2006/05/23

Ma beköltöztünk Jancsival az irodánkba. Mert igen, pozícióhoz külön iroda is jár, nem csak egy szaros box mint a programozóknak. Sajnos az épület labirintusnak becézett részében kaptunk helyet, de hát istenem. Vannak azért elõnyei ennek a labirintusnak, például, hogy a sok fasszopó a kérdéseivel nem talál meg. Az iroda amúgy nagyon lol berendezésû, két asztal van benne, lévén ketten fogjuk használni. Az egyik a fõnöké, a másik a jobbkeze asztala. A fõnöké, azaz az én asztalom nagyobb, erõsebb számítógéppel, jobb monitorral, nyomtatóm és motoros ceruzahegyezõm is van és egy fikuszom. Jancsi asztala ehhez képest egész apró, szarabb gépe van kicsi monitorral, és az asztalán az egyetlen gyári felszerelés egy ceruzatartó. Szóval aki belép az ajtón, rögtön tudja ki a nagykutya, hehehe. Jancsival lazán telt a nap hátralévõ része, jó dolog hálózatban játszani. Hazafelé kieszeltünk egy tréfát, egykis eksönt a régi szép idõk emlékére, mikor még mi voltunk az iroda magányos terroristái.

2006/05/21

Szóval elõléptetésemnek azért meg volt az ára, de mindenképp megérte a befektetést. Elõször is minden nap az angolok kedvenc helyén kellett zabálnunk, amit mintha nekik találtak volna ki, esküszöm. Szóval ez alapból naponta egy alap kiadást jelentett. Ehhez jött hozzá késõbb a kondi, majd a golf bérlet. Utóbbival nagyon megvágtak, le se merem írni mennyi egy ilyen kurva klubtagsági. És persze életemben nem volt a kezemben golfütõ, de többször megfordult a fejemben, hogy agyonverem vele Dzsennifert, azt a hülye picsát aki mindíg kinevetett mikor bénáztam. Fuck. Dzsennifer egyébként lila hajú, dagadt, butaarcú tipikus angol parasztlány. Na ki dugta meg? Persze, hogy Jancsi. Nem az elõremenetel miatt, nem kell ilyen alantas szándékokat sejteni, csak részeg volt. Legalábbis másnap ezzel védekezett, higgyük el neki.

2006/05/19

Megfigyeltem, hogy munkamorált illetõen három fõ típus létezik. Az alaptipus, a szorgalmas balfasz. Ebbõl van a legtöbb. Ez valószínû azért van, mert a miénk eléggé módszeres és monoton munka, az itt dolgozók nagy része híján van a kreativitásnak, vezetõi képességnek. Egész életükben mások parancsoltak / nak nekik, kezdve a bölcsödétõl, és ez nekik így jó. Õket nevezik még hangyáknak, vagy méheknek is, de szerintem a balfasz tallóbb. A köztes tipus a hezitálók, akik alapból jó állampolgárok és kötelességtudóak, tehát szorgalommal kezdték a munkát, de közben egyre inkább ráébrednek, hogy ennek így semmi értelme. Kidolgozod a beled, elõrejutás nincs, ha szerencséd van nem basztatnak. Döntést még nem hoztak, kétségek közt örlõdnek, hiszen értékrendjük nyilvánvalóan csõdöt mondott. Rájuk kétféle sors vár: vagy valami teljesen másba fognak (például családi vállalkozás, vagy elmennek papnak, vagy akármi), vagy szépen lassan belefásulnak a melóba. A harmadik tipus a lázadók, ezek lennénk mi, ehheh. Tudjuk, hogy amit csinálunk az szar, nem hiszünk a munka becsületében és egyébb faszságokban. Már tudjuk, hogy csak magunkra számíthatunk. Jancsival a blog kezdetekor még csak nevetséges akciókat hajtottunk végre, jórészt saját magunk szórakoztatására. Ma elõléptettek, mégpedig azért, mert sikerült rendesen összeállnunk az angol juppikkal, nem volt nehéz mission. Jancsi a helyettesem lett, azért mert nem beszél jól angolul. Mostantól (kicsiny) hatalommal bírok, ami meglehetõsen jó érzés. Hogy pontosan hogyan is sikerült mindez, majd holnap leírom, most indulunk mulatni.

2006/04/28

Tegnap megbeszéltük Jancsival, hogy is kéne kivitelezni a tervünk. Elõször is, elõ kéne, hogy léptessenek. Ehhez összekéne spanolni a fõnökökkel, vagy legalább a középvezetõkkel. Ezek jórészt brit juppi-buzik, ha úgy öltözünk, beszélünk és viselkedünk mint õk, könnyû dolgunk lesz a beépüléssel. Majd minigolf közben bedumáljuk, mi mekkora programozó sámánok vagyunk, a többiek persze szaros léhûtõ banda, ki kéne rúgni mind, fúj...Ha pedig jönnek az elõléptetések, a juppibuzik tudják kinek a nevét véssék az ûrlapokra. Szóval csak annyi a dolgunk a jövõ hétre, hogy öltönyhöz szegecses csuklószorítót meg rózsaszín inget veszünk fel, Jancsi beszõkíti a haját, majd egész véletlen odajárunk le kajálni ahová a köcsögök is. Még szerencse, hogy kurvajól beszélek angolul. Ha megvan az elõléptetés majd kitaláljuk hogyan tovább, mire is lehet használni a pozíciónk. Tulajdonképp nem vagyunk mi törtetõk, nincs nemes cél, nem ûz ösztön se ambíciók, nincs 10 gyerek otthon akit el kéne tartani, valójában csak kurvára unjuk magunkat. Ha hentes lennék, vagy pornószínész, lehet nem törném fejem ilyen alantas összeesküvéseken. De programozó lettem. Tiszta szívás.

2006/04/26

Jessz, Jancsi föl van véve, hétfõn kezd! Délután ki is találtuk, hogy ezentúl karrierista gecik leszünk, akik piszkos eszközökkel bánnak el riválisaikkal, mint a Dallasban a Jockey, vágod? Átgázolunk mindenkin, és kilopunk annyi pénzt ebbõl a rothadó vállalatból, amibõl saját bizniszbe foghatunk. A részletes terveket majd holnap dolgozzuk ki. Tehát ezentúl hasznos dolgokra használjuk majd azt a képessünket, hogy bármire képesek vagyunk. Nem gépeket fogunk savazni, meg halakat lopkodni, hanem hasznot húzunk az erõnkbõl.

2006/04/25

Tegnap mondtam a cégnél, hogy tudnék egy jó programozót a sajnálatosan kihullott Joci helyett. Ma bedobtam Jancsi önéletrajzát, holnap megy interjúra. Mondtam neki, hogy most ne a tornacipõjében jöjjön, mert Mr. Gerbitt aki az interjúkat csinálja egy buzi sznob pöcs. Remélem fölveszik, kezdem szarráunni magam. Meg ha sosem csinálunk semmi izgalmasat, ez a blog sem íródik.

2006/04/21

Mostanában nem sokat írok, mert az új helyen alig történik valami. Ma viszont kivételesen izgalmas nap volt a cégnél, ugyanis egyik kedves és nagyrabecsült kollégánk idegösszeomlást kapott és a Jánosban kötött ki. Az egész ebéd közben kezdõdött. Nem, igazából már hetekkel korábban lehetett sejteni valamit. Szóval van (azaz már csak volt) a programozóknál egy Joci nevû gyerek, akire rendesen rájárt a rúd mostanában. Mindenki basztatta, a munkájával is volt valami gond. Naponta lehetett hallani, ahogy mikiegér vékonyságú hangján rikoltozik valakivel. Személy szerint szórakoztatónak találtam, fõleg mikor a hátsó boxok egyikébõl valamelyik tufa elkezdte utánozni a hangját, legalább nevettünk egyet napközben. Aztán ma a kantinban Joci teljesen elvesztette az önuralmát, pontosan nem tudom min akadt ki, de lángvörös fejjel, sírástól fúló hangon azt üvöltötte, hogy "bassszzátook meg!!!!! Basszjátok meg rohadéékook!!!" Majd falhozvágta a lencsefõzelékkel teli tányérját, és már zokogva, toporzékolva mint egy gyerek visítozott tovább. A kantinban hirtelen halálos csönd támadt, mindenki abbahagyta a kanalazást. Jocihoz végül mentõt hívtak, kapott egy lóadag nyugtatót és beszíjjazva dobták be a mentõbe. Megpróbálom elintézni, hogy Joci megüresedett helyére fölvegyék Jancsit, végre lenne egykis élet a cégnél.

2006/04/15

Nos, egy szakítás után azt hiszem öt állomás következik:

1.) Azt elso sokk, ami alatt még föl sem fogod igazán, hogy valami gyökeresen megávltozik ezután. Még mindíg a sokk alatt, arra gondolsz, nem is volt olyan nehéz.
2.) Lassan elmúlik a sokk, és belegondolsz mennyire hiányzik az a másik. Ezekután jön a mélypont. Nem érzel semmit, a világ teljesen érdektelenné válik. Lelki hulla lettél.
3.) Kezd visszatérni beléd az élet, verseket írsz a halálról meg a rothadó szerelemrol, nihilista baromságaiddal tömöd barátaid fejét.
4.) Hirtelen hatalmas adagokban kapod vissza az addig elnyomott önbizalmad, belemész mindenbe amihez korábban nem volt merszed, bárkibe bele kötsz aki csúnyán néz rád.
5.) Miuátn bebizonyítottad magadnak, milyen tökös gyerek is vagy te, helyreáll az önértékelésed, nagyjából minden visszatér a normális kerékvágásba.

Ha valamilyen külsohatás vagy beavatkozás miatt nem tudsz végigmenni az öt lépcson, annak súlyos következményei lehetnek. A folyamat alat mindenképp tartózkodni kell a szerelem érzésének legkisebb foszlányától is, tilos új novel kapcsolatot teremteni, vagy segíteni akaró nonemu barát vállán sírdogálni. Ez nagyon fontos.

2006/03/31

Nos, akkor ma leírom mit is sikerült távozásunk elõtt bugáznunk Jancsival. Korábban már esett szó róla, hogy a fõnök irodája elötti térben van egy szép nagy akvárium, meg mindenféle ratyi növények. Mindkettõvel mókáztunk már, de a halak ellopásának ötlete beférkozött Jancsi koponyájába. Eddig azért nem csináltuk meg, mert nem akartunk nagy kaliberû balhét, de ha már úgyis elmegyünk a cégtol akkor mindegy, gondoltuk. Szóval utolsó elötti napunkon becsempésztük a kellékeket, ami befõttes üvegekbol, és egy halkiszedõ hálóból állt. Utolsó napunkon sokáig vártunk az alkalomra, valamiért a titkárno nem akarta levonszolni mázsás seggét a kantinba. De aztán csak elhúzott, nem is tétlenkedtünk sokáig: beálltam az akvárium elé, és széttártam a kabátom, mint egy kibaszott mutogátós bácsi, ezzel takarva Jancsit barátom, aki közben a hátam mögött pár másodperc alatt kilapátolta az összes halat az üvegekbe. Ezzel meg is voltunk, a halakat Jancsi 6 éves unokahúgának adtuk, nagyon örül nekik. Kérdeztem Ferit egyik nap mikor együtt reggeliztünk, mekkora balhé lett a dologból, de azt mondta nem hallott semmit. A mostani helyen nincs se hal, se növény, olyan az egész mint egy gyárcsarnok. Lehet az is volt régen.

2006/03/30

Új helyemrol jelentkezek, ugyanis a régirol kirúgtak, szinte az összes kollégámmal együtt. Jancsi drogfutár lett, engem sajna nem talált megfelelonek a Don. Feri még a cégnél van, néha összefutunk azért. Hogy milyen az új helyem? Szakasztott mint a régi, még nagyobb épület, még több öltönyös angolul karattyoló suttyó. Kollégkáim még nem igazán ismerem, valószínu a helyzet ugyanaz lesz mint korábban, 100 lófasz / 1 jóarc. Itt a meló is kevesebb, de ez inkább abból adódik, hogy kurvanehéz ennyi embert összehangolni. Szóval napokig lazsálhatok, itt méginkább mehet az elmászkálás, gyakorlatilag senkinem sem veszi észre ha eltünök pár órára, vagy lehet egyszeruen leszarják. Fonökkel eddig csak egyszer beszéltem, a fonökség 90 százaléka angol, akik úgy beszélnek az emberrel mint egy 4-5 éves óvodással. Olyan kis kedvesen, de érezni a lenézést. Azt bírtam a legjobban, mikor visszakérdeztem valamit, azután olyan lassan beszélt mint valami kibaszott motorhibás magnó, azt hitte a kis buzi azért kérdeztem mert nem értettem amit mondott. Azért az elozo munkahelyrol sem jöttünk el üres kézzel Jancsival. De errol majd késobb, holnapra is maradjon mit bloggolni.

2005/12/24

Először is Fehér Karácsonyt mindenkinek! Másodszor meg azért nem írtam eddig az iroda életéről, mert jóformán semmi sem történt. Valami azért mégis. Egy hete nyomtunk egy körlevelet, hogy haggyuk az ajándékozást a pélóba és inkább menjünk kocsmázni. Nem hittük, de ezzel forradalmat robbantottunk ki a cégnél. A levél futótűzként terjedt (bár még sosem láttam futó tüzet), még olyan elbaszott helyekre is eljutott, mint a könyvelés vagy a rendszergazdák. Egy szó mint száz, magányos terrorakcióból hivatalos céges buli lett. Részletekbe nem bonyolódnék, lényeg, hogy faja volt. Nem tudom, hogy szervezték meg néhány nap alatt, de gyanítom, hogy minden terv régóta ott lapult valamelyik iróasztal fiókjában, csak elő kellett venni és leporolni.

2005/12/15

Ma eljött az apokalipszis az irodába. A sarokban álló barna irari kávéfőző reggel fél kilenckor úgy döntött, hogy a továbbiakban a kiömlőnyílás helyett a tetején spricceli ki a keserű nedűt. Sikongató lányok, serénykedő balfaszok, forró kávé a falakon. Ez az idilli kép fogadott, mikor megérkeztem reggel. És ennél csak rosszabb lett minden. Az irodai patkány kávé nélkül képtelen működni. Erre csak most jöttem rá igazán. A precíz robotokból holdkóros kóvájgó szerencsételenek váltak, akik képtelenek megérteni egy összetett mondatot. Ha terrorista lennék, kifejlesztenék egy vírust, ami kiírtja a kávéültetvényeket. A koffeinfüggő fejlett nyugati világ gazdasága és társadalma hamar bomlásnak indulna, a feketepiacon kapható koffein tabblettákból sokan megzsírosodnának. A hiány miatt a koffein drágább és nehezebben beszerezhetőbb lenne mint a drog, kialakulna a "fekete-maffia", amely kávé csemészettel és terjesztéssel foglalkozna. Szép új világ.

2005/12/13

Ma volt a Karácsonyi húzás az irodában. Bélát húztam, a gond csak az, nem tudom kicsoda. Két Béláról tudok akik programozók, az egyik egy kicsit lepattant negyvenes faszi, a másik meg egy folyton pofázó diszkópatkány. Ha akit húztam Béla1, akkor kap egy új nyakkendőt, mert amióta a cégnél vagyok mindennap ugyanaz van rajta. Amennyiben Béla2 -nek kell ajándékot vennem, azt hiszem a szájzár lesz a megfelelő választás. Nem, talán mégse. Ez gonosz. A Karácsony a szeretet ünnepe. Akkor talán a disznóvicc-könyvem kapja, amit tavaly én kaptam. A világ legborzalmasabb poénjai olvashatók benne, csak azért nem basztam ki eddig a kukába, mert tudtam, hogy tovább kell örökíteni vmi másik balfasznak. Béla2 egyébként szerintem még örülne is neki.

2005/12/11

Kraccs....shcsch...kraessss...anélküliek száma idén négyegészötszá .... schösch ... küldeném mindenkinek aki szereti éshcshchss....ez itt a délutáni kávéház Rutai Gá...klatty. Tekergette a kocsiban Jancsi a rádiót majd kikapcsolta. Képtelenség napközben rádiót hallgatni. Egyáltalán képtelenség rádiót hallgatni, ugyanis vagy unalmas szar alakok próbálnak jópofizni, vagy szar zene megy. A legrosszabb mégis a félóránként / óránként kötelezően beolvasott maszlaghírek. Akárhová tekerek, mindenhol ugyanazt hallhatom, fasztudja hányan meghaltak vmilyen katasztrófában egy országban, aminek a nevét se hallottam azelőtt, csőtörés a Redvánszky utcában, vmilyen külföldi bank megint lebaszta Magyarországot a gazdasági válság miatt, itthon persze ezt dícséretnek, bíztatásnak könyvelték el, léket kapott egy kibaszott tanker és pár ezer liter olaj elárasztotta az óceánt, vmelyik képviselő a kabinet elé terjeszti a faszt, ami egyesek szerint inkább pina, ezért ezen elvitatkoznak még pár hétig. Nem lenne sokkal izgalmasabb, ha lenne egy rádió, amiben álhíreket sugároznak? Sőt, lehetne egy álhírügynökség is, ahová bárki beküldhetne híreket!

2005/12/10

Még élek. Stop. Sajnos. Stop. Kösz a leveleket. Stop.

2005/12/02

Munka, munka és még több munka. Ég a belem a több liter elfogyasztott kávétól, száraz a szám a cigitől és kifolyik a szemem is. Ha elfordítom a fejem, látom a falon fölfutó csíkokat. Nagy tervem a jövőre néve, hogy pár éven belül megvakulok a monitorom miatt, majd szarrá perelem a céget, hiszen munkaközben ért a szemkárosodás. De az is lehet, hogy egyszeűen csak megfogom és kibaszom az ablakon ezt a szart, remélem agyoncsap valakit a belsőudvaron. Tegnap amúgy kurvanagy balhénk volt a főnökkel, az a kurva kis geci nagyon rá fog baszni. Jancsival a rodhasztott madár bevetését fontolgatjuk, tudjátok, ami pár hete meghalt és ez az állat Jancsi üvegbezárva megrohasztotta.

2005/12/01

Valahogy tudtuk, nem mondtuk ki, de már reggel a kapuban éreztük, hogy ez a nap más lesz mint a többi. Kisütött a nap, madarak csicseregtek. Túl szép, hogy igaz legyen, túl jó, hogy velünk történjen. Mielőtt Jancis belökte a forgóajtót rámnézett, majd megkérdezte, hogy bemegyünk-e. Nem kellett volna bemennünk. Éreztem, hogy ez az utolsó pillanat, mikor kezembe vehetem az irányítást, és szembeköpve a sorsot elejét vehetem a borzalmaknak, melyek bekövetkeztét éreztük mindketten. A lényeg, hogy még élek és ez a lényeg. Kitartás irodai patkányok!

2005/11/29

- Sosem nyílik! Szerintem mióta a cég beköltözött még egyszer se nyitották ki, talán nincs is kulcsa. - Szólt közbe egy furcsa tag, mikor épp a legfelső emeleti erkély ajtaját feszegettük Jancsival. Jancsi bízott a sikerben, és a cigijét már a lépcsőn a szájába vette, és az ajtónál meg is gyújtotta.

- Szopás... - Tette hozzá a furcsa szerzet az égő cigire nézve, majd eltűnt a folyosón, pontosan az ellenkező irányba, mint ahonnan pár másodperce fölbukkant. Azért Jancsival elhatároztuk, hogy nem hagyjuk annyiban a dolgot, és valahogy kijutunk arra a balkonra. Jancsi szerint folyékony nitrogénnel kell lefagyasztani a zárat, majd egyszerűen kiütni a helyéről. Fasza, azt mondja egy filmben látta.



2005/11/28

Pár nap és itt a December, meg Mikulás meg minden amit akartok! A karácsonyozás a cégnél a leghányingerkeltőbb dolog, amiben valaha részem volt. Mindenki fölírja a nevét és belebassza egy dobozba, amiből aztán húzunk és mindenki megajándékozza az általa húzottat. Tehát vegyél ajándékot egy olyan embernek akit kurvára nem ismersz, és nem is vagy rá kíváncsi. Szerintem mindenki szerint tök égő az egész, ha nem lenne az a néhány buzgó-mócsing el is feledtük volna már rég. Ezúttal viszont kieszeltünk valamit Jancsival, hogy földobjuk kicsit a karácsonyi bulit. Egyenlőre még nem árulok el részleteket, majd Karácsonykor megtudjátok mi a pálya!

2005/11/23

Tegnap megnéztem a levelesládám, és örömmel tapasztaltam, hogy két olvasó rájött arra, hogy a bal oldalt található bevezetőben a Patkány szóra kattintva írhat nekem levelet. Lássuk:

Kedves Patkány!

Kolléganőimmel olvastuk soraid, és mind egyetértettünk abban, hogy neked egy kiadós baszás kéne picinyem! Rossz látni ahogy vergődsz unalmadban, már ilyen fiatalon! Ha érdekel a dolog, hívj: 0620/***-***-*

Eszti néni

Kedves Eszti néni!

Amennyiben a 'dolog' szó baszást jelent, és nem vagy még hatvan benne vagyok!

Üdv,
Patkány

Nézzük a másik kedves olvasó levelét:

Rohadjál széjjel te mocskos büdös zsidó!!!4
miattatok olyan az ország amilyen, örüjél hogy van állásod bazdmeg!

Kedves _ !

Teljesen igazad van, de akkor is basszon seggbe apád hátán, kénköves faszával a sátán!

Üdv,
Patkány

2005/11/22

-Ez meg mi a büdös picsa? - vonta kérdőre Jancsit a főnök, a cseppfolyósodó üveges rigóra mutogatva Jancsi asztalán.

-Az? - nézett föl Jancsi az iszonyatos gépelésből, amit akkor kezdett el, mikor meglátta a főnök kopasz feje búbját közeledni a paraván mögött körülbelül nyolc másodperce.

-Csak az uzsonnám. - válaszolta unottan, majd tovább csépelte a klaviatúrát.

Hát, jóétvágyat Jancsi! Egyébként az jutott eszünkbe, hogy tényleg meg kéne etetni valakivel az oszlásnak indult madarat. Vagy bcsempészni valahogy a főnök irodájába és szétlocsolni majd beledörzsölni a padlószőnyegbe. Soha az életben nem szedné ki a szagot a szőnyegből az biztos. De ehez még meg kell várni amíg teljesen folyékony lesz. Azt hiszem ez hónapokig is eltarthat...

2005/11/18

Azt mondják nincsenek rossz napok, csak rossz pillanatok. Az élet mindíg újat hoz. Ha így vesszük, akkor számomra a helyzet még elkeserítőbb, hiszen az élet egyre durvábban szopat, minden pillanat csak rosszabb lehet. Valahogy képtelen vagyok csak úgy örülni, és felülemelkedni azon a tényen, hogy péntek este van és megint itthon tévézek, ahelyett, hogy valami értelmeset csinálnék, mondjuk kurváznék a haverokkal. Kurvákról jut eszembe, fél éve nem basztam! Najó, egyéve. Már a Domino Day tök béna tréninggatyás szervező lányaira is áll a zászló. Amúgy egész jó a műsor, épp most mutattak egy meglett, negyvenes családapát aki 1000 kamera előtt zokogva összeomlott, mert elbaszódott valami a dominóival. Gyönyörűen elkapott jelenet volt, először nagy totálban mutatták a rosszul összedőlt domino halmazt, majd egyre távolodott a kamera, míg meg nem láttuk a keserves nyüszögés gazdáját, akit családja próbált fölvakarni a padlóról. Majd szépen úszott vissza a kamera, egészen hyperplánban rámentek a fején egy dagadozó érre, majd vágás és Lilu mondott valami frappánsat, hogy igen, ez egy kemény sport. Most épp két transzfesztita beszél, leglábbis azt hiszem azok. Lehet, hogy csak ennyire rondák a Holland nők?

2005/11/18

Nem, nem tűntem el drágáim! Egyszerűen nem történt semmi az elmúlt hat napban ami bloggolásra méltó lett volna. Ma viszont az épületbe bejutott valahogy egy madár. Épp az aulában dumáltunk Sanyival, aki az épület biztonságáért felelős, mikor hatalmas csattanással nekirepült az üvegfalnak szerencsétlen dög - belülről. Lehet, már napok óta kóválygott az épületben mire rászánta magát, hogy csőrével áttörje az aula üvegfalát. Hát nem sikerült. A harmadik csattanás után kb fél méterrel mellettünk ért földet és többé nem moccant. Hmm. Mit is kezdhetnénk egy halott madárral? Lefénymásoltuk. Egészen művészi képek születtek a dölött rigóról vagy milyen fajta volt. Aztán Jancsi kerített egy lezárhazó tetjű kávésüveget, és belegyűrte a madarat, mondván "később még jó lehet valamire". Most ott díszeleg az asztalán, szépen nyomon lehet követni a bomlási folyamatot. A netezés közben nassolóknak jóétvágyat kívánok!

2005/11/12

Tegnap nagyon mókás napunk volt. Mivel már rég flangáltunk Jancsival, elindultunk felfedezőútra. Rövidesen ismét a takarítóknál találtuk magunkat, de totál le volt rabolva a hely. Azért egy fél henger ultrát még találtunk, magunkkal is vittük, bár még nem tudtuk mire fogjuk használni. Aztán találkoztunk a HR-es lánnyal is, épp az otthonról hozott uszonnáját majszolgatta. Igazi kis bookworm-bitch, remélem majd sikerül rávennem, hogy a szóösszetétel utolsó tagjából is mutasson valamit. Lementünk Ferihez is, akinek pincebéli kis zugát meglelni nem volt nehéz, mert már a lépcsőn lehetett hallani ahogy pár bőrruhás keletnémet azt üvölti BENZIN!!! - igen, Feri nagy Ramstein fan. Ezzel még nincs baj, de tök részeg volt. Kiderült, hogy reggel nem indult a tragacsa. Ezért gyalog jött, de előszedte a szekrényből a télikabátját, amiben ott lapult a tavaly bennefelejtett laposüveg és a pálinka. Még ebből se lett volna gond, de el kellett mennie valamiért napközben, és kurvamód fázott a villamoson. Ígyhát megmeg huzogatta az üveget. Belegyűrtünk egy doboz rágót, aztán otthagytuk mert lassan fél órája voltunk távol és nem akartunk botrányt. Még útközben benéztünk a toálettre, és mivel nem sikerült kitalálni mi legyen az Ultrával, beleöntöttem a vécétartájba. Mikor lehúztuk kegyetlenül habzott, szinte csak hab jött. Lehettünk volna keratívabbak is, de most csak erre futotta. Műsszak végén még összeszedtük Ferit és hazavittük.

2005/11/10

Feri elméletét alátámasztandó, ma megmutatta egy bizonyos Leroy Holding és a mi cégünk között naponta zajló baszottnagy adatforgalmat a grafikonokon. Elég bizar, de a spicliket még mindíg nem hiszem. Jancsi totál bepörgött, meg van róla győződve, hogy mindenki őt figyeli, biztosan tudnak mindent. Tök vicces, pisálni is úgy ment ki mintha dzsungelharcos lenne. Mindenesetre Feri dolgozik rajta, hogy bele tudjunk olvasni a levelekbe. Ez mindenképp jó móka lesz, összeesküvés elmélet ide vagy oda.

2005/11/09

Visszaalakítottam azt a buzis dizájnt, elég minimal-head lett. Ma ezenkívül semmit sem csináltam. Elbaszott egy nap ez, annyi biztos. A levizelt ebédbeosztás még mindíg kint lóg a falon, szerintem a többiekenek föl sem tűntek az okmány halamzállapotában bekövetkezett változások. Sokat gondolokoztam ma, hogy vajon ki vezeti valójában ezt a céget? Oké, van egy nagyfőnök, aki bejön kb havonta kétszer és sütnivaló idióta. Az alfőnökök sokan vannak, ráadásul állandóan marakodnak meg fúrják egymást, nem valószínű hogy ők vezetnék ezt a mamutot. Feri szerint Amerikából irányítják a vállalatot, minden héten a kisfőnökök megkapják a direktíváikat. Jancsi szerint az iroda tele van az amcsik kémeivel, akik naponta többször is jelentenek a tengerentúlra. Hát ez elég abszurdan hangzik, asszem Jancsi kicsit paranoiás lett.

2005/11/07

Ma hétfő volt, és megint összefutottam a HR-es csajszival. Megkérdeztem, hogy áll a csapatépítés, meg a kirándulás szerezés. Nagyon megörült, hogy végre valaki nem ellenséges vele, pedig csak vicceltem. Úgyhogy nem akartam megbántani, és tovább érdeklődtem, pedig kurvára nem érdekelt. De olyan édesen mosolygott a kis szemüvege mögül, nagyon megbasznám! Át is alakítottam az oldal dizájnját, mert tök boldog voltam. Két percig. Aztán Jancsit, engem, meg még öt másik tagot a programozásról nagyon lebaszott a főnök, hogy nem tartjuk az ebédelési rendet. Rendet, baszod? Az egy kibaszott káosz! Első fölindulásomban mikor senki sem figyelt lekaptam az ebédbeosztást a faiújságról, és kivittem a vécébe. Pontosan magam sem tudtam mi célból, de ott volt Jancsi is, épp a huszadik cigijére gyújtott. Hamar kitaláltuk, hogy valamelyikünknek szarni kéne, és az ebédrenddel seggettörölni, de sajnos egyikünknek sem kellett kuláznia. Úgyhogy betettük egy piszoárba és lehugyoztuk. Ahogy láttam foszladozni a kartonpapírt a fajanszban, fölszabadultam. Minden gondom elillant. Jancsi kihalászta (!!!), és kitette az ablakba száradni. Mikor végeztünk, visszamentünk megnézni hogy néz ki. Hát elég bizar látvány, annyi biztos, foszladozó, hullamos, hugyfoltos papíron itt-ott még olvasható írás. Zseniális. Vissza is vittük és kiraktuk a régi helyére. Kíváncsi vagyok meddig marad ott.

2005/11/04

Nem, még mindíg élek, és pasziánszozni sem tanultam meg, de az Initechnél (ezentúl nevezzük így ezt a görény helyet ahol melózom) csak összeomlott a hálózat, így nem tudtam írni. Lehet mégiscsak használt a múltkori vezetékcserélgetés? Nem hiszem, mert a végén a HP-seket kellett kihívni és kicserélték a fél szerverparkot. Lehet Feri is útált a régi szarokkal dolgozni, és ő is kiherélte a gépeit? Amúgy mivel péntek, az iroda patkányai megint a földig részegednek. Legalábbis terveink szerint.

2005/11/02

Ma megkértük Ferit, hogy velünk jöjjön le kajálni, a rendszergazdák valahol máshol esznek. Nem kellett sokat bíztatni. Jancsi a desszertként kirendelt fánk adagját föl cipelte egész az átriumig, és a főnök irodája elötti akváriumba baszta. Gondoltam ebből nagy balhé lesz, de a halak mind befalták! Ahogy bedobta azonnal körülvették egy pár perc alatt eltüntették az egészet. Vajon mióta nem kaphattak enni? Fölvetettem, hogy itt is alkalmazzuk a jól bevált sósavat, de Jancsi sajnálná a halakat. Szerinte inkább el kéne lopni őket, vagy kicserélni a TESCO-ból vett élő pontyokra.


2005/10/30

Ez a Feri kurva nagy arc! Csapkodta a pincérnők seggét, végighányta a pultot és verekedett a biztonsági őrrel. Na jó csak lökdösődtek, de kurva jól nézett ki. Editről meg kiderült, hogy régen pank volt, a Blahán tarhált. Hogy lettünk unalmas aktatologatók? Szerencsére ma volt az órababrálás, szal egy órával tovább húzhattam a lóbőrt. Kellett is, még most is hasogat a búrám. A legjobb, hogy Feri hazavitt mindenkit kocsival, pedig ő volt a legrészegebb. Mindenesetre jó ötlet volt Jancsitól a kocsmázás, bár én egy szolid sörözésre készültem.

2005/10/29

Tegnap kaja után elindultunk körülszaglászni a takarítóknál, hátha megint nyitva van. És voilá, nyitva volt. Ígyhát Jancsi gépét is elintéztük, kifele menet még a főnök irodája elötti több száz rugós trópusi dzsungelt is megöntöztük sósavval. Remélem kipusztulnak azok a geci bonszájok is! A kis eksönünk után még arra is maradt időnk, hogy visszacsempésszük a sósavaspalackot a takarítókhoz, nehogy föltűnjön a hiány. Mai időelbaszós mászkálásunkkor új, még sosem látott szobákat fedeztünk fel. Bementünk egy tök sötét terembe, ahol kb 150 grafikusnak tartottak vetítéses fejtágítást. A hátsó asztalon hevert néhány aszott szendvics, lezabáltuk mindegyikről a párizsit, a kenyereket meg vajas felükkel fölnyomkodtuk a falra. Kifelémenet még Jancsi elkurjantotta megát, hogy "minden grafikus buzi!" - aztán leléptünk. Kilóméterekre vannak a negyediken lévő boxjainktól, valószínű sosem látjuk őket többet. Este megyünk kocsmázni Jancsival, aki elhozza Editet a könyvelésről. Ezekszerint mégiscsak létezik könyvelés, ugye megmondtam. Én meg lehet elhívom Ferit, egész jó arcnak tűnik.

2005/10/28

Ma végre bemászott Jancsi is, mikor elmeséltem neki mi volt a gépemmel könnyezett a röhögéstől. El is határoztuk, hogy még játszunk majd a sósavval. Sajnos a HR-es csajszi ezuttal lesből támadott le, de poénból minden kérdésben hazudtam neki. Még ex-drogos múltamra is célozgattam, mondtam neki, mintha csak úgy kicsúszna a számon, hogy az elvonón is szerettem a közös játékokat. Remélem sohatöbbé nem látom.

2005/10/27

Hát, az új gépem még mindíg baszik megjönni, addig kölcsön laptoppal kell dolgoznom. Sajnos a régi vinyójára elfeledtem savatlocsálni, így az eddig le nem adott projektek megmaradtak. Feri rá is baszta nekem egy CD-re csomó pornóval együtt, egész rendes gyerek. Szal most itt nézek épp egy nagyon durva bukkake partyt, csak elrontja az összhatást, hogy az a buzi Béla a szomszéd boxban állandóan tüsszög, mint egy kehes ló bazmeg. Mi ez, madárinfluenza?

2005/10/26

És igen, Mission Accompished! Ma egész nap az új gépem beszerzésén ügyködtem. Reggel ártatlan pofával kopogtam a főnöknél, hogy nem indul a gépem. Szalajtott a rendszergazdákhoz, hamarosan Istvánnal az oldalamon baktattam vissza a negyedikre. A hájas kis geci a másodikon kifulladt és liftre váltott, gondolom odabent még benyomott egy fánkot mert tiszta zsír volt a mancsa mikor fönt találkoztunk. Ezekután kb fél óra kurvaist*nezés következett, szegény Pisti sehogy sem tudott életet leheni a kihűlt gépbe. Arra persze nem is gondolt, hogy az utolsó kenetet sósav formájában kapta. Muhahahaha...!!! Aztán lecipelte az egészet a pincébe, ahol a rendszergazdák tanyáznak, majd fél óra elteltével egy zsíros nyomtatványt nyomott a kezembe, hogy töltsem ki és vigyem le a főfütyi rendszergazdához, Ferihez. Odafele menet utam alaksori termen át vezetett, ami plafonig volt szerverekkel. Kicseréltem pár rózsaszín kábelt sárgára, reméltem összeomlik az egéz szar. Lófaszt, azóta is úgy megy, na mindegy...Szal Ferkó két csuklás között elárulta, hogy a hónapban már ez az ötödik gép ami egyszerűen befosik, biztos már túl öregek mondtam neki. Lehet már mások is rájöttek a módszerre elöttem?

2005/10/25

Beszarok, a kólafüdő meg se kottyant az öreg masinának, pedig a Discoveryn láttam, hogy egy tejfogat simán szétmart. Jancsi ma nem jött be, mert elkapot valami szart, így egyedül mentem lófrálni. Épp a földszinten baszom a rezet, mikor látom, hogy a takarítók fülkéje tárva-nyitva, és sehol senki. Ígyhát megbugáztam egy üveg sósavat és hazaindulás előtt azzal locsoltam meg a gépet. Kapott vagy fél litert, ennek már hatnia kell!

2005/10/24

Asszem ma sikerült megölni a számítógépem. Hazaindulás előtt beborítottam 3 deci kólát a belsejébe, de tök véletlenül. Az egész amiatt a szakbarbár geci István miatt van, aki fél éve gépkarbantartás címen ellopta az oldallapom. Remélem kifingattam a gépet és kapok egy újat. Ez annyira fos, hogy még a pornófilmek is akadnak rajta, meg hangkártya sincsen benne.

2005/10/23

Tegnap sikerült lerázni a HR-es Ms. Emanci-puncit. Még az asztalra is csaptam, mikor hallótávolságaba ért. Szemem sarkából láttam amint iránytváltoztat a kis mappáival. Mai ebéd utáni grasszálásunk különösen jól sikerült Jancsival. Kitaláltuk, hogy mi leszünk a cég magányos terroristái. Mivel ketten vagyunk ez paradox, de sebaj. Le is öntöttem kávéval a falat az autómata mellett, tiltakozásul az ihatatlan szar ellen amit az a masina kiprésel magából kávé néven. Jancsi meg szétrúgott egy kukát, csak úgy. Újra a gimiben érzem magam!

2005/10/22

Ma is kibaszott hideg van. Mintha Moszkvában lennék. Pedig még sosem voltam, de úgy képzelem ott nagyon hideg van. Szóval a velő is kifagy a pöcsömből. Járkál is mindenki fél óránként facsarni a répát. Most fél kettő van. Már kibaszottul unom a munkát, de hamarosan lemehetünk kajálni. A negyedik emelet programozói és üzletkötői kettőkor zabálnak. Szal még fél óra. Általában a kantinban kajálás után elmegyünk Jancsival lófrálni az épületben, csak úgy benyitogatunk mindenhová meg mászkálunk. Jancsi az egyetlen épp arc az egész tetves negyediken. Az ebédszünet a cégnél egyenlő a káosszal, és ezt használjuk ki egy kis kikapcsolódásra. Most be kell fejeznem az írást, mert a HR-es punci azt írta ebéd előtt megkeres a fasz kérdéseivel. Szal most elkezdek úgy tenni, mintha telefonálnék valakivel a könyvelésről. Ha meglátom közeledni dühüdten üvöltök majd mint egy kibaszott sakál a kagylóba, ettől azt mondják megijed és odébbáll. Majd meglássuk, remélem bejön. Igazából nem is tudom van-e könyvelés, de biztos van. Könyvelésnek minden vállalatnál kell lennie. Picsába, már jön is!