Akár hiszitek, akár nem, vannak az irodai életnek gyönyörű percei is. Ilyen az, amikor a közvetlen főnök baszik bejönni reggel, és lehet fél-háromnegyed órán át lazán kávézni a baszogatva levés lehetőségének felmerülése nélkül. Ráadásul a késés is minden további nélkül elfogadható ilyen esetben.

 

A ma reggel is ilyen. Az első jel, amiből már a folyosón tudtam, hogy ez a helyzet, az volt, hogy hallottam ahogy Jani hangosan üvölteti a Pinty és ponty című Kaláka nótát, Patkány meg előbb hangosan bazdmegel, majd megtörve könyörög, hogy kapcsolja ki. Aztán kimegy a konyhába, visszajön, és bosszúból Jani arcába robbant egy felrázott üveg kólát. Én meg persze röhögök, erre nekem is jut egy kevés, de szerencsém van, mert már csak kevés volt az alján.

 

Majd Jani fogai között elvicsorogva egy „Tönkretetted, bazdmeg a Zarámat”-csatakiáltással üldözni kezdi Patkányt, én meg lemegyek a takarítókhoz valamiért, ami felissza a dzsuvát.  Közben emberek halnak meg az utcán a negyven fokos melegben, mi meg elvagyunk az irodában. Néha szép az irodai patkány élete.