Ma különösen fura napunk volt az irodában. Délelőtt fogorvosnáél voltam, aki érzéstelenítés közben telibetalálta az álkapocs és az arccsont között belépő ideget. Észre is vette, amint fura rángatózásba kezdtem, majd érthetetlen szavakat fröcsögtem magam elé. Nemhogy a fog körülötti részt, de az arcom, sőt, a fülem sem éreztem. A torkom sem, így véletlenül lenyeltem egy nagyobb adag vegyszert amit kiköpnöm kellett volna. Egész úton a fogorvos és a melóhelyem közt nyáladzottam, mad egy szép hányással kezdtem mai munkám. Igen, répa is volt benne. Répa valahogy mindig kerül bele.
Az érzéstelenítőtől és az átélt borzalmaktól félig kábán folytattam a nyáldzást a forgószékemben. Közben megfigyeltem, amint egy légy próbál kiszabadulni az akku savból. Tegnap kivik után kutattam az íróasztal fiókjában, de csak egy laposelemet találtam. Kint hagytam az asztalon, a hülye légy meg beleragadt az elemből kicsordult savba. Nagyon harcot, gondolom csípte a sav a kis légylábait. El akartam nevezni, de semmi légynek való név nem jutott az eszembe. Állatnevekben sosem voltam kreatív, a macskánkat egyszerűen csak Macskának hívtam, a kutyát meg Kutyának. Így maradt az asztalomon savban fürdőző légy is csak Légy. Végül Andreas "basszadmegegylégyvanazasztalodooon!!!" csatakiáltással lecsapta szegényt egy mappával. Andreas egyébként teljesen magyar, csak a szülei voltak teljesen hülyék. Légy egyik fele rátapadt a mappára, másik fele meg ottragadt a savban. Érdekes lesz megfigyelni, hány nap alatt bontódik le egy légy az akku savban. Az idő hátralévő részében megpróbáltam letölteni az új Interpol albumot, sajnos nem sok sikerrel. Talán majd itthonról.