A cég egy éves évfordulóját ünnepli annak, hogy valami barom a könyvelésről felmászott a Lánchídra, és le is ugrott. Mondjuk szerintem, ha van egy kis esze, belekapaszkodott a szárnyashajóba, és már egy éve boldogan él abból a pénzből, amit a cég utalt neki.

A cég ugyanis azonnali kárpótlást adott a családnak, és az özvegynek öt évig fizeti az öngyilkos havi keresetét. Abban az időben egy amerikai hr-es nő került a HR iroda élére, akit az anyavállalat a rajta eluralkodó alkoholizmus, és egy, az ottani postázóban dolgozó néger szexuális zaklatásáért helyezett a gyarmatra.

A nő olyannyira beszart, amikor elterjedt a híre, hogy az öngyilkos búcsúlevelében tettét többek (fia drogfüggése, feleségének csalfasága) között a céges stresszel magyarázta, hogy napokig csak a készülő perről tudott beszélni. A magyarok nyugtatták, hogy a család már attól el fog olvadni, ha küld a vállalat egy koszorút a temetésre, vagy max. kifizeti a szertartást, de az amcsi nem hitt nekik.

A ma életben lévőnél is kedvezőtlenebb szerződéssel, ronda vörös hajjal és átható viszkibűzben kereste meg a családot, a családtagoknak meg úgy megesett a lecsúszott, alkesz hr-esen a szívük, hogy az eredetileg ígért pénzt lealkudták a negyedéig, de csak azért nem tovább, mert a mi kis amcsink nem engedte.

Az előnytelen szerződés egyik kitétele, hogy évente megemlékezünk ,,Agyuriról", akit a cég a saját halottjának tekint, annak ellenére, hogy azelőtt és azóta sem volt semmilyen közös emléke senkinek ezzel a szerencsétlen fasszal. Nahát ezen voltunk tegnap. Röviden: szar volt, és piálni sem tudtunk. Viszont az új hr-essel jókat röhögtünk a cég volt főalkeszén. Remélem ezért kapunk valami előléptetést, vagy prémiumot.