IRODAI PATKÁNYOK

Heló, Patkány vagyok. A legrosszabb fajta, Irodai. Ez a blog arról szól, milyen bizarr dolgok is történhetnek egy átlagos munkanapon az irodában. 2005 óta a saját szórakozásunkért.

Linkblog

LEVROV

Megint szar napod volt az irodában? Van egy jó sztorid? Írd meg nekünk!

HTML

Szerda délelőtt 10:33, az irodában

2011.01.24. 09:11 Irodai Patkany

Az megvan, mikor ülsz az asztalodnál, a tárgyaid rabjaként, a monitor képe beégett a retinádba, szorít a nyakkendő, és azt érzed, hogy valahol nagyon máshol lennél?

Még csak fél tizenegy, de nem bírom tovább. Elegem van, le kell lépnem innen.

- Te figy, én elhúzok. – vetem oda Pálnak, aki katatón állapotban bámulja az excel táblákat a szomszéd asztalnál.

Belököm a forgószéket, elindulok az ajtó felé, amin másfél órája kár volt bejönnöm.

- A konformizmus már a társadalom legalsóbb rétegeit mételyezi! – kapom el Dóri hangját, amint valakivel telefonál.

Ezt vajon mire mondhatta? Bosszant, hogy nem hallottam a beszélgetés elejét. Egy pillanatra eltöprengek, vajon Dóri az a fajta nő-e, aki ha egyedül van otthon, szeret meztelenül flangálni a lakásban. Elképzelem, amint a kis konyhájában sürög-forog, kiveszi a frissen sült süteményt a sütőből, teljesen meztelenül. Valahogy megnyugtató és teljesen természetes a kép: a meleg konyha, sütemény, meztelen Dóri. Egyre jobban szorít ez a hülye emberjelmez.

Végre kint vagyok a folyosón. Minden méterrel, amivel távolodom az irodától szabadabban lélegzem. Szembejön egy ismerős arc, de meg nem tudnám mondani honnan ismerem. Vannak emberek, akik mindenkinek ismerősnek tűnnek. A forma megbotlik a küszöbben, és elneveti magát. Mindenki más káromkodott volna. Szerencsés természet. Vagy csak be van tépve. Szívesen megkérdezném tőle, melyik, de fogy az idő, sietnem kell, csak még nem tudom, hogy hova és miért. Mint amikor érzed, hogy mindjárt történni fog valami, csak még nem látod egészen tisztán, hogy pontosan mi. A Nagy Mágnes elhelyezkedik a rendezői székben, a zenekar hangol, a színészek készülődnek. Hamarosan betoppansz egy oldalajtón, és életed előadásából újabb felvonás kezdődik.

Letépek egy papírt a falról, összegyűröm és lakájosan átdobom a vállam fölött. Határozottan ez a nap csúcspontja. Leérek az előcsarnokba, a portásfülke előtt egymásra vigyorgunk Istvánnal. Én ara gondolok, vajon látta-e mit csináltam az előbb azzal a falragasszal, ő arra gondol, mikor megyek már arrébb, hogy nyugodtan hesszölhesse a csajokat a női mosdóban az egyik kis képernyőjén. Mert a női mosdó be van kamerázva. Láttam, mikor felemeltem az álmennyezet egyik kockáját, hogy elrejtsek valamit. Ezt a trükköt nem valami béna kémfilmből lestem, koliban mindig oda rejtettük a tinilét nélkülözhetetlen kellékeit, mint pia és pornó. Ó, internet és olcsó szintetikus drogok előtti bűbájos, naiv világ, hiányzol néha. Egy alkalommal szobaellenőrzésnél Tamás Testvér felállt egy székre, felemelte az álmennyezet egyik darabját, hogy bevilágítson a laposelemes lámpájával. Másodpercek alatt éveket öregedtem, de szerencsére pont azt a kockát emelte föl, amin az összes cucc volt, így nem láthatta mi van a tetején. Amúgy sem volt valami sok, mert pár nappal korábban orgiát rendeztünk, és még nem töltöttük fel a készleteket. Persze nem talált semmit, a jó újabb csatát vesztett a gonosszal szemben a fiatalok erkölcsös neveléséért vívott háborúban. Mi csak egyre cinikusabban és romlottabbak lettünk, én például annyira, hogy egy multinál kötöttem ki.

Ebben a pillanatban Jancsi berobban az ajtón, izzadt és liheg. Bal kezét a vállamra téve próbálja kifújni magát.

- Mi a fakk van, haver? Szarul festesz.

- Bazmeg, Patkány, most hívott a Dóri, hogy a főnököt München helyett Maastrichtba küldtük!

Szóval vele beszélt telefonon Dóri. Kedvem lenne megkérdezni, mi a fasz köze van az egészhez a konformistáknak, de érzem, nem kapnék értelmes választ.

- Maastricht még csak nem is ugyanaz az ország. Hogy lehet ekkora balfasz? – próbálom fölvenni Jancsi tempóját, de nem igazán sikerül.

- Nem tudom hallod, eleinte Münchenezett, aztán valamiért sávot ugrott a lemez az agyában és átváltott Maastrichtra.

- Oké, de miért érdekelne ez engem? Biztos vagyok benne, hogy Maastrichtban is van elég tájföldi kisfiú, akikkel kedvére múlathatja az időt.

- Ne légy ilyen gyerekes, - gyerekes, bazmeg, mintha anyámat, vagy a csajomat hallanám – bármekkora fasz is a főnök, azért ment oda, hogy a divízió összevonásnál a prágaiaknál jobb pozícióba kerüljünk.

- Még mindig nem látom be miért kéne emiatt kiakadnom.

- Nem lehetsz ennyire vak! Egész nap csak írogatod a faszságaid a kis füzetedbe mindenféle mackósajtos kenyerekről, rinyálsz, hogy mennyire útálsz itt dolgozni, jársz-kelsz mint egy élőhalott, meg a Dóri seggét bámulod. Most ne nézz így rám, mindenki vágja, hogy amióta idejöttél lesed minden szavát, ha kitesz valami szart fácséra, te vagy az első aki lájkolja, úgy szaladsz utána a folyosón, mint egy öleb.

- Örülök, hogy rajtam kívül mindenki tud mindent.

- Most nincs idő a sértődősködésedre Patkány, amúgy Dóri azt mondta, szívesen odaadja neked magát, ha szépen megkéred.

Hát ez egyre jobb. Ha szépen megkérem? Kezd olyan érzésem támadni, hogy egy kifinomult kísérlet alanya vagyok. Vajon annak a rengeteg kamerának a drótja István pultján kívül kihez fut még be? Jancsihoz? Valamiért eszembe jut az iménti botladozó ismerős fazon, egyre biztosabban érzem, hogy engem figyelt. A paranoia hideg késként hatol a gerincembe. Ez a Dóri ügy is határozottan megfekszi a gyomrom. Úgy látszik, az irodában egy ideje én, illetve mi vagyunk a pletykatéma. Meg kell mondjam, nem valami jó érzés, mikor az embert ilyen kegyetlenül szembesítik önmagával. Viszont ismerem Jancsit, nem az a vészmadár fajta, ha így kiakadt, akkor tényleg lehet valami gáz. Különben is jobb lesz visszaterelni a témát a ,,rosszhelyre küldtük a főnököt” problémakörre, így talán leszállhatunk a magánéletemről.

- Oké, szóval a főnök rábaszott. – próbálom összefoglalni a lényeget.

- Mind rábasztunk.

- Akkor nincs más hátra, mint hogy beszívjunk, beigyunk, csapjunk egy orgiát, aztán felgyújtsuk ezt a helyet!

- Ez se rossz, de nekem jobb ötletem van. Megvan még az anyag, amit Fasszopó kért tőled múlt héten?

Fasszopó a kisfőnök, aki a mikró betiltásán kívül nem csinált még semmit.

- Meg, de miért?

- Csapd pendrájvra, kapd a cuccod, kiviszlek a reptérre.

- Mi van? Azt akarod, hogy én menjek a főnök helyett? Miért nem megy Fasszopó például? Cséjn of kommand, kened?

- Fasszopó egy down-kóros bádogember, te is tudod kinek a rokona. És különben sem én találtam ki, hogy te menj, hanem a főnök.

- De miért pont én?

- Mert azt hiszi, folyékonyan sprehhensz dajcsul. Talán nem kellett volna mindenkinek eldicsekedni, milyen jó eredetiben olvasni Uwe nemtom kit, te kultúrsznob!

A kultúrsznob szónál önkéntelenül elnevetjük magunkat, jól esik a nevetés, főleg a Dóri ügy után. Miközben Jancsiból kiszedem a részleteket, a szemem sarkából látom, amint a folyosón botladozó pofa felveszi a papírgalacsinomat, széthajtogatja, kézzel kisimítja, majd mosolyogva visszaragasztja a falra. Egyre jobban idegesít ez a figura. Most jövök rá, miért ilyen ismerős: szakasztott úgy néz ki, mint én! Lehet, hogy egy párhuzamos dimenzióból küldték, ahol mindenki az itteni ellentéte. Én búvalbaszott vagyok és rongálom a vállalai tulajdont, ő mindig vidám és helyrehozza, amit tönkretettem.

- Te is jössz? – kérdem Jancsitól.

- Nem, egyedül kell menned.

Legszívesebben megkérdezném, nem lehet-e elintézni, hogy Dóri is velem jöjjön. Már látom, amint a hotelszobában meztelenül szendvicset készít nekem, de Jancsi megelőz, kitalálja, mire gondolok, úgy látszik tényleg nyitott könyv vagyok előtte.

- Nem, Dóri sem mehet veled! –mondja, és röhög, mint egy gőzmozdony.

München fasza volt. Persze mindenhonnan elkéstem, semmit sem találtam elsőre, de a német precizitásra és pontosságra mindig számíthattam. Ők mindig belekalkulálták, hogy ez a szétszórt balkáni fasz el fog késni, így megúsztam nagyobb bonyodalmak nélkül a kalandot. Hogy mit rejtettem a wc álmennyezetébe? Mit akart az inverz-univerzumbéli alteregóm? Megkértem-e szépen a Dórit? Talán a következő posztból kiderül, talán sohasem.

13 komment

Címkék: banán jancsi főnök

A bejegyzés trackback címe:

https://officespace.blog.hu/api/trackback/id/tr742598343

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jancsa Jani · http://burger.blog.hu 2011.01.24. 15:07:36

oriasi post lett, teljes mértékben atelheto :D

Taurusz 2011.01.24. 17:51:59

Hát ha nálunk a portán lenne monitor, és nem csajok ülnének ott, tuti, hogy nálunk dolgoznál... sőt akkor tudnám is hogy ki lennél... :)
De ki a fene az a Dóri?

Irodai Patkany · http://officespace.blog.hu 2011.01.24. 23:07:37

@Taurusz: haha, sosem tudja meg senki, hogy én ki vagyok amúgy. Ez a gyönyörű az internet anonimitásában. Dóri meg a csaj. Mindig van egy csaj ;)

rajen 2011.01.26. 20:33:45

o/ Yeah! Ünnepnap minden post!

lomposfarkas 2011.01.28. 16:33:42

Hej papa, marhajó, hogy újra nyomod :)

_czar 2011.02.02. 11:58:12

Szerintem Dóri az a fajta nő ;)

Koshinae 2011.03.07. 13:42:30

Kéne fotó erről a Dóriról... ide a blogba linkelve.
süti beállítások módosítása