Van olyan nap, hogy 10-15 különböző ember is bemutatkozik nekem, és én is bemutatkozom legalább ennyinek. Ezekben a találkozásokban egy dolog közös: kölcsönösen szarunk egymás fejére. Őt rohadtul nem érdekli, hogy én ki vagyok, és engem sem, hogy ki ő. A találkozás apropója, hogy mind a ketten abban bízunk, valami hasznot tudunk hajtani a cégnek, de leginkább magunknak közösen.
Ennek a haszonnak a kinyerésére igazából akkor mutatkozik igazi lehetőség (figyelitek a multibullshit fogalmazást? Nehéz szabadulni tőle), ha emlékszünk üzleti partnerünk nevére. Név nélkül nehéz megállapodni. Odáig oké, hogy „Szervusz, izé, jó lenne találkozni, stb”, de minden beszélgetésben eljön egy olyan pont, amikor ki kell mondani a beszélgetőpartner nevét. Például, ha éppen nem néz rád, a figyeljmá’ nem mindig elég, főleg, ha nem fogyasztottunk el előtte közösen nagyobb mennyiségű alkoholt.
Nos, itt van a tuti tipp, ingyen és bérmentve, elvégre nem vagyunk szcientológusok, hogy pénzt kérjünk fantasztikus (ósdi) üzleti technikákért. A legegyszerűbb, valami jellemző alapján megjegyezni a nevét. Ha bemutatkozik egy körszakállas Pál, akkor megjegyzed, hogy Pinaszakáll Pál. Vagy Mobilbuzi Miklós, stb. Fontos, hogy a jelzők és a magánhangzók a keresztnévben nagyjából hasonlítsanak. Pinaszakáll Péter nem jó, mert akkor Pál fog róla eszedbe jutni. Ebben az esetben más jelzőt kell találni. Mondjuk azt, hogy Péniszfejű.
A módszer telefonban is tuti, bár a lehetőségeink ott limitáltabbak. Ha pont egy cincogó Cecíliával beszélünk, akkor legalább annyira könnyű a helyzet, mint egy markáns hangú Margóval. És persze, ha éppen nem jut eszünkbe semmi, érdemes papírra vetni az első benyomást, majd fellapozni a szinonimaszótárt. A magyar nyelv szép, színes és kreatív, biztosan találunk valami jó jelzőt. Ha mégsem, akkor jönnek a filmek, főszereplők, popkultúra.
Trainspotting Tibitől jön az osztályunk megrendelésének havi fix 7%-a, annak ellenére, hogy felsővezetőként, sok milliós fizetéssel is egy skót, drogos, csövesnek néz ki, és, hogy a vezetéknevét a mai napig nem tudnám fejből megmondani. Valószínűleg én is Díszbuzi Dániel vagyok neki. Ennek oka a metroszexuális megjelenésem, amelyet mellesleg gyűlölök, mert legszívesebben még mindig karikával a fülemben, tetszőleges színű taréjjal a fejemen pogóznék valami koncerten.. Csak ugye azt a tevékenységet nem fizetik meg (ennyire) jól.