevezett szolgáltatássá? Mikor jönnek az első ÁFA-s számlák, amelyek szolgáltatás megnevezése rovatban Dominajátékot, Francia gumivalt, vagy nemes egyszerűséggel Szopást sorolnak fel? Mikor lehet ezeket ezeket repiköltségre elszámolni? Mikor jelennek meg ezek a költségek az egészségpénztár mintájára adómentes munkáltatói juttatásként? A céges konditermet, teniszpályát fenntartó multik beszereznek vajon céges kurvákat is?

És legvégül: Melyik lesz az első cég, amely a színlelt vállalkozói szerződésben foglalkoztatott munkatársaitól el fogja fogadni a Szopás-számlákat? Hiszen ez mégis hívebben tükrözi az elvégzett munkát, mint a szokásos tanácsadás, meg rendezvényszervezés.

Lehet, hogy idővel a könyvelői szakma mégsem lesz olyan mocskosmód unalmas dolog. És egy szép napon, ha megkérdezik a kölyköt, hogy ,,honnan tanultad ezt a szót, büdös kölyök, hogy akadtál volna a gumiban, mert mi nem beszélünk így?", akkor nyugodt szívvel válaszolhatja Ödönke: ,,Az apa zsebében talált számláról."

Estére közös program volt szervezve: grillparty. Nagyra becsült főnökeink mókás feliratú kötényt kötöttek (kiss the cook), feltűrték a zakó ujját és neki láttak húst sütni. Milyen csodás elgondolás, nemdebár? Egész évben nyalhatjuk a seggüket, de ezen a remek hétvégén ők sütik nekünk az ételt. Megtöltik a hasunk. Az elgondolás valóban nagyszerű volt, csak a kivitelezésbe csúszott néhány gixer. Talán a legalapvetőbb probléma az volt, hogy  a főnökeink igazi balfaszok, akik még életükben nem csináltak semmit maguktól. Azt a szerencsétlenkedést amit a grillek begyújtásánál levágtak filmre kellett volna venni. Az egyik pókhasú boss okosan a köténykéjével próbálta mérsékelni a sütőjéből felcsapó méteres lángokat, ám sajnos az olcsó szövet nem bírt a spirituszban tocsogó faszénnel. Szerencsére az egyik friccnek volt annyi lélekjelenléte, hogy lehámozza a lángoló ruhadarabot a dagiról. Egy mögöttem álló kolléga hűvösen csak ekképp kommentálta az eseményeket:

,, Elébb le kell vágni a disznót, csak azután perzselni..."

A nagy ijedségre előkerültek a viszkik, vodkák, és egyéb különféle röviditalok. A sznobok persze Bacardikat szopogattak, de a magunkfajta irodai patkányoknak kemény pia kellett. Rákkal hamar felmértük, hogy a szálló tömény szesz készletei nem lesznek elegendőek egy kiadós piáláshoz, ezért kiugrottunk Földvár szitibe, hogy beszerezzünk némi alkoholt. Megálltunk egy pince előtt, a papa épp zárt. Meggyőztük, hogy nagyfogyasztók vagyunk, jó bizniszt csinál velünk, így bebocsáttatást nyertünk. Utunk nem volt hiábavaló, egy demizsonnyi kóser szilvával tértünk vissza a szállóba. Oda adtam a kannát a csajoknak, hogy szerezzenek a konyháról üvegeket és töltsék át a nedűt, amíg még józanok, mert később szopás lesz a demizsonból öntögetni a felespoharakba. Közben Jancsi megpróbálkozott a grillparti végtermékeinek elfogyasztásaival, de a húsok kívül elszenesedtek, belül meg nyersek maradtak. A németeknek szerencsére így is ízlett.

A jóféle bolti piák tényleg nagyon hamar elfogytak, egy ilyen szopás nap után mindenki lazítani akart. Sajnos a csajok Szilvi vezetésével vodkának nézték a páleszt, és összekeverték narancslével, ami még a reggeliről maradt. Mivel nem volt elég narilé az 50-50% keverési arány eléréséhez, a hiányzó mennyiséget buborékos ásványvízzel pótolták az okos lányok. Mindezt egy hatalmas konyhai acél edényben prezentálták nekünk, első gondolatom az volt mikor megláttam, hogy belefojtom őket. Aztán Szilvi bűnbánóan hozzámdörgölődzött, tehát a második gondolatom az volt, hogy Szilvit töcskölöm egy hatalmas íróasztalon, miközben UTP kábellel fojtogatom. Tudom, a telefonzsinór jobban nézne ki, de nekem valamiért UTP jutott az eszembe. Szóval épp ezt játszottam le a fejemben, mikor Rák kijelentette, hogy "bazmeg ez nem is rossz, kóstoljad!"

És valóban, nem is volt rossz. Végtére is mindenki rákapott a Balaton Librére (így neveztük el), azt hiszem a buborékok adták meg a bukéját. El is határoztuk, hogy bevezetjük a piacra a terméket, elvégre pálinkához csak hullott gyümi kell, ásványvíz meg mindenhol feltör ahol az emberek lyukat fúrnak a földbe. Az állott narilevet majd a menzákról vásároljuk fel. A reklámarc Szilvi lesz, és más nem is kell a reklámba, a siker garantált.

Szóval az este a szokásos tivornyázással telt. Rák kóbor pinákat fűzött, én igyekeztem a lehető legtöbb alkoholt magamba tölteni, Jancsi pedig összehaverkodott a németekkel. El is kolbászoltak, hogy ő majd megmutatja nekik a Balatont. Kisvártatva visszatérték egy kertitörpével. Klasszikus, kb. fél méter magas, szakállas, ritka giccses egy gnóm. Nem sikerült kiszedni belőle, hogyan szerezték, de valószínűleg egy nyaraló kertjéből bugázták meg a jószágot. Mindenesetre azóta Jancsi és a törpe elválaszthatatlanok, hurcolja magával mindenhová.

Másnap semmi izgalmas nem történt. Reggel picsamásnaposan botorkálva találtam egy telefont a földön. Megörültem, hogy pont olyan mint az enyém, legalább gyorsan kicserélhetem a hátlapokat, mert az enyémen van egy karc ami elcsúfítja. Felkapom a telót, erre látom, hogy baszki ezen is van egy karc. Pont ott ahol az enyémen. Sikerült megtalálnom a saját mobilomat, amiről még nem is tudtam, hogy elveszett. Tehetséges vagyok, na. Sajnos a Balatonlibrézésnek meg voltak a mellékhatásai. A parkolóban valaki telehányt egy Boxstert. Megkockáztatom, nem is egyvalaki tette, ugyanis a miniporsche ülései, műszerfala, egész belsőtere csupa róka volt. Még a kormányról is csöpögött a gyomortartalom. Máskor könnyesre röhögtem volna magam ezen, de mikor az embernek a Belgrád-Budapest gyors zakatol a fejében, valahogy hidegen hagyják az efféle események. És nekem majd szétrobbant a koponyám. A nap további részében teljesen használhatatlan voltam, néha percekre elszundítottam de valami köcsög mindig felkeltett. Halványan rémlik egy vonalhúzogatós játék, ilyen szociometria szerűséget próbáltak csináltatni velünk. A többiek sem voltak túl aktívak, azt hiszem a tréning szervezői nem számoltak a Librézéssel. Hazafelé végigaludtam az utat, hétfőn pedig újult erővel, testben és lélekben egyaránt megerősödve vetettem magam a munka dzsungelébe.

- Fin -

Egy totális összeomlás, újjászületés, újra-összeomlás, újra-újjászületést követően hamarosan folytatódik a blog.

Kicsit széthullottunk az utóbbi időben, úgy nagyjából minden szinten. Mostanra azonban épek vagyunk megint, összeszedtük elvesztett darabkáink. Megírtam a kurva tréinghétvége befejezését, negyedszerre is. Először véletlenül letöröltem, másodszor elszállt a benti gép vinyójával együtt az öröklétbe. Harmadszorra nem bíztam semmit a véletlenre, papírra vetettem a sorokat reggel a buszon. Ott volt egész nap a farmerom farzsebében. Akkor is ott volt, amikor este lazultunk a srácokkal a Gellérthegyen. Aztán reggel már nem volt ott. Ha valaki megtalálná egy kockás füzetlapon a tréninghétvége hármat, csókoltatom.

Végül vettem egy kurvanagy levegőt, és megírtam negyedszerre. Lementettem toll-meghajtóra, és kinyomtattam két példányban. Az egyiket betettem egy fémkazettába, aminek a kulcsát mélyen felhelyeztem a végbelembe. Másik példányt ügyvédemnél helyeztem letétbe, ha bármi történne velem, majd ő az arcotokba tolja. Na mentem zavarogni, peace!

Péntek van - így hát nálunk is megrendezésre kerül a szokásos ,,ki látja meg hamarabb a wiwes frissítést a subbán?" vetélkedő. Aztán persze mindenki felveszi a szokásos pénteki munkahozzáállást, amely abból áll, hogy ezer éve húzódó ügyekről kettőkor minden érintettetnek emaileket kell küldeni, amelyekre ők ma már úgysem válaszolnak, tehát lehet hazahúzni.

Patkány állapota amúgy rosszabbodik. Tegnap elhagyta a száját egy: ,,miafaszbajotokvan, a Soma nem egy jó nő, de biztos jól tud kúrni" - felkiáltás, nem is akarom részletezni milyen kontextusban. Pedig mi igazán rendesek voltunk hozzá, végül a vizespóló-verseny is elmaradt, mert néhány kanos (természetesen férfi) IT-s kollegán kívül senki nem akarta bevállalni. Jancsinak valószínűleg igaza van abban, hogy le kell volna őket itatnunk. Majd legközelebb vodkát keverünk a diétáskólába, meg egy kis spurit a 3in1 kávéjukba.

Egyébként tegnap kiélesedett az irodai patkány-melós ellentét. Az egész azzal kezdődött, hogy az egyik nagyfőnök majdnem megvert egy biciklisfutárt, mert az elég tapló módon oktatta ki arról, hányas tarifakörzetbe tartozik a szállítási útvonal, miközben igazából a diszpécserével kellett volna beszélnie. Persze a futároknak sem könnyű, folyton volt politikusok akarják őket lelőni játékpisztollyal a Kodály köröndnél állítólag.

Kis belvárosi irodánk mellett meg fúrnak valami csatornát, és a mi ablakunk pont odanéz. Jancsi tegnap egész munkaidő alatt Napirajz-szövegeket kurjongatott le a fiúknak (Vigyázz, Tibi, rádesik az a szar, tartsá' rá kicsit, e!), ám legnagyobb megdöbbenésünkre nem verték szarrá délután, amikor hazahúztunk, hanem befogadták. Ennek eredményeként reggel olyan hagymapálinka-szagú pofával jött be dolgozni, hogy a folyosón kidöglöttek körülötte a már így is haldokló díszpálmák.

Természetesen ő ezt úgy reagálta le, hogy egy tíz perces fejmosást adott a pálmáknak a legvadabb c-kat. gyilkolós filmekből vett idézetekkel. Majd a végét a mindmáig egyik etalonnak számító Chopper-szöveggel zárta le: ,,Intelligens vagyok, mégis kőkemény" - ezután pedig bezuhant a nyitott írószerraktárba ezeréves spirálozófóliák közé.

Elhúzunk nyaralni, majd hétfőn / kedden jövünk haza. Mire ez a poszt megjelenik, már úton is leszünk. Akartam előre időzíteni posztokat, hogy hétvégre se maradjatok Patkányok nélkül. Nem sikerült, lusta vagyok.

Délelőtt tizenegyre érkeztünk meg Balatonföldvárra Az üdülő kapujában egy kiskosztümös csaj köszöntött bennünket, és mindenkire felaggatta a névtábláját, meg egy papírra írkált mindenfélét. Ez járt némi bonyodalommal, mivel Jancsi és Rák a kishölgy kedvéért sem szakította félbe a böfögőversenyt. Jancsi épp a Gy betűnél tartott az ABC elbüfögésében, mikor a névtáblás pina felé fordult. A következő öt betűt (H-I-Í-J-K) a csaj arcába tolta. Ezekután a leányban felébredt a kétely, hogy talán mégsem kellene beereszteni bennünket, de már késő volt. Bal kezemmel felkaptam két névtáblát az asztalról, jobb kezemmel belökdöstem a srácokat. Így lett Jancsi neve "Oláh Mátyás", Ráké meg "Jutta Erlitz".

Két újdonsült barátommal, Juttával és Mátyással kisvártatva egy nagy és rosszul kivilágított teremben találtuk magunkat. Eltartott egy ideig, amíg a szemem hozzászokott a félhomályhoz. Elöl öt ember állt háttal az ülőknek, és kis csoportot alkotva duruzsoltak. A hátsó sorban megláttam egy ismerős arcot, Fakó Jenőt. Beültünk mellé, és megpróbáltam kiszedni belőle, hogy mi a stájsz éppen. Öt perc faggatózás után feladtam, Fakó használhatatlan volt, mint mindig. Ez a srác kétszer annyit keres mint egy jól menő orvos nettóban (azaz hálapénz nélkül), de egy egyszerű kérdésre sem képes válaszolni. Nem tudom miért gondoltam, hogy jó lesz mellé ülni, de én mindenkinek adok egy esélyt, hátha van olyan jó fej, mint mi vagyunk. Ez a kiábrándító öt perc Fakóval megmutatta már az elején, hogy teljesen reménytelen új kapcsolatokra szert tenni, építeni a csapatot és hasonlók, amiről tulajdonképp ez a hétvége szólni akart. Kisvártatva elkezdtek minket csoportokra szabdalni, közben gondolataimba merültem. Sajnon csak a "hátsó sor az egy csapat akkor, oké?" mondatra kaptam fel a fejem, és ösztönszerűen kiszaladt a számon, hogy "NEM". Persze úgy tettek, mintha nem hallották volna. Ezekután át kellett mennünk az ebédlőbe, ahol kaptunk aszott párizsis szendvicset, meg narancsdzsúzt, ami sosem látott narancsot. Király Rák az asztal alá csempészett egy kancsó narancslevet, mondván, hogy majd jó lesz a vodkához, leitatni a pinákat. Jancsi az asztalra borulva szundikált. Olyan, mint egy gyerek: ha evett, elalszik. Fején lévő napszemüvege belecsúszott egy vajaskenyérbe, amiről lezabáltam a parizert. Ezt később nem vette észre, és fél napig margarinos napszecsóval a fején flangált. Kicsit a haja is olyan lett.

Reggela után kivittek a kertbe, megérkeztek a trénerek, következtek a szokásos hülye vetélkedők, játékok, agyrohasztó baromságok. A hullámok összecsaptak felettem, a nap erősebben tűzött mint valaha, száraz volt a torkom és kókadt a farkam. Mellesleg izzadt a herém, viszketett a seggem és egyáltalán, borzasztóan elviselhetetlenné vált a világ. A székem tövében találtam egy hangyabolyt, és elkezdtem autópályát építeni a hangyáknak botokból. Megpróbáltam elvezetni őket az elöttem lévő szék lábához, hadd másszanak fel a hangyák a széken ülő kopasz csóró izzadt hátán. Ez lekötött vagy húsz percig, de utána visszasüppedtem a tehetetlen olvadásba. Eltelt újabb húsz perc, és nem bírtam tovább!
"Elmentem szarni!" - jelentettem be ünnepélyesen és elvonultam a kocsim irányába. Másfél óra csapatépítés éppen elég volt nekem mára.
"Akkor tartsunk egykis szünetet" - mondta a trénerpunci megszeppenten.
Szerencsére a strand nem volt messze, hamar odataláltunk. Rák elment hideg sört szerezni, mi Jancsival megalkudtunk egy vizibicajra. Rák meghozta a söröket, és egy "Akkor irány Tihany!" rikkantással felpattant a delfines bicajra.

Folytatása következik...

Balatoni tréninghétvégén jártunk a srácokkal. Először jó alkalomnak tűnhet a pihenésre egy ilyen tréninghétvége, gondoltuk majd dőzsölünk a cég pénzén és süttetjük a sörhast. Valójában azonban ez a buli arról szól, hogy egy régi szot üdülőbe zsuppolnak egy csomó embert, majd két napon keresztül mossák az agyukat.
Délelőtt tízre kellett volna leérni Földvárra, reggel nyolckor találkoztunk Jancsival és Király Rákkal a Móriczon. Mivel Jancsi Opelja szervízben, így az én kocsimmal voltunk kénytelenek menni. Jancsi egyébként lassítás nélkül átszáguldott egy kisebb jártacsíkon, pontosabban szólva átugratott. Azt mondja, a strandpapucsa beszorult a két pedál közé, ezért nem tudott fékezni. Az Opel hazáig még eldöcögött, aztán ahogy beállt a ház elé, kifordult a jobb első kereke.
Szóval fél kilenckor el is indultunk rendben, elötte a srácok bevásároltak a gérobiban, nehogy már pianélkül induljunk el. Király Rák megnyugtatott, hogy tud egy olcsóbb és rövidebb utat. Autópályára amúgy sem mehettünk volna, ha a Cobra11 kiszúrja az én tragacsomat, amivel régóta csak halló-, illetve inkább már csak látótávolságon belül merek elmenni otthonról, tuti leveszi a rendszámot ott helyben. Egyébként nemrég vizsgázott a gép, de a szaki ki sem nyitotta a motorházfedelet. "Jó embereknek jó az autója" -mondta. Milyen igaz.
Jancsi egész úton arról beszélt, hogy mi van, ha a mormoták emberekre támadnak. Állítólag olvasott arról valamit, hogy a nagy meleg miatt a Hortobányon honos mormoták teljesen megőrültek, és több békés horgászt is megtámadtak. Engem valahogy kurvára nem érdekelt ez az egész, de nem volt szivem ezt a tényt közölni vele.
"De most komolyan, milyen világban élünk, ha már vérszomjas mormoták támadnak az emberre?!" - Kérdezte Jancsi, inkább magától mint tőlem.
"És képzeld mi lesz, ha majd a hódokkal is ugynez történik, azokkal a hatalmas fogaikkal simán felfalnak egy egész tehenet!" - Kontrázott rá Rák.
Valahol Diósd határában járhattunk, mikor a motortérből fehér gőz csapott fel. Legutoljára a gimis tornateremben berendezett "isidizsi"-ben láttam ilyen fehér füstöt, mikor a 11.B-s Kovács "Kobold" Norbi működésbe hozta a Smog2000 feliratú füstgépet a Pet Shop Boys Always On My Mind című klasszikusa alatt, annál a résznél mikor az oroszlánröfögés kezdődik.
Szóval a hűtés elpárolgott a motorból, mi meg ott álltunk a rekkenő hőségben az elbaszott semmi közepén. Ráknak az a mentő ötlete támadt, hogy a bevásárolt vodkát öntsük az elpárolgott víz helyére (állítólag ruszkiban is így csinálják télen), Jancsi azonban hallani sem akart erről. Mondanom sem kell, hogy víz nem volt nálunk. Végülis kiráztuk a buborékot két dobozos Borsodiból, és azt töltöttük a hűtőbe. A módszer bevált, gond nélkül leértünk Földvárra.

Folytatása következik...

...és a legnagyobb uborkaszezon. Sosem értettem igazán, mi köze az uborkának a pangáshoz. Vagy az uborka nyáron érik, és most kell szüreteleni? Vagy mi a fakk? Városi gyerek vagyok, na. Nekem a nyárról inkább a dinnye jut eszembe, ha már zöldség. Szóval dinnyeszezon van, és ilyenkor a szokottnál is lustább vagyok írni. Már ott tartok, hogy Patkánynét zaklatom, hogy írjon valamit a blogra. Valami könnyedet, valami nyárit, valami csajost. Azzal nyugtatom magam, hogy ez egy átgondolt stratégia része, mármint hogy a csajom is írjon, mert így nyithatunk új célközönség felé, az Athináról átkattintó leányok nem fognak rögtön továbbállni. De az igazság az, hogy kibaszott lusta vagyok írni, és szeretném átruházni valakire a feladatot.
Viszont csináltam új kinézetet, és tervezek új funkciókat is. Najó, rendes bejegyzés is lesz, voltunk ugyanis balatoni tréninghétvégén, majd este nekiülök és megírom az élményeket.

Update: este mégse írom meg, mert közterezni megyünk... akkor izé, majd holnap.

Jövő héten jönnek megnézni a gyarmatot a német tulajdonosok. Mi pedig készülünk. Egyelőre erre esett a választás, de várjuk a további ötleteket.

Tygörz - Supercool Winkytool

Ma különösen fura napunk volt az irodában. Délelőtt fogorvosnáél voltam, aki érzéstelenítés közben telibetalálta az álkapocs és az arccsont között belépő ideget. Észre is vette, amint fura rángatózásba kezdtem, majd érthetetlen szavakat fröcsögtem magam elé. Nemhogy a fog körülötti részt, de az arcom, sőt, a fülem sem éreztem. A torkom sem, így véletlenül lenyeltem egy nagyobb adag vegyszert amit kiköpnöm kellett volna. Egész úton a fogorvos és a melóhelyem közt nyáladzottam, mad egy szép hányással kezdtem mai munkám. Igen, répa is volt benne. Répa valahogy mindig kerül bele.
Az érzéstelenítőtől és az átélt borzalmaktól félig kábán folytattam a nyáldzást a forgószékemben. Közben megfigyeltem, amint egy légy próbál kiszabadulni az akku savból. Tegnap kivik után kutattam az íróasztal fiókjában, de csak egy laposelemet találtam. Kint hagytam az asztalon, a hülye légy meg beleragadt az elemből kicsordult savba. Nagyon harcot, gondolom csípte a sav a kis légylábait. El akartam nevezni, de semmi légynek való név nem jutott az eszembe. Állatnevekben sosem voltam kreatív, a macskánkat egyszerűen csak Macskának hívtam, a kutyát meg Kutyának. Így maradt az asztalomon savban fürdőző légy is csak Légy. Végül Andreas "basszadmegegylégyvanazasztalodooon!!!" csatakiáltással lecsapta szegényt egy mappával. Andreas egyébként teljesen magyar, csak a szülei voltak teljesen hülyék. Légy egyik fele rátapadt a mappára, másik fele meg ottragadt a savban. Érdekes lesz megfigyelni, hány nap alatt bontódik le egy légy az akku savban. Az idő hátralévő részében megpróbáltam letölteni az új Interpol albumot, sajnos nem sok sikerrel. Talán majd itthonról.

Íme az utóbbi idők kereső kifejezései, kommentár nélkül:

Van ez a goldenblog, vagy blokk, vagy mi a pina, amit tavaly megnyert egy marketinges forma, akit azóta is nagyon bírunk. Idén Királyrák is indul a versenyen, egy indexes tag benevezte. És szar lenne leégni, szal ha már benevezték, illene megnyerni. Ezért kérek mindenkit, hogy szavazzatok Rákra! Újblog kategória, vasárnap éjfélig lehet szavazni. Kampányígéretek itt.

 Köszi...

Hova lett Athina blogja?

Hétfőn egy főiskolás srác hatalmas spermafolttal díszített nadrágban jött gyakornoki állásinterjúra. Reggel rám mosolygott egy helyes lány a dugóban. Múlt héten, az egész iroda szeme láttára seggreesett a bejárat előtt az a kis buzi, aki rendszeresen nyír a vezetőség előtt. Az előbb Jancsi „véletlenül” nekilökött egy kollegát a víztartálynak, és árvíz alá került az iroda. Az élet szép.

Patkány rövid és tömör cikkéhez egy meglepően gondolatgazdag hozzászólás érkezett. Úgyhogy most először, és utoljára mi is komolyak leszünk. Alább Shenpen kommentjeire reagálunk.

Kedves Shenpen!

Ne haragudj, hogy ezt írom, de látszik, hogy nem dolgoztál még külföldi tulajdonú cégnél. Vagy egy nagyon jót fogtál ki.

Én tettem egy rövid kitérőt a közszolgálatban. Annyi ambicionálatlan, unatkozó faszt még egy rakáson nem láttam. Meg is voltam róla győződve, hogy a magánszektor annál csak jobb lehet. Ahol mindenki verseng, kreatív, és megváltja a világot a prémiumért. Ahol van teljesítménymérés.

Pedig fenéket! Arról van szó, hogy nagyon is önző, középszerű emberek vannak a külföldi tulajdonú multik élén, akik kizárólag az ismerettségüknek köszönhetően kerültek oda. Ki van nyalva a seggük a hét számjegyű fizetéssel, a kocsival, a laptoppal, és egyáltalán nem vágja őket seggre, ha nem kapnak prémiumot. (Egyébként kapnak, mert statisztikát szerkeszteni ügyesen tudnak.)

És nem azokat üldözik, akik hozzájuk/hozzánk hasonlóan szarnak az egészbe. Azokat nem szeretik, akik okosabbak náluk, és akik - ha ők lennének a vezetők - tízszeres profitot realizálnának a cégnek. Mert bennük látják a potenciális ellenfeleiket.

Lásd Csaba sztoriját. A srác a szarrászívott agyával is értelmesebb ötleteket hozott össze, mint a vezetőség öt év alatt. Az, hogy balfasz volt a megvalósításban, remek apropó volt a regional leadereknek a kirugásában, de alapvetően a cselekedetüket nem ez motiválta.

A pénz, a tőke - és ezt Marx óta tudjuk - újratermeli önmagát. Egy gecigazdag multi, amely portfóliójában aprócska pont csupán a magyar disztribúció, valójában még a veszteséget is bevállalná azért, hogy jelen legyen itthon a piacon. És ami a főnököknek, meg nekünk is magas fizetés lófasz munkáért, az az ő szemükben csak zsebpénz.

Mi, Patkánnyal gyakran gondolkozunk azon, hogy vajon kiégtünk-e, vajon van-e valami, ami motivál minket. És olyankor mindig rájövünk, hogy van. Nem a pénz az, nem a szakmai előmenetel, hanem az a csomó faszság, amit irodán kívül és az irodában is csinálunk, és amit aztán persze felnagyítva, és a fontosabb részeket, érthető okokból átírva mesélünk el nektek. Amitől vidám az élet. A banán és a baszás. Ehhez az eszközt a multitól szerezzük be - és nyilván örülnénk, ha közben a cégnek is jobban menne, mert mehetne jobban.

De amíg banánra és baszásra telik, csak a lúzerek mennek szembe a főfaszokkal. Mert az ő céluk nem a hatékonyság, vagy a megszerezhető incentive, hanem a hosszú, és kitartó vegetálás az anyacég farvizén. És a miénk is. Aztán, ha saját céget alapítunk, felvállalva annak minden ócska nyűgjét, a hülye könyvelőtől a balfasz állami szervekig, akiknek egyetlen céljuk az üzletünk ellehetetlenítése, majd talán elővesszük a kreativitásunkat és az általad is dícsért logikát. Ha marad még belőle valami.
 
Üdv,
Patkány és Rák

Napok óta ezen röhögünk, az egész iroda. Csaba, aki egy vénülő, drogos asszisztens nálunk, kitalálta, hogy most aztán ki fog törni. Mégpedig úgy, hogy ír egy emailt a külföldi tulajdonosoknak arról, hogy milyen fantasztikus ötletei vannak az üzleti részesedés növelésére. A bökkenő az, hogy a srác csak magyarul beszél. (Egy ideig mondjuk állította magáról, hogy üzbégül is, de a cseszegetések hatására leállt.) Én persze mondtam ennek a fasznak, hogy ne az alulfizetett, másnaposan, strandpapucsban dolgozó telemarketinges diákokkal fordíttassa le a levelet. Vagy legalább ne fenyegesse őket, hogy, „ha nem csinálod meg, akkor kirúgatlak”, mert két jó szóért, meg egy sörért amúgy is hajlandóak lettek volna. A diákok persze átfogalmazták úgy a felét, kb. olyan nyelvezettel, hogy Matt Stone és Trey Parker is tanulhatna újat belőlük. Ezek után hozzáadtak random idézeteket mindenféle jópofa filmből (Pulp Fiction, Jay and Silent Bob, Született Gyilkosok és Trainspotting), hogy kijöjjön a terjedelem.

Csaba meg be volt fosva, hogy lenyúlják a világmegváltó ötleteit, ezért nem mutatta meg senkinek (hosszú drogos évtizedek során kialakult paranoia), hanem elküldte a tulajdonosoknak. Ez még nem feltétlenül lett volna baj, mert azok legfeljebb néztek volna egyet, hogy meghülyült a spamszűrő, és eltették volna a blackberry-s mobilt, hogy ússzanak egyet a medencéjükben, de ez a balfasz lecécézte (Irodai szlengszótár: lecécézte=lekopizta=elektronikus másolatot küldött) a magyarországi és a kelet-európai főfőnöknek is. Azoknak, akikről a diákok beleírták, hogy Csaba szerint „homokos pedofil képekre verik egymás faszát a Regional Meetingeken.”

Mostanában sokat gondolkodtam azon, tulajdonképpen mi motivál engem a munkára. Hogy vagyok képes minden reggel korán kelni, bebuszozni (Budafuckról !!), nyolc órát foglalkozni olyasmivel, amihez néha kurvára nincsen kedvem, aztán haza holtfáradtan. És mindezt miért? Pénzért, mi a faszért másért. Van egy csomó meló, amit betanított csimpánzok is el tudnának végezni, csak éppen őket nehezebb motiválni. Adhatsz nekik mogyorót vagy banánt, de lehet, hogy rögtön betolják a pofájukba, aztán meg meló helyett elkezdenek üzekedni. Mert a csimpánz tudja mi a jó. A banán meg a baszás, csak az kell neki. Banán, hogy magát fenntartsa, baszás, hogy a faját. Nekünk meg digitális tévé kell, 3G telefon, yakuzzi, forma1, meg tefál, aki mindenre gondol.
Én a magam részéről sosem veszem túl komolyan ezt a munka dolgot, meg ami azt illeti, az iskolát sem vettem. Ha alkalom van rá, mindig a banánt és a baszást választom. A csajom, a barátok, meg a család fontosabb szerintem, mint holmi pénzszerzési lehetőség. Pénzt (és a rajta megvehető ócska szarokat) bárhonnan lehet szerezni, de a fentiek pótolhatatlanok.

A szentmise végetért, menjetek békével!

Nabasszameg, mi történt ma.. Jövök dolgozni, anyázok a forgalom miatt, késében vagyok, szóval szokásos. Megérkezem, és mit látok? Kint van a rendőrség az irodánál, a bejárati ajtó betörve, mindenki kint cigizik idegesen, hogy mi van már.

Persze, betörtek hozzánk, de semmit nem vittek el. A kamerák szerint egy merevrészeg tinipár vasárnap hajnali háromkor bezúzta a bejáratot, benyomultak az egyik nagyfőnök irodájába (Henrikébe), megdézsmálták a szekrényben rejtegetett, Amerikából rendelt kurvadrága viszkit, majd kúrtak egy ordas nagyot az asztalon. Ezután elaludtak a bőrfotelben, és vasárnap délben távoztak, miután a srác összehányta a szőnyeget.

Amúgy a vicc, hogy a kölkök a heves aktus közben összetörtek egy lcd-monitort, egy márvány levélnehezéket és persze a szőnyeget is cserélni kell. Ezek viszont összesen nem kerülnek annyiba, mint a viszki. 

Mocskos nagy mázlijuk volt, mert a riasztó most sem szólalt meg, csak ma vették észre a betörést a portások, amikor jöttek dolgozni. Érdekes riasztónk van amúgy. Egyszer full kirámolták az egész kócerájt, elvittek drága projektorokat, meg számítógépeket, és még csak meg sem szólalt az a szar. Az egyik kutyát sétáltató járókelő hívta ki a rendőröket, akinek feltűnt, hogy pakolják ki a helyet hajnalban. Máskor meg csak úgy beindult magától, szintén egy hétvégén hajnalban, amikor senki sem volt ott. Villogtak a lámpák, sípolt az egész, minden környékbeli kutya ugatni kezdett, majd elhallgatott a rendszer kb. egy óra múlva.

Most ezt így végiggondolva, kicsit félve szállok be a liftbe ezentúl. A múltkor láttam a filmplusszon egy ilyen ultragagyi filmet, amelyben az iroda rendszere levadássza a dolgozókat. Na ott pont az volt az első jel, hogy tönkrement a riasztó. Ezek aggasztó dolgok, bár Patkány szerint simán legyőznénk a rendszert hasonló helyzetben. Egyszerűen csak le kéne baszni az automatát és kész. Csodálkozom, hogy ez az ötlet még nem jutott a rendezők eszébe, bár igaz, úgy sokkal rövidebb lenne a film.

Ma a gimnázium/középiskola és a főiskola/egyetem kerül terítékre. Jancsi ezúttal is hozzászól, bár most kurvára nem lenne rá ideje. Inkább lóg a melóból, csak hogy elmondja mekkora király. Ez egy közveszélyes munkakerülő.

Érdekes átalakulás megy végbe ebben a korban. A lányok és fiúk egy része nem törődve a lehetőségekkel, elkötelezik magukat, és évekig járnak együtt, sőt még hűségesek is egymáshoz. Mások heteroszexuálisan is olyan suliba mennek, ahol csak azonos neműeket láthatnak. Megint mások felfedezik, hogy saját nemükhöz vonzódnak. Ezekről a folyamatokról nem tudok beszámolni, lévén nem volt benne soha részem.

A többség ugyanis a boldog promiszkuitást választja a bárkivel bárhol szinte bármit hármas jelszó jegyében. Az első kemény berúgások (elképesztő mennyit tudtunk inni fiatalon), az első csoportos felizgulásba torkolló szexjátékok az osztálykiránduláson lámpaoltás után. Itt jelenik meg először az úgynevezett szűzkurva, amely karakter a későbbiekben teljesedik ki. Ő az a típus, aki órákon át képes arról beszélni, hogy mennyire bejössz neki, meg mi mindent csinálna veled. Aztán amikor kilátásba kerül, hogy előveszed a farkad, megsértődik, és nem érti az egész szitut. Van még a statisztikus, aki végigmegy egyenként az összes srácon, aztán lánybulikon elmondja a többieknek a toplistát. Olyan adatokkal rendelkezik rólunk, hogy szinte bármilyen tulajdonság alapján lehet nála keresni. És a lista folyamatosan frissül.

Kialakul a haveros csaj kategória, akit nem csak azért lehet csípni, mert jól néz ki, vagy hűdemegbasznám alakkal rendelkezik, hanem mert minden buliban benne van, és megkönnyíti a többiekhez közel kerülés esélyét is. Sajnos ezek a lányok utána egytől-egyig elmennek bölcsésznek. Kár értük. Jah igen, és minden osztályban van egy olyan, aki a ráncos faszt szereti, ezért összejön 15-16 évesen valami bűnronda 25-ön felülivel.  Ő a második osztálytalálkozón már valamilyen -né.

És kialakulnak a fétisek is! Ez annak köszönhető, hogy a legtöbb számtech teremben le vannak tiltva a rendes pornóoldalak, ezért a kölkök csak az olyanokat tudják megnézni, ahol nyakatekert dolgok vannak. Például lovakkal basznak, esetleg beöltöznek Coccolino-macinak a szereplők, vagy csizmákra élveznek. Esetleg bepelenkázzák magukat. Beteg.

(Nálunk volt egy férfi tanár, aki nagyon üldözte a csajokat, fasz tudja miért. Később megdugtam a barátnőjét, jól ki volt éhezve a csaj. A fétis dolog meg full igaz. Egy haver kiránduláson ellopta a tanárnő csizmáját, és beleverte. Asszem most valami szexboltja van a Rákóczi úton, férfi erényöveket, korbácsokat, meg bilincseket árul.- Jancsi)

Teljesen elszabadul a pokol! Még a leghűségesebb csajszik is kidobják addigi faszijukat a gólyatábor végére, vagy legkésőbb a második szemeszter kezdetére. A srácok vadásznak, a csajok pedig ideális férjet keresnek. Vannak persze, akik eljegyzik egymást, olyan is van, akik összeházasodnak legkésőbb az államvizsga után, de „nyitott kapcsolatok” virágoznak. Nekünk ebben az időszakban duplán könnyű dolgunk van. Egyrészt adottak a mindenféle egyetemre járó kortársak, másrészt ott vannak a középiskolás lányok (a Morrisons körül például sok rajzik a mai napig), akik legalább félistenként tekintenek ránk.

Kialakulnak az irodai pinatípusok. Még a szűzkurvák egy része is elveszti szüzességét. Megjelennek az aktakukac, szemüveges lányok, igazi bookworm-bitchek. A szájat-mellett érettségi után feltöltött kacsacsőrű emlősök. Olyan csajok vesznek minket körül, akik nemcsak szépek, de gyakran okosak is. Ha hozzáadjuk még, hogy a vizsgaidőszakot leszámítva tanulni sem kell sokat, egyértelműen kijelenthetjük, hogy az egyetemi évek jelentik a mennyországot.

Az én időmben még nem is kellett nagyon sokat költeni csajozásra, mert elfogadott tétel volt, hogy az egyetemista az csóró. Manapság, ahogy észreveszem, már drága ruhákat kell venni, meg úgy kell öltözködni, mint egy ratyi, de hát ez a kor velejárója lehet. A múltkor egy főiskolán komolyan mondom hogy egy női topba öltözött srác jött velem szemben. Rákerestem a neten, és tényleg árulnak ilyen cuccokat férfiaknak. Ráadásul kurva drágán.

(Én a mai napig visszajárok főiskolára csajozni. Felveszem a 15 évesen hordott vörös-lila Ramones pólómat, beülök valami órára egy helyes pina mellé, és a kilencven perc lejártával már meg is van a mobilszáma. Mire rájön, hogy valójában már régen dolgozom, addigra általában megvan. Sőt, imponál is nekik, ha kiderül, hogy melózom irodában, mert nem tudják milyen belülről ez a rothadó kóceráj. A pszichológus csajok néznek ki a legjobban, csak azok figyelnek órán. – Jancsi)

Először ígéretemhez híven nekiláttam írni nektek ebben a dög melegben az irodai pinák csoportjairól, azonban rájöttem, hogy így az egész lóg a levegőben. Előzmények nélküli. Olyan, mintha valaki úgy kezdené el nézni a Jóbarátokat a közepénél, hogy fingja sincs az addigi történésekről és így csak a poénok felét érti. Elmegy, elmegy, de nem az igazi. Lássuk hát az átlagos irodai patkány útját pinák szempontjából a különböző intézményrendszerekben, egészen addig a szent napig, amíg be nem lép első állandó munkahelyébe, az irodába. Az első részben a középiskoláig szemlézünk. Jancsi amúgy gecire unatkozott ma bent, így hozzáírta saját tapasztalatait. Ezeket vastagon szedtem.

Faszom tudja, nem emlékszem. :)

Ovi kurvája jelenség, amelyről egy korábbi posztban már volt szó. Igen, Kismartonyi Jolánka történetét kell megkeresni. (Egyszer megszöktünk egy lánnyal a oviból, mert vallásos volt és ,,kiűzetést a paradicsomból" akart játszani. Én azt hittem, ez olyan, mint fater kazettáin a kötözős szex. Kicsit féltem, de azért belementem, de csak húzta az agyam a kurva. A hülye viccek elkerülése miatt mondom, nem Juliskának hívták – Jancsi)

Itt már bonyolódnak a dolgok. Amíg az oviban tök jól elvoltunk az ellenkező nemmel, és nyilvánvalóvá vált, hogy bár tényleg nem minden nő kurva, azért mindig lehet egy olyat találni, akiben van erre erős hajlandóság, az iskola kezdetén valami megtörik. A kiscsajokból előjön a megfelelési kényszer. Hogy ők szorgalmasabbak, hamarabb és jobban, helyesebben tanulnak meg írni, számolni, és kurvára nem látnak át a rendszeren. Nem veszik észre, hogy a tanárnéni, akinek a kegyeiért egymással versengenek (hiszen a fiúkat ez nem érdekli, ők inkább fociznak, vagy ilyesmi) valójában nem maga az anyaúristen, csupán egy alsó kategóriás véglény, aki még a bölcsészkart sem tudta abszolválni egyetemi szinten. Legfeljebb valami gyengébb tanárképző főiskolával rendelkezik (hiszen, ha erősebbel rendelkezne, felső tagozatban tanítana).

Persze ezt mi sem látjuk még át ilyen világosan, csak érezzük. Valahogy az iskolarendszer egyetlen hímei, a karbantartó meg a portás is lenézi őket. Fater is lehülyézi őket muternek, amikor azt hiszik nem halljuk, muter meg egyet ért. És a kislányok meg vannak róla győződve, hogy a tanárnéni véleményére adni kell, sőt, ők okosabbak, ügyesebbek, jobbak azért, mert őket szereti az, akinek nyalnak. A fiúk itt szembesülnek azzal a ténnyel először, hogy egy intézményben (és ez mindenhol így van, a későbbiekben is) mindig jobban kell adni a portások, takarítók és karbantartók véleményére, mint a legfőbb főnökére. Ők látják ugyanis belülről a rendszert. Az alsó tagozat alapvető konfliktusforrás tehát. (Nem kell a rizsa, Rák, itt még egyik sem ronda, csak a kövérek. Le is kaptam szinte mindet a tornaterem mögött, oda jártunk csókolózni. – Jancsi) 

Ez az a hely, ahol finomodnak a rendszerek. Gyakran sokkhatás éri a fiúkat. Először is megjelennek olyan női tanárok, akik értelmesek, akik érdekes dolgokat mondanak, akiktől lehet tanulni. És egyáltalán nem hisztisek. Ezek általában matekot, vagy ilyesmit tanítanak. Feltűnik az alkesz technikatanár (akire minden kan felnéz), és a buzi rajztanár (akiért bolondulnak a lányok). Itt válik világossá, hogy a pinák igazából a homár pasikra buknak, tehát, ha be akarsz vágódni náluk, úgy kell viselkedned.

Ekkorra már a lányok egy része is rájön, hogy szarni kell a tanárokra, és átállnak a mi oldalunkra. Szégyen, de őket csókoljuk meg először, meg ilyenek. Ez iriggyé teszi a többit, akik aztán szintén csatlakoznak a csoporthoz, hogy újrarendeződjenek a viszonyok. Nemi alapú megoszlás helyett egészen más szempontok szerint kezdünk csoportokba rendeződni. (Áh, rizsa ez is bazdmeg. A lényeg, hogy a kispuncik ebben a korban fedezik fel az első faszokat maguk körül, és ha ügyes vagy, akkor a tiedet. Meg persze kamuleveleket írtunk a Bravoba, és aztán megcsináltuk, ami abban benne volt. Péniszmérő verseny is volt, ahol hosszban győztem, de vastagságban sajnos alulmaradtam.  - Jancsi)

UI: Patkánnyal meg együtt lehet érezni, mert csak benyomta azt az eperlevest, és most három napja fosik. :D

Kevésbé irodai téma, de dolgozó, urbánus lényként gyakran keresek fel különböző belvárosi vendéglátóipari egységeket, akár a munka kapcsán is. Például ha tárgyalni kell mennem, és helyszínül valamely étteremre esik a választás.

Régóta motoszkál bennem a kérdés, vajon miért tudom megszámolni egyetlen kezemen azon budapesti éttermek, kocsmák, kávézók, teázók, pubok számát, ahol normális, emberi kiszolgálásban részesültem. Nem arról van szó, hogy elvárom a seggem fényesre nyalását, csupán arról, hogy nem szeretem, ha az a személyzet, aki azért kapja a fizetését (és a borravalót!), hogy engem kiszolgáljon, úgy beszél velem mint egy darab szarral. Már nem érdekel, ha vizezett a sör, hideg az étel, és 900 forint egy sima kávé, mert ez mindenhol így van. Mondhatni, Magyarországon törvényszerű, hogy drágán kapsz szart. Én viszont kiakadok, ha a drága pénzen vett szaromat csak úgy elémvágják, és még én legyek hálás érte, hogy megtűrnek a helyen. Sokszor ha beülünk valahová, hosszú percekig felénk se néznek. Olykor elkeverik a rendelést, és a kapott borravalót a legritkább esetben köszönik meg, és úgy általában kurvabunkók.

1. A szakács is megkóstolta

Ötödik kerületben, a Bazilikától pár száz méterre lévő egyik étterembe ültünk be egy gyors ebédre kedves kolléganőmmel. Mindketten a napi menüt választottuk (bár ne tettük volna), hogy ne kelljen fél órát várni, csak rögtön beharapjuk, aztán menjünk a dolgunkra. Ebédidő volt, és az étterem meg üres mint a templom, ez adhatott volna okot némi gyanúra. A hely nevére sajnos már nem emlékszem, a falat a régi Tigris fogadó képei díszítették, a képek mellett olvasható szövegből megtudhattuk, hogy a szép múltú fogadó egykori helyén nyílt meg az étterem. Mire az ismertetőt elolvastuk, már hozták is a két tál eperlevest. Az első kanál után összenéztünk Andival, mindkettőnk arcán undor ült. A leves ugyanis minden bizonnyal romlott volt, hagymás, csípős, fanyar ízét máig számban érzem. Szóltunk a pincérlánynak, aki készségesen visszaszállította a leveseket a konyhára. Mi meg mosolyogtunk, és az érdeklődő pincérsrácnak mondogattuk, hogy semmi gond. Igazán semmi gond. Idáig még nem is volt, mint mondtam a felszolgált ételek és italok mindenhol minőíthetetlenül szarok, ebbe már beletörődtem. A sokk viszont ezután jött: a pincérleány, a szakács, és a főpincér hárman hozták ki a főfogást, amihez egyébként a köretként feltálalt rizs hatalmas, összefagyott gombócokat alkotott. A pincérlány durcás képpel lebaszta elénk a tányérokat, és közölte, hogy a levessel nem volt semmi gond. A szakács megkóstolta.
Hát ilyenek ezek a belvárosi szakácsok, néha megkóstolják a saját főztjük. Kár, hogy nem talált semmi kivetni valót a moslékban, amit összemelegített nekünk mint napi menüt.


2. Ezt csak otthon lehet

Egyik este a zsinagóga melletti Pubot kerestük fel barátnőmmel. A nagy pincehelységben kaptunk helyet, mellettünk két zsidó lány válogatott bébiszittereket. Tel-Aviv, egy hónap teljes ellátás, charter utat fizeti az egyházközség. Már majdnem jelentkeztünk. Közben az agyhalott pincérlány letipegett a lépcsőn, és szótlanul elénk tette a két forraltbort, majd rezzenéstelen kiborg arccal csattogott tova. Mi mondtuk, hogy "Köszönjük!", bár ő nem szólt semmit. Meg is jegyeztem, hogy ráférne egy szoftverfrissítés, biztos koreai gyártmány és magyarul nem tud kommunikálni. Később a barátnőm mondott nekem valami kedveset, én átkaroltam a vállát és megcsókoltam. Eme romantikus pillanatban megkocogtatta a vállam valaki. Hátrafordultam, egy klimaxos kövér nő állt mögöttem, és pontosan ezt mondta:
,,Ezt otthon csinálhatod a nappalidban, de itt nem, világos?"
Kénytelenek voltunk fizetés nélkül távozni. A hely tehát az erényesség és a katolikus értékek utolsó bástyája a romlott zsidónegyedben. Megfogadtam, hogy egyszer még felgyújtom. A márciusi zavargások alatt egyébként majdnem sikerült is. Majd talán legközelebb.


3. Talán oda kéne jönni

A poros Pest után látogassunk el a budai hegyek lábához, egy patináns szálló éttermébe. Igen, a Gellértről lesz szó. Ez a sztori nem velem esett meg, egy vállalati klímáról szóló előadáson mesélték. Az előadó hölgy tárgyalni ment egy nagycég főnökével, aki gyakorta hívta ebédre üzleti partnereit a Gellértbe. Sütit akart rendelni, de nem volt biztos, hogy az a név az étlepon azt a szívének oly kedves édességet takarja-e, amit nagymamája készített gyermekkorában gyakorta. Megkérdezte a pincért, aki közölte, hogy ha nem tudja, fáradjon ki a pulthoz, és bökjön rá melyiket akarja. Mindezt persze útszéli stílusban. Ezután kihoztak egy nyolcvanezres számlát, ami csöppet gyanús volt pár sütért és néhány csésze kvéért. Mivel a főnöknél éppen nem volt Libéria egész éves költségvetését meghaladó keményvaluta, kártyáját nyújtotta a pincérnek. Ahogyan mindig, és nem mellesleg ahogyan előre jelezte. Erre a pincérgyerek csak annyit böfögött vissza, hogy ,,nem lehet". Kínos, de a faszinak ki kellett mennie egy autómatához, a tárgyalópartnereknek pedig meg kellett várniuk. Mondanom sem kell, többet nem vitt oda senkit.


Megoldás: ahol gond van a felszolgált étel vagy ital minőségével, vagy magával a felszolgálással, nem kell fizetni. Ha vizes a sör, ehetetlen az étel, bunkók a pincérek NE FIZESSÜNK érte!

,,12-13+éves+puncik" - Most szóljaka zsaruknak? De komolyan.

,,kövér+nővel+voltam" - Nagy kofferba jó pakolni, csak ciki vele utazni, tartja a népi bölcsesség. Képzelem a formát, aki seggmásnaposan keresgéli a neten, hogy hány fórumon mesélte el tegnap hajnalban, hogy gerincrevágott egy kocát.

,,fekete+lila+pina+és+fasz" - Egy kékeres néger pina rendel! Ücsi lesz mellé? Itt fogyasztod? Smart kártyád van?

*ezt üti be a juzer a keresőbe, és ezen szavak alapján jut el végül a blogra.