Megfigyelés: A főnökcsere olyan, mint a river a pókerben. Amikor először találkozol a helyzettel, nagyon várod az utolsó lapot, az új főnököt. Biztos vagy benne, hogy lejön a kilences a sorhoz. Biztos vagy benne, hogy kevesebb lesz a felesleges cseszegetés és több az érdemi munka. Biztos vagy benne, hogy most aztán minden megváltozik, rendbe jön, valaki végre kimossa az áporodott, penészes ,,törölközőt" a mosdóban, esetleg becsavarja azt a villanykörtét, aminek a hiánya miatt már két, sokáig túlórázó recepcióst fizetünk táppénzen, bokatöréssel.
Természetesen semmi sem fog érdemben változni. A sor nem jön le (másnak viszont beesik egy ász pár), a villanykörtét nem csavarja be senki (viszont a harmadik recepciósnak magas lányt választunk, és aláíratnak vele egy papírt a jogászok, hogy ha magassarkúban jár, azt saját felelősségre teszi, mi semmilyen kártérítést nem fizetünk). A törölköző pedig, a benne felhalmozott anyagoktól két lábra áll, életre kel és elszökik.
És ezt így megszokjuk, csökkennek az elvárások a főnökcserével és a river-rel szemben is.
Szóval reggel, fél tízkor, kómásan másztam az irodaház bejáratán, nem tudok mit tenni, amikor így beköszönt a tavasz (mintha Kubában lennénk), már hajnali nyolc körül kivet az ágy. Kedvesen odabiccentek a recepciósnak (a laposcipősnek), ő ilyenkor úgy köszön, mint egy lelkes puli, első munkahelye, gondolom a HR a fejébe verte, hogy a cég kasztokból áll, és az én és a többi sales-es egész napos passziánszozása termeli a Profitot, amiből mi őt eltartjuk, stb. Ez persze faszság, de mindenkit ezzel hülyítenek.
Na, szóval ma a szokásos kedves köszöntés mellé hallottam egy mondatot is, egyrészt a kómásság, másrészt a szokatlanság miatt nem figyeltem. ,,Ne haragudj, mit is mondtál?" - kérdeztem vissza, és egyből az jutott eszembe, hogy szegény lányt most biztos megsértettem, és a HR-esek aknamunkája miatt elsírja majd magát, hogy egy sales-es nem értette, mit mond. Aztán az jutott eszembe, hogy biztosan csak beképzelem ezt a HR-es dolgot. Viszont, mivel ezen gondolkodtam, ismét nem hallottam semmit.
- Bocs, még egyszer megismételnéd?
- Persze. Itt van egy srác, Wiedermüller Álmos, azt mondja a te részlegeden fog dolgozni, te vagy az első, ezért szóltam neked.
- Hogy érted, hogy az első? - hirtelen arra gondoltam, hogy a HR-esek azt kamuzták neki, hogy van rendes teljesítménymérésünk, és azon én vagyok a legjobb. Pedig, a teljesítménymérés elsősorban sonkás szendvicseken alapul, de ez már tényleg egy másik poszt.
- Te értél be elsőnek. A srácot nem tudtam sehová beengedni, mert még minden zárva van, de kiderült, hogy jóban van a szomszéd kávézós nénivel, mert a gimnáziumi büféjüket ő üzemeltette, szóval ott van, átszólhatok neki, hogy fogadod?
- Persze, köszi - Az egészből annyit értettem, hogy kávé.
Egy magas kamaszgyerek lépett be az ajtón, fekete érettségizős öltönyben, fehér ingben, nyakkendőben. Ugyan, az öltöny ujjban és nadrágvégben is rövid volt, a kölyök még így is jobban öltözött, nem csak a párttitkár-lila zakós ügyvezetőnknél, de a német főtulajdonosnál is, aki valami miatt ragaszkodik egy ronda, sárga kordnadrághoz.
Igazából a korábbi önmagamat láttam benne (csak kevésbé hülye névvel), és már éppen elkezdtem volna neki mondani, hogy meneküljön, gyorsan, el innen, bárhová, külföldre, kőművesnek, focizni, leszarom, de csak egy miben segíthetek csúszott ki a számon. Elmondta, hogy az előző főnök (a leanyagcserélt) vette fel a salesre, mindenféle magyar elit egyetemekre járt, ahol egészen 1985-ig jutottak a sales technikák elmélete és gyakorlatában, szeretné magát élesben is kipróbálni, és nagyon inspirálja a nemzetközi környezet, ezért szeretne itt dolgozni, mert már a három hónapos kiválasztási folyamat alatt is mennyit tanult.
Elnevettem magam, mert a kiválasztási folyamatról eszembe jutott a mellékvesekéreg. Elhatároztam, hogy jót teszek vele és elküldöm, mivel amúgy sincs semmi nyoma annak, hogy őt ide bárki felvette. Közben fél szemmel a monitoromat néztem, egy filmben egyszer ezt láttam.
- No, én nagyon élveztem ezt a kis társalgást, de... - ebben a pillanatban vettem észre, hogy a szomszéd irodából Anikó, a hisztis középvezető már megint csupa nagybetűvel írt egy egy SÜRGŐS!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! tárgyú, ráadásul pirossal fogalmazott levelet. Átgondoltam a stratégiámat - de most már itt az ideje, hogy bedobjunk a mély vízbe. Át is küldöm az első feladatot, egy óra múlva kellene nekem. Menni fog? Egy ilyen feladatot pár hónap múlva 10 perc alatt is megcsinálsz. - vettem elő neki a szekrényből egy használaton kívüli laptopot.
Már majdnem hozzátettem, hogy ,,Üdv a fedélzeten!", de ekkor ismét elnevettem magam, mert ez valószínűleg a legbuzisabb modoroskodás, ami létezhet. Ha visszajön Patkány - ismét Németországban van, mert a múltkor nagyon megnyerő volt - majd elújságolom neki, hogy van egy új kollégánk. Amúgy mi a fene tart egy interjún három hónapig?