Két napja azon gondolkozunk Patkánnyal, hogy milyen idő van, a Moszkva párhuzam most nem ül, ott izzad a kis orosz lánykák izmos feneke a 35 fokban, talán olyan idő van most, mint Reykjavíkban, bár nem tudom, sosem voltam még ott. Valahogy olyannak képzelem, hogy mindig vulkáni…

Az megvan, mikor reggel megszólal az ébresztő, és legszívesebben kibasznád a gangra, hogy a nap további részét az ágyban tölthesd? Nálam fél éve jött el ez a pont, - járjon be a faszom dolgozni, inkább alszom tovább - gondoltam, és felmondtam a faszba. Persze az a pont is kurva…

Reggel nyolc, szokásos hétfői meeting, tejeskávé íze még a számban. Pierre ma nagyon elemében van, ide-oda fickándozik a notebookja meg a projektor között. A reggeli intravénás koffein megemelte a vérnyomását a megszokott 160-ról 220-ra. Szinte látom amint lüktető szíve…

Azért nincs frissítés, mert mostanában nihil van az irodában. Olyan szinten nem csinálunk semmit, hogy lassan kételkedem saját létezésünkben. Illetve azt pedzegetjük Jancsival, hogy tulajdonképpen egy kísérlet részesei vagyunk. Meddig bírják a seggfejek az unalmas malmozást...…