Néha, tök rendszertelenül, de kb. 5 havonta, és mindig pénteken szerveznek ilyen csapatépítő lófaszokat. Tréningnek szeretik nevezni, valójában mindenféle érdektelen selejt grafikonokat mutogatnak, és emiatt este hétig kell maradni négy helyett. Valamint lebasszák a cég valódi dolgozóit, az értékesítőket, akik ezt az egész kurva hodályt vízfejestől eltartják. Aztán – amolyan ki nem mondott engesztelésül – szokott lenni valami gruppen ivászat cégszámlára, ezt hívják céges bulinak. Ezekről, ha sikerül feldolgozni a traumát, fogok még bővebben is írni, most azonban ez a téma baszott messze vezetne.

A tréningeket programozóként eddig sikerült megúsznunk, általában csak a bulira érkeztünk meg. Megdöbbentő, de a főfasz (aki fizetett a cég nevében) még odáig is volt tőlünk, hogy annak ellenére, hogy a tréning nem nekünk szólt, fontosnak tartjuk a csapatszellemet annyira, hogy eljövünk a bulira. Pedig szarunk mi a csapatszellemre, mondanom sem kell, a piáért jöttünk.

Aztán a pia mellett néha felfedezőútra indulunk, hogy utána járjunk, tényleg létezik-e a titkos VIP, ahol a marketingesek és a topvezetők a tulajdonosokkal tépnek az urban legendek szerint. Sajnos sanszos, hogy ők az ilyen bulikat kihagyják, vagyis, inkább más helyre mennek füvezni és kurvázni, hiszen azt hiszik, van még előttünk tekintélyük, amire vigyázniuk kell.

Ezt abból gondoljuk, hogy bár a felfedezőutakon sok mindent találtunk már (titkos piaraktár Chivas Regallal; folyó borba fulladt házigörény nyakörvvel; DJ kapcsolószekrény, ahol két mozdulattal átállítottuk a zenét a Bartók rádióra; szarszagú felmosófej, melyet később jól hasznosítottunk az irodában, stb.), még csak nyomára sem leltünk a keresett titkos szobának. De még csak egy zárt ajtót sem találtunk, amely mögött ezt sejtettük volna.

Most azonban minden más volt, hiszen hétfő reggel egy olyan email várt a gépen a közvetlen főnökünktől, amely egyértelművé teszi, hogy a „cég egységének jeleként” mi is „bepillantást nyerhetünk” a cég „értékesítési sikerei mögött megbúvó humán erőforrás képzésének rejtelmeibe”. Majd, hogy a paraszt is értse, egyszerűsítették az utolsó mondatban: „Tehát pénteken négytől hétig tréning, aztán vacsora, majd company party IT-seknek is! Aki nem jön el, azt kirúgom.” Tisztára mint a szcientológia.

Természetesen mindenhogy próbáltuk kijátszani a rendszert. Hazaérve fél óráig köhögtettem magamra a szomszéd kis hülye taknyos kölkét, hátha elkapok valami kétnapos bolhafasz megfázást. Jani vérvizsgálatra ment, mert „az úgyis mindig kimutat valami szart”. De semmi. Csütörtökön már majdnem pánikba estünk, amikor is mentő ötletem támadt. Eszembe jutott ugyanis a két hónapja a közös hűtőben hagyott camembert sajt. Egy kedves, szótlan zombi kollégánk hagyta ott. Még az is elképzelhető, hogy kirúgták közben, mert kb. három hete nem láttuk. Vagy síel, vagy fasztudja. Vagy egyszerűen csak egy robot volt, és elromlott.

Egy szó mint száz, a sajtot elneveztük Jennifernek az előző munkahelyen megismert angol picsa után, hiszen ugyanúgy büdös, kívülről falfehér, és túl nagy darab volt, mint ő. És amit elnevezel, az a tiéd.

Tehát eldöntöttük, hogy pénteken reggel nekiesünk Jennifernek. Megállapodtunk, hogy elkerüljük azt a lehetőséget, hogy mindketten csak kicsit leszünk szarul, így aki kezd, az addig eszi a sajtot, amíg rosszul nem lesz. Aknakereső-versennyel akartuk eldönteni, hogy ki kezdi, viszont lefagyott az a szar. Jani indítványozta, hogy kezdjem akkor én, mert „aki ilyen ratyi nyakkendőt vesz föl, azt biztos gyorsan szétbassza a sajt”, azonban ekkor mentő ötletem támadt. Felvetettem, hogy mivel Jani volt az, aki kikezdett Jenniferrel az előző munkahelyünkön, ismét őt illeti meg a lehetőség először. Érveim meggyőzőnek bizonyultak.

Jani fél óra alatt bevágta az egész erjedt vackot erőspistával, majd kijelentette, hogy az ő gyomra bármit megemészt. Ezután fingott egy nagyot, és csalódottan mentünk vissza dolgozni, abban a tudatban, hogy sehogysem kerülhetjük el az esti tréninget. Matyibá a fiával kérésünkre hozatott egy kis töményt, hogy valahogy kibírjuk, és végtelen együttérzéséről biztosított. Csalódottak voltunk, pedig ha tudtuk volna mi vár ránk.. Aznap este ismertük meg személyesen is az iroda kurváját.. De ez már egy másik sztori. Csekkoljátok a hétvégi update-et.