Megfigyelhető, hogy az év első napján kiürülnek az irodaház előtti dohányzó padok. A padokat persze nem dohányzásra építették, de a lehető legritkábban fordul elő, hogy valaki másra használná őket. Mondjuk, lejöjjön a légkondi ellenére is 30 fokos irodából egy szép tavaszi napon, és a padon dolgozzon, vagy ott egye meg a 700 forintos szendvicsét (alapanyagok: 150 forint, elkészítés 550).
Egyértelmű, hogy a padok az újévi fogadalmak miatt ürülnek ki. Az irodisták ilyenkor lemondanak a dohányzásról. Az elhatározás megerősítésére esetleg csatlakoznak a kocsmai dohányzást betiltó Facebook csoporthoz is. Mások persze másról mondanak le. A lányok közül páran olyan erős bűntudatot éreznek a karácsonyi zabálás miatt, hogy egész egyszerűen semmit nem esznek az első munkanapon. Ez persze érződik is: mindenki ideges, feszült, a fontoskodási faktor megsokszorozódik, a beosztottakon meg nagyszerűen le lehet vezetni az idén is csak egy mintás zoknit, meg egy szarvasos pulóvert kapott a főnök. Erre jön rá az egész nap nem dohányzó/nem evő alkalmazottak frusztráltsága, hogy jól induljon az új év.
Az első napot vagy bírjuk ki, vagy menjünk szabadságra. A hét további részét már úgyis csak tragikomédiába fordítják az újévi fogadalomként sportolni kezdő munkatársak végtagtörései, zúzódásai és szalagszakadásai.
Mi pedig fogadjunk meg dolgokat mondjuk február 12.-től, ha már feltétlenül akarunk. Például azt, hogy ezentúl csak rendes italokat fogunk inni, rendes helyeken. Én meg ismét megfogadom - mint mindig az elmúlt 3 évben - hogy idén végre tényleg eljutok Dél-Amerikába. Utazáson kívül úgyse' éri meg szinte semmire se költeni.