És akkor most ezzel előrébb lépnénk a közösségépítés ingoványos dzsungelének közös hajójába, hogy együtt evezzünk az árral. Szemben. Vagymi. Szóval - bár néha úgy tűnik, hogy ez nekünk nyűg - de szeretjük írni ezt a blogot. Ugyancsak nagyon szeretjük olvasni a posztokra érkezett kommenteket, amelyekből egyértelműen kiderül: valahol minden iroda, minden irodai patkány élete egyforma, és olvasóink rengeteg olyan történettel képesek szolgálni, amelyek akár velünk is megeshettek volna.

Pont mi, az üzleti világ, a cég- és multiszemlélet kiszolgálói, a kapitalisták láncravert kutyái mondanánk hát nemet a magasságos és szentséges KÍNÁLATRA? Naugye, hogy hülyeség lenne. Ezért mostantól kezdve várjuk a mélyen tisztelt olvasók sztorijait központi email címünkre. Ezekből a történetekből később, a mennyiség és a minőség alapján kialakított rendszerességgel (mondjuk havonta) szeretnénk levrovot készíteni, és itt, ezeken a szürkésnarancsos hasábokon ezt közreadni. A leendő íróktól csupán annyit kérünk a minőségi cselekményábrázolás kritériuma mellett, hogy a levélben szerepeljen nicknév, amelyre hivatkozhatunk, továbbá, hogy a beküldött történetből lehetőleg ne legyen felismerhető a cég, ahol az események forgataga játszódik.

Emellett az is tény, hogy eddig hárman az alsó-középbeosztott szemszögéből közelítettük meg a dolgokat, és esetünkben ez továbbra is így lesz. Viszont a levrovban terveink szerint szabad(abb) lesz a pálya, írhatnak főnökök is a hülye beosztottról, illetve karbantartók, biciklisfutárok, és egyéb - irodáink körül szaladgáló - kapcsolódó körök irodás történeteit is várjuk.