IRODAI PATKÁNYOK

Heló, Patkány vagyok. A legrosszabb fajta, Irodai. Ez a blog arról szól, milyen bizarr dolgok is történhetnek egy átlagos munkanapon az irodában. 2005 óta a saját szórakozásunkért.

Linkblog

LEVROV

Megint szar napod volt az irodában? Van egy jó sztorid? Írd meg nekünk!

HTML

Királyrák coming outja!

2007.06.07. 22:02 Király Rák

1992-ben ismertem meg Irodai Patkányt. Akkor még nem sejtettem, hogy ez egy állat...

Szóval a helyzet a következő: Én patkány kollegája vagyok. Két munkahellyel ezelőtt találkoztunk először, még jóval a blog indulása előtt. Patkányt éppen ki akarták rúgni, és engem akartak felvenni a helyére, így aztán ő volt az, aki betanított. Vagyis elmondta a rendszergarda jelszavát (fasz se tudja, honnan szedte), hogy hova küldi jelentését a főnök gépén lévő keylogger, milyen titkos zugai vannak az irodának, ahol soha nem kapnak rajta a piáláson, illetve lemondóan mutatott Erzsire: „Azt a bögyöst meg baszd meg helyettem is!” A vicc, hogy Erzsi tisztán hallotta ezt a mondatot, azonban már leszarta... Ő az a típusú nő, aki hetekig kisebbségi komplexusos, ha éppen senki nem akarja megbaszni, vagy legalábbis nem tesz rá utalást. Na de maradjunk a tárgynál!

Párszor még összejártunk piálgatni, azonban nekem elkapta a farkam valami tartósnak ígérkező menyecske, így egy idő után elmaradoztam, készültem a házasságra, és munkaidőben néha még dolgoztam is. Azért persze nem olyan sokat, hogy ne jutott volna időm megtalálni Patkány blogját a neten, és a stílusból rögtön felismertem. Közben a pina is lekopott, és mi felelevenítettük a régi haverságot. Megtudtam, hogy üresedés van a cégüknél, én meg mozdulni akartam, hát felvetettem magam ide, ahol Patkány és Jancsi is melózik. Így hát ismét együtt a nagy csapat! 

Jancsi egyre infantilisebb (komolyan, mintha visszafejlődne). Patkány súlyos krízisen esett át (a múltkor nem állt fel neki egy leszbikus pornófilmre, így egy ideig azt hitte, megbuzult, így közel a harminchoz), de mostmár újra rendben van. Én meg vagyok, amilyen. A következőkben általam megírt sztorikat is olvashattok, de nem kell aggódni: ugyanarról az irodáról van szó, legföljebb másik részlegről. Közben ugyanis szakterületet váltottam. Még saját blogom indítása előtt bedolgoztam ide is, úgyhogy a hangnem nem lesz feltétlenül új. Kíváncsi vagyok, kitaláljátok-e, mely posztokat. Legközelebb pedig az irodai pinákról olvashattok tőlem, ahogy azt Patkány megígérte.

11 komment

Címkék: análisbehatolás iroda

,,Ennek a srácnak alul is raszta"

2007.06.06. 23:50 Irodai Patkany

"Ú girls, itt a rastaman, neki még a kukiján is rasta van.
Ú boys, itt a rastagirl, neki még a puniján is rasta nõl"

Királyrák kedden végig ezt a számot üvölttette mellettem, zenére tényleg jobban megy a meló. Másik kedvenc sorom a számból, vhogy így hangzik:

,,Gyermekkori vágyam egy gyapjas kolbász, álmaimban lovagom is ebben pompáz"

Lefelé menet a meló után szembe jött velem a lépcsőn Ivette, a műanyag leány, és félhangosan dúdolgatta Királyrák számát. Ragadós.
Jancsi is rákapott az irodai zenehallgatásra, ezért ma behozta kedvenc számát, Dolly Rolltól a Tipi-tapi Dínót...a csapás pusztító volt, de túléltük. Bár ha jobban belegondolok, Néma Isti beteget jelentett, remélem nem emiatt. Még nem tudják, de felveszem a kesztyűt. Már csak azt kéne eldönteni, hogy Dévényi Tibor zenei munkásságából vigyek-e be valamit, vagy esetleg a Rednextól a Kátnár Dzsót? Az a baj, hogy a Tipi-Tapi Dínót elég nehéz űberelni. Ötletek?

37 komment

Állás interjú v2.0

2007.05.26. 13:21 Irodai Patkany

Tegnap megint hívtak a céghez bekerülni vágyó szerencsétlen kis gyíkok interjúztatására, és meg kell mondjam kurvajó érzés az asztal másik végén ülni és nézni ahogy szenvednek szegény állást-áhítók.
Én tettem föl a nagyon szakmai kérdéseket (hehe), rajtam kívül bent volt még a BOSS, aki igyekezett jó és igazságos, ugyanakkor vaskezű vezető képében tündökölni. A szerepeket előre lebeszéltük: főnök kedélyes csevegéssel indít, aztán amikor a pofa már nyeregben érzi magát, és túl sokat kezd mesélni, akkor közbelépek, és a legváratlanabb kérdésekkel bombázom random.
Így is történt, fotózni kellett volna azokat a ledöbbent arcokat. De meg kell mondjam meglepett, mennyire porrá tudja zúzni egy jól irányzott kérdés a tökéletes felkészültség és alkalmasság imázsát.
Végülis egy cukrászt vettünk fel, akinek ugyan semmilyen szakirányú végzettsége nincsen, de minden kérdésemre tökéletesen megfelelt, és a főnöknek is szimpi volt. A kérdések közt bedobtam egy ilyet, hogy hogyan lehet olyan lasagne tésztát gyúrni, ami nem ragad össze és nyúlik a szájban mint a rágó. De srácot ez sem zökkentette ki, két oracle között elmagyarázta mi a jó lasagne titka. Már nem sokra emlékszem, de nagyon meggyőző volt.

8 komment

Kedd

2007.05.22. 20:16 Irodai Patkany

Hétfőn Vörös Henrik (az egyik norvég felsővez) ebéd közben meginvitált az irodájába, hogy majd ebéd után ott beszéljük meg a meló részleteit, ne itt burkolás közben, ami végülis érthető. Miután szájszervemmel feldolgoztam az utolsó túrógombócot is a tányéromról, felmentem a vikinghez, de persze még lent falt a kákabélű. Ekkor szúrtam ki a kis ezüstszín hűtőt az irodájában, kinyitottam, és tele volt piával. Felül sör, alatta két Finlandia, legalul meg sorakoztak a pezsgők. Nem tököltem, behúztam két sztellát és iszkoltam elfelé a zsákmánnyal. Megrészegülve a szerzés örömétől kavarogtam a folyosón, mikor meghalottam mögöttem (szerencsére még jó messziről) a kis Leaf Ericsson markáns hahotázását, mindíg tréfálkozik valakivel, nagyon huncut. Gondoltam jobb lesz szublimálni, mielőtt meglátnak a sörökkel, csakhogy a folyosó kurvahosszú és szűk. Szerencsére pont elértem a sarki budit, így sikerült észrevétlen maradnom. Hiretelen ötletből vezérelve betettem a söröket a vécétartályba, gondoltam ott nem nézelődik senki, és még hidegen is maradnak majd.
Ma kettő felé már nagyon untuk a melót Jancsival, ezért elindultunk a slozira sörözni, szívni egy cigit, szóval lazítani. Odamenet látjuk ám, hogy a tetőre vezető ajtó sarkig nyitva, valószínű a légkondi szerelő szakbarbár brigád hagyhatta nyitva. Összenéztünk Jancsival, gyorsan elrohantam a budiba a sörökért (tényleg hidegek maradtak), és téptünk fel a tetőre! A kilátás egyszerűen leírhatatlan, nagyon messzi ellátni pedig nem magas az épület. Találtunk pár döglött galambot, talán az áram csapta őket agyon, talán a klíma, fene se tudja. Mindenesetre kiültünk szépen az épület szélére a sörökkel, lelógattuk a patánk és halott galambokkal dobáltuk a gyanútlan járókelőket.
,,Isten beszél hozzád bazmeg, ne nézzél föl mert rám nem lehet, sétálj tova seggfej" - kiáltott le Jancsi egy motorosdzsekis gizdának, aki majdnem kiszúrta a pozíciónk. Szerencsére a nap a hátunk mögül sütött, így lentről bajos lehetett fellátni hozzánk. Mikor kifogytunk sörből és galambból, zárásképp Jancsi elsétált az üvegfalú homlokzathoz, és fentől végig húgyozta az üveget. Nehéz volt belőni a szöget, de végül sikerült neki. Szép napunk volt, na.

8 komment

Címkék: sör viking galamb

Overheated

2007.05.22. 11:41 Irodai Patkany

Pár napja a légkondi nem bírta tovább és megadta magát, azóta méginkább elviselhetetlenebb a hőség az irodában. Hatalmas üvegablakok borítják az épület homlokzatát tetőtől-talpig, így az iroda patkányai bőrükön érezhetik az üvegház hatás jótékony hatásait. A recept a következő: végy egy üvegépületet, tegyél bele kísérleti patkányokat, zárd le hermetikusan, és tedd ki a napra. Mindenki másképp védekezik a nap ellen: én egy tisztítószeres üvegbe töltöttem vizet, és azt sprickolom magamra percenként. Gyula egyszerűen ebéd után lefekszik és alszik, azt mondja inkább estig bent marad, de ilyen baszott melegben nem tud dolgozni. Ami azt illeti abszolúte igaza van. Jancsi felbassza a napszemüvegét, hátrabillenti a fejét és barnul.
A hőséget a számítógépek sem bírják, egymás után sírolnak, majd kapcsolnak ki túlemelegedés miatt. Levetkőztettük, kiporszívóztük mindet, így jócskán javult a szellőzésük, már napi 1-2 leállás jellemző ,,csak".
(Amúgy az alaplapok északi hídjai lehetnek a gyenge pontok, ugyanis passzív bordák hűtik őket, amik körül nem sok légáramlás van, így egy idő után elkerülhetetlen a túlmelegedés.Ez biztos sokakat érdekelt, de sebaj.)
Aztán ott van az épület, amely maga is nehezen viseli a meleget. Kötődik hozzá egy office legend, mely szerint annó a '80-as években a melegebb napokon random berobbantak a hatalams üvegtáblák, ugyanis az üveg máshogy tágul mint a fém.
Már nagyon nehezen bírjuk ezt a katlant, Jancsival azt tervezzük, hogy az asztalunk melletti ablakot betörjük egy forgószékkel, és majd azt mondjuk a légkondi hiánya miatt visszatért a régi hőtágulásos probléma. Talán ez megsürgeti a légkondi javítást, és még levegőt is kapnánk.

4 komment

Melegek

2007.05.22. 00:48 Irodai Patkany

Ma aztán igazán kibaszott meleg volt, ahogy a francia mondaná. Mintha Mexikóban lennénk, tudjátok, ott mindig. Képzelem úgy. Ma megvilágosodtam azt hiszem: társadalmunk a legapróbb részletekig nélkülöz mindenféle rációt. Sorra dőlnek a melegrekordok, minden évben egyre elviselhetetlenebb a hőség. Ideje lenne alkalmazkodnunk a megváltozott körülményekhez, és eltanulni pár dolgot a tőlünk délebbre élőktől. Először is délben becsuk minden és húzunk haza ebédelni meg sziesztázni. négyig ki sem dugjuk az orrunk hűvös szobáinkból. Másodszor ilyen forróságban teljesen értelmét vesztik az európai, testhez tapadó, vastag ruhák. Vmi tóga szerű cuccot kéne viselni, vagy olyasmit amiben Jézust ábrázolják (no persze nem a kereszten). Rosszul vagyok, mikor kövér nőket látok a csurig tömött buszon, ahogy bugyivonalon átizzadták a tapifarmert, a fekete felsőjuk meg már csak elvétve száraz. És azt hiszik, így száraz, jelét sem adják, hogy változtatni szeretnének a helyzeten: ,,ha mindenki izzad, akkor biztos az a trendi, ciki is lenne ha nem csurgatnék ki magamból másfél litert baze." Mikor fellépek a buszlépcsőn, arcon vág mások párolgó testnedveinek gőze, és ráébredek, hogy igazat mondott ikszvéí Benedek pápa. A pokol valóban létező hely, és tényleg kurvameleg van. Holnap felmegyek a gellérthegyi mecsetbe és megkérdezem az araboktól, hol lehet ilyen egyberuhát szerezni, mint amilyenben pölö Oszama testvír tolja a videókon. Tökéletes viselet ilyen időben: megvéd a nap égető sugaratól, de átengedi a hűs szellőt. Tested nem hevül túl, nem fogsz izzadni mint egy ló, és a spermáid sem forrnak fel. Akár az orvos is felírhatná. Holnap arról értekezünk, miért lettek alapjaiban szarok az autók, irodai sztorikat továbbra se várjatok.

2 komment

Így volt

2007.05.15. 23:01 Irodai Patkany

Ma is kibaszott meleg volt, mintha Kubában lennénk. Még sosem voltam, de úgy képzelem ott most is nagyon meleg van. Annyit izzadtam, hogy beleragatam a forgószékbe. Ezenkívül ma nem történt más, de írni akartam egy postot a semmiről, ilyen már úgyis régen volt. Tomcatről is akartam írni, de most mindenki erről ír, elöttem már úgyis elmondtak mindent. Szóval Athináról írok: azt hiszem pont egy hete láttam a 18-47V-n, de lehet nem ő volt mert egy hatalmas napszecsó takarta a fél arcát. Ő épp leszált a Kosztin, én meg fel. Két nagy táska is volt nála. Na ennyit a bulvárról. Örülök ha valakit ez érdekelt.

9 komment

Széljegyzet Jancsiról

2007.05.14. 21:19 Irodai Patkany

 

Bokros teendőim közt szakítok némi időt, hogy a tegnapi Jancsi blogot kiegészítsem pár aprósággal:

Szóval nem rossz gyerek ez a Jancsi, csak kicsit naiv. Azt hiszi senki nem vágja le a tutit, mikor ,,észrevétlen kioson a vécére" vörös fejjel, kapkodva a levegőt, előremeredező, öltönynaciból kidudorodó farokkal. Mellesleg aznap mikor kicsit be volt baszva és ebéd helyett odareiszolt az aztala alá arra jöttünk fel az ebédlőből a srácokkal, hogy Jancsi kivont fasszal fekszik egy hányástócsában a folyosó és az iroda közti küszöbön. Elég mellbevágó látvány volt, kénytelen voltam villámgyorsan eltüntetni szerencsétlent, mielőtt mondjuk a hülyepicsa Enikő meglátja és bepánikolva hívja a mentőket. Ígyhát beültettem egy székbe, és -mintha csak megint forgószék versenyt játszanánk- kiszáguldottam vele székestül az épületből. Megjegyzem kibaszott mázlink volt, hogy már megint és ezt is megúsztuk. Nem rajta múlt az tuti. Feltettem az első buszra ami jött és rábíztam a részegek szerencséjére. Mire én letettem a lantot a cégnél és hazavergődtem, már fent lógott MSN-en és ontotta a szokásos hülyeségeit, mintha mi sem történt volna. Elképesztő néha.

3 komment

Címkék: jancsi

Jancsi unplugged

2007.05.13. 01:23 Jancsi ( patkány haverja)

Sziasztok blogolvasók, helló internet!
Jancsi vagyok, ma én írom a blogot. Jó mi?
Patkány mostanában kurvára nem ér rá, maszekol valami külföldi nősténynek, még rendes munkaidőben is (már úgy értem, mikor mindenki pasziánszozik, pornót néz, 14 éves lánykákkal csetel, vagy jajah.com-ról névtelen trágár sms-ekkel zaklatja kollégáit) is a külsős melóját keccsöli. Teljesen workaholic lett, vagy hogy mondják ezt.
Azt mondta, valami fincsi, forró, izgi témáról írjak. Szóval ma az irodai recskázásról lesz szó!
Bevallom, néha megesik, hogy ha nem lát senki, rárántok egyet-egyet a brére az asztal alatt munkaidőben. Az átlagos irodai patkány munkaidejele jelentős részét tölti pornó nézéssel, hiába korlátozzák a netet, ha megteszed a megfelelő szivességeket (6 dobozos ászok) a megfelelő embernek (Muki, a rendszergazda császár) akkor lesz ám neted meg Masha's world jelszavad izibe :DDD
Masha nem akármilyen puna ám, harmatos tizenéves ruszki. Gyermeki mosollyal a száján törölgeti a moszkvai taxisok gecijét az arcáról, annyira kis cuki. Muszáj ráverni, na! Általában gyorsan kiosonok a vécére, és a fajansz fölé hajolva engedek utat szenvedélyemnek, majd kielégülten húzom le a kis jancsikat...:D:D:D
Persze volt már olyan, hogy épp mindenki ebédelt (én meg be voltam baszva kicsit így nem volt étvágyam) ezért pornózással ütöttem agyon az időt. Majd iróasztalom mögött (pontosabban alá) adtam ki gerjedelmem. Mivel nem akartam tovább geciben ücsörögni, hazamentem (pontosabban indultam, mert közben rossz buszra szálltam és eltévedtem de ez már egy másik történet).
Ami azt illeti jobb lett volna, ha rendes irodai kefélésről tudok írni nektek, de sajnos el kell keserítsek mindenkit: csak a filmekben kúrnak nyakra-főre hatalmas íróasztalokon az irodában, Hiába vetettem latba minden fifikám, eddig épkézláb nunit nem nem tudtam rávenni az irodai huncutkodásra. Azért nem adom fel.
Most jut csak eszembe, Patkány pinát is ígért nektek, ígyhát zárásképp nesztek:

2 komment

Címkék: jancsi

Mindjárt

2007.05.10. 11:29 Irodai Patkany

Lesznek bejegyzések. Új sztorik. Pinás képek. Jancsi is szól majd hozzátok. Pár nap múlva. Max egy hét. Addig meg olvassátok Királyrákot meg Athinát. Pá.

4 komment

OFF - Kereső kifejezések

2007.03.15. 10:39 Irodai Patkany

Jó dolog ez a webstat, például meg lehet nézni, milyen szavakra keresnek rá akik megtalálják a blogot. Berakom a top 10-et:

1. hatalmas+pina  (17-en kerestek rá baszki)
2. kopasz+pina+ket+farokkal  (nem is hinné az ember milyen népszerű ez a felállás)
3. titkárno+puncik  (kicsit kommersz)
4. részeg+baszás  (nagyon kommersz)
5. nagy+farkak  (kiváncsi vagyok ezt ki írta be)
6. buzi+béla (talán ő?)
7. baszott+nagy+pina+es+geci  (mi más is kéne még...?)
8. bookworm+bitch  (hoppá valakik tudnak angolul)
9 zsidó+vagyok  (beismerés)
10. büdös+zsidó  (ráadásul)

5 komment

Az iroda kurvája

2007.03.13. 12:08 Irodai Patkany

Egy vallomással kell kezdenem, amely talán meglep titeket. Nos, az a helyzet, hogy akár hiszitek, akár nem, nekünk, az IT osztály dolgozóinak az átlagnál több időbe telik, amíg megismerik egy cégnél az iroda kurváját személyesen is. Leginkább azért, mert az iroda kurvája szinte mindig a marketingen dolgozik, az idegbeteg, ízléstelen juppiek barlangjában, ahová mi csak nagyritkán merészkedünk. (Prózaibban fogalmazva: általában kibasznak minket mindenhonnan, mielőtt a legordasabb ribanc is meglenne)

Azonban most az első jelét kaptuk annak, hogy immár mi is teljes jogú alkalmazottak lettünk. A pénteki céges buliban ugyanis személyesen is megismertük Szilvit, aki helye kivételezett a cégnél: Ő az, aki az iroda összes férfi (és bizonyos pletykák szerint néhány női) alkalmazott nemi betegségét magán hordozza. Amolyan irodai vírustenyészet a lelkem, hozzá tartozik az irodához, mint a penész, meg a méregdrága trópusi dísznövények.

Úgy is fogalmazhatnánk, két hely van, ahol előírásszerű a kurva: az egyik az óvoda, a másik az iroda. Az ovis kurva nálunk Kismartonyi Jolánka volt, és egy szenyáért (később egy félért is, majd nagycsoportban már egy fél szelet szalámiért is) mutogatta a punciját mindenkinek, aki még nem látta, vagy elfelejtette volna tegnap óta.

Éppen az előző bejegyzésben említett tréningen voltunk, amikor Janira, valószínűleg a konyhában talált kétes állagú camembert sajt (aka Jennifer) miatt, rátört a sűrőfosás, fingott egy kurva nagyot és kirohant a teremből. A tréner zavartan javasolta, hogy „most akkor tartsunk tíz perc szünetet”, és Szilvi lecsapott. Bemutatkozott, és le akart ülni Jani helyére, mi meg mondtuk neki, hogy foglalt. Föltalálta magát a bérnőstény, odatolt egy széket a Janié mellé, és azon kaptam magam, több kantársammal együtt, hogy öt perce hallgatom, milyen szar a házassága, és hogy a férjének gyakorlatilag évek óta nem áll föl, pedig már egy egész öt hónapos Pote-Mix kúrát abszolvált (Látod, fiam, a lemenő napnak is van ereje). Jani visszatértével Szilvi is visszaült az eredeti helyére, egy alacsony, három számmal kisebb farmert viselő balfasz mellé.

Hála a laposüvegben megbújt töménynek, gyorsan eltelt a tréning hátralévő két és fél órája, és a céges bulinak nevezett ingyenpiáláson találtuk magunkat. Szilvi időről-időre eltűnt a kipécézett merevrészeg (részeg, de még merevedésre képes) hímmel, mi pedig rangsoroltuk a szerencsétlen jelölteket az alapján, ki meddig bírta, mennyi idő múlva jött vissza Szilvi. (A versenyt egyébként Jörg, egy finn származású felsővezető nyerte, a nagyszülei még favágók vagy halászok lehettek.) Én eközben győzködtem egy igen feszes seggű főiskolás gyakornoklányt, hogy a multicégekhez elengedhetetlen tudást csakis az én farkamon keresztül szívhatja magába. Egy szó, mint száz, kezdtük jól érezni magunkat.

Ebben a pillanatban Jani olyat tett, amit még nem láttam tőle. „Áááááhhbazdmeg, Jennifer, te kurva!” felkiáltással kirúgta maga alól a széket, helyből átugrotta az asztalt, és kirohant a konyhába, mert azt hitte, az a klotyó. Pár perc múlva a helyzethez képest rendezetten, kezében egy wokkal* tért vissza, melyet próbált a lehetőségekhez képest jól elrejtve kivinni a valódi slozira, ahonnan is Szilvi lépett ki a meglehetősen gyorsan elment alacsony, szűkfarmeros balfasszal, kellőképpen feldúlva. Majdnem fellökte Janit, aki kezében – mostmár elárulhatom, ha még nem jöttetek volna rá – egy fossal teli wokot* tartott.

Jani bámulatos lélekjelenlétének köszönhetően megőrizte egyensúlyát, kikerülte Szilvit és lovagját, majd bebaszta maga után a (női) slozi ajtaját. Azon kevesek, akik figyeltük a jelenetet pedig szakadtunk a röhögéstől. Ekkor Szilvi lépett oda hozzánk, mert észrevette, hogy képben vagyunk és megkérdezte: „Ki ez a cuki konyhásfiú a Ramones pólóban, aki kiöntötte az állott párolt zöldségeket?”

Másnap élni sem volt kedvem, olyan kurva másnapos voltam. Van egy olyan érzésem, hogy minket nem hívnak legközelebb bulira. Le van szarva, úgyis megyünk. Van egy tippem, hogy hétfőtől a „woknyi fos” mint kifejezés, bekerül a cég értelmesebb dolgozóinak szótárába.

------------------------

* „A wok az egy kurvanagy serpenyű-szerű szarság, amiben leginkább a kínaiak párolnak zöldséget, meg halat” – legalábbis nekem ezt mondta a nagyfőnök, aki mellettem állva nézte az eseményeket, amikor megkérdeztem. Aztán ha nem az volt Janinál, akkor át lettünk baszva.

 

 

 

1 komment

Címkék: kurva iroda wok

Tréning-atya

2007.03.09. 22:45 Irodai Patkany

Néha, tök rendszertelenül, de kb. 5 havonta, és mindig pénteken szerveznek ilyen csapatépítő lófaszokat. Tréningnek szeretik nevezni, valójában mindenféle érdektelen selejt grafikonokat mutogatnak, és emiatt este hétig kell maradni négy helyett. Valamint lebasszák a cég valódi dolgozóit, az értékesítőket, akik ezt az egész kurva hodályt vízfejestől eltartják. Aztán – amolyan ki nem mondott engesztelésül – szokott lenni valami gruppen ivászat cégszámlára, ezt hívják céges bulinak. Ezekről, ha sikerül feldolgozni a traumát, fogok még bővebben is írni, most azonban ez a téma baszott messze vezetne.

A tréningeket programozóként eddig sikerült megúsznunk, általában csak a bulira érkeztünk meg. Megdöbbentő, de a főfasz (aki fizetett a cég nevében) még odáig is volt tőlünk, hogy annak ellenére, hogy a tréning nem nekünk szólt, fontosnak tartjuk a csapatszellemet annyira, hogy eljövünk a bulira. Pedig szarunk mi a csapatszellemre, mondanom sem kell, a piáért jöttünk.

Aztán a pia mellett néha felfedezőútra indulunk, hogy utána járjunk, tényleg létezik-e a titkos VIP, ahol a marketingesek és a topvezetők a tulajdonosokkal tépnek az urban legendek szerint. Sajnos sanszos, hogy ők az ilyen bulikat kihagyják, vagyis, inkább más helyre mennek füvezni és kurvázni, hiszen azt hiszik, van még előttünk tekintélyük, amire vigyázniuk kell.

Ezt abból gondoljuk, hogy bár a felfedezőutakon sok mindent találtunk már (titkos piaraktár Chivas Regallal; folyó borba fulladt házigörény nyakörvvel; DJ kapcsolószekrény, ahol két mozdulattal átállítottuk a zenét a Bartók rádióra; szarszagú felmosófej, melyet később jól hasznosítottunk az irodában, stb.), még csak nyomára sem leltünk a keresett titkos szobának. De még csak egy zárt ajtót sem találtunk, amely mögött ezt sejtettük volna.

Most azonban minden más volt, hiszen hétfő reggel egy olyan email várt a gépen a közvetlen főnökünktől, amely egyértelművé teszi, hogy a „cég egységének jeleként” mi is „bepillantást nyerhetünk” a cég „értékesítési sikerei mögött megbúvó humán erőforrás képzésének rejtelmeibe”. Majd, hogy a paraszt is értse, egyszerűsítették az utolsó mondatban: „Tehát pénteken négytől hétig tréning, aztán vacsora, majd company party IT-seknek is! Aki nem jön el, azt kirúgom.” Tisztára mint a szcientológia.

Természetesen mindenhogy próbáltuk kijátszani a rendszert. Hazaérve fél óráig köhögtettem magamra a szomszéd kis hülye taknyos kölkét, hátha elkapok valami kétnapos bolhafasz megfázást. Jani vérvizsgálatra ment, mert „az úgyis mindig kimutat valami szart”. De semmi. Csütörtökön már majdnem pánikba estünk, amikor is mentő ötletem támadt. Eszembe jutott ugyanis a két hónapja a közös hűtőben hagyott camembert sajt. Egy kedves, szótlan zombi kollégánk hagyta ott. Még az is elképzelhető, hogy kirúgták közben, mert kb. három hete nem láttuk. Vagy síel, vagy fasztudja. Vagy egyszerűen csak egy robot volt, és elromlott.

Egy szó mint száz, a sajtot elneveztük Jennifernek az előző munkahelyen megismert angol picsa után, hiszen ugyanúgy büdös, kívülről falfehér, és túl nagy darab volt, mint ő. És amit elnevezel, az a tiéd.

Tehát eldöntöttük, hogy pénteken reggel nekiesünk Jennifernek. Megállapodtunk, hogy elkerüljük azt a lehetőséget, hogy mindketten csak kicsit leszünk szarul, így aki kezd, az addig eszi a sajtot, amíg rosszul nem lesz. Aknakereső-versennyel akartuk eldönteni, hogy ki kezdi, viszont lefagyott az a szar. Jani indítványozta, hogy kezdjem akkor én, mert „aki ilyen ratyi nyakkendőt vesz föl, azt biztos gyorsan szétbassza a sajt”, azonban ekkor mentő ötletem támadt. Felvetettem, hogy mivel Jani volt az, aki kikezdett Jenniferrel az előző munkahelyünkön, ismét őt illeti meg a lehetőség először. Érveim meggyőzőnek bizonyultak.

Jani fél óra alatt bevágta az egész erjedt vackot erőspistával, majd kijelentette, hogy az ő gyomra bármit megemészt. Ezután fingott egy nagyot, és csalódottan mentünk vissza dolgozni, abban a tudatban, hogy sehogysem kerülhetjük el az esti tréninget. Matyibá a fiával kérésünkre hozatott egy kis töményt, hogy valahogy kibírjuk, és végtelen együttérzéséről biztosított. Csalódottak voltunk, pedig ha tudtuk volna mi vár ránk.. Aznap este ismertük meg személyesen is az iroda kurváját.. De ez már egy másik sztori. Csekkoljátok a hétvégi update-et.

1 komment · 2 trackback

Címkék: buli tréning céges camambert

Nóta-móka

2007.02.27. 21:04 Irodai Patkany

Tényleg ég a pofám, hogy hetekig egy kurva szót sem kaptatok tőlem, főleg, hogy egy kedves levélíróm azt mondta, hogy az Irodai Patkányok hallgatása olyan neki, mintha két nap kimaradna a Napirajzból. Ez több, mint megtisztelő. Viszont most feltárom a hallgatás igazi okát: olyan mértékű bazdmeg-hatás ért minket az irodában, amit nehéz feldolgozni.

Jómagam jópár bejegyzést kezdtem el írni, aztán úgy a felénél olyan szinten kerültem a leírtak sokkhatása alá, hogy inkább kitöröltem az egészet a picsába, mondván úgysem hiszitek el. Ami Jancsit illeti, mindent bevetett. Először szabadságra ment, aztán csak simán nem jött be (mondjuk nem is nagyon keresték, csak a napi jópofa balfaszságai hiányoztak az értelmesebb kollegáknak), majd a múlt héten már katatón állapotban passziánszozta végig a napokat. Azért nem kell aggódni, nem égett ki teljesen, volt már ilyen máskor is. Egy 17 éves luxuskurva akkor helyretette. Már elkezdtük szervezni a gyűjtést a javaslatomra. De térjünk a lényegre, jöjjön, hogy mi határozza meg a kedélyállapotunkat manapság.

Szóval. Valamelyik középbalfasz kitalálta, hogy az egész irodában szóljon a zene (csak a tárgyalókban lehet lehalkítani), mert az milyen kurva jó nekünk, javítja a munkamorált, meg a csapatszellemet. Fullra, mint a tescóban. Úgy egy ideig jól el is voltunk a gumizenével (Jani elképesztő beleélőképességgel képes elmesélni hogy baszná széjjel az éppen éneklő paris hiltont, vagy shakirát, illetve milyen jó lenne egyszer Robbie Williams-szel közösen drogozni.) Tehát a helyzethez képest egész jól elvoltunk, amikor is egy reggel rémült arccal fogadott minket a portás. „Sikerült neki, befogta a Jazzy-t” - mondta halálsápadtan.

Nagy nehezen kihámoztuk a szavaiból, hogy a középbalfasz, aki ezt a zenés marhaságot kitalálta, valami új rádiót talált, ami egész nap ugyanolyan zenét játszik. Vagyis (mint ahogy kiderült) pontosabban jazznek nevezett instrumentális vackokat, olyanokat, amelyek a nyolcvanas évek közepén voltak divatban. B kategóriás pornófilmek keményebb jeleneteiben vágták be akkoriban, miközben Günther egy szál fekete feszülős atlétában nyalta Eva szőrös punciját a keletnémet jelenetben. (Hiába, az utószinkron még nem volt ilyen fejlett, mint most)
Ezt a zenefolyamot időnként megszakítják programajánlók, meg hírek, ahol egy orrhangú picsa ilyeneket mond nekünk, egy rohadó falú, penészes tetejű iroda éhbérért dolgozó alkalmazottainak, hogy „A stílusos emberek minket hallgatnak”, meghogy a Rózsadombi Squashbajnokságra már nem sokáig lehet csak nevezni.

Azóta már a plakátjaik is ellepték a várost, igénytelen piroson igénytelen feketével hirdetik, hogy minden épeszű marketinges fogja a fejét: „A Jazzy hallgatói igényes emberek.” Gondolom, például sötétlila inghez világoskék-rózsaszín kockás nyakkendőt vesznek fel, meg nem használnak dezodort, mint a középbalfasz, aki ránk hozta ezt az átkot.

Mi megpróbáltunk mindent. Először a kábelt próbáltuk elrágatni az egérrel, de nem kellett neki sem az a szar. Aztán véletlenül átázott a hangszóró, de este megcsinálták. Harmadnap már keményebb eszközökhöz folyamodtunk. Jani egy bóklászás során begyűjtött doboz Cillit Banggel próbálta kinyírni a központi zene magját, egy kiszuperált Orion rádióserősítőt, de mindhiába. Aztán össze akartuk karcolni a középbalfasz rózsaszín Suzukiját (A stílusos emberek kocsija), de eddigre már annyira a zene befolyása alá kerültünk, hogy szarni is lusták voltunk kimenni (ráadásul egyébként sem lett volna sok értelme, mert a klotyóban is szól a zene). Egy kolleganőnk (amúgy jó arc, mindig lehúzzuk cigivel, a kedvünkért szokott át a rendesre a mentolosról) négy éves kislánya sírógörcsöt kapott, amikor megnézte, hol dolgozik anyu.

Szóval már úgy volt, hogy megfutamodunk, látván, hogy a teljes vezetőség a középbalfaszt isteníti, mert „stílust hozott az irodába”, sőt, bizonyos osztályok (pl. a könyvelés) még külön ki is fejezik tetszésüket. Ám ekkor a szerencse, isteni gondviselés, akármi a mi oldalunkra állt.

Ha a rendszert magadtól nem tudod legyőzni, úgyis úton van már a segítség. Történt ugyanis, hogy egy szép napsütéses napon reggel nem a stílusos rádió, hanem valami egészen más szólalt meg. „Amikor belémhatolsz, mondd, hogy töltöm a hurkát!”
Ez ment vagy tíz percig, egy kiélt hangú buzi ismételgette a szalagon. Valaki rendesen meghekkelte a szerkezetet, de esküszöm nem mi voltunk. Mi nem lettünk volna ennyire kreatívak, ha bejutunk a sugárzó terembe, egyszerűen a dühtől elvakulva szétkalapáltuk volna a berendezést. Ez így sokkal elegánsabb megoldás volt, le a kalappal. Azóta nem nyomatnak semmit, vették a lapot. Nagy Testvér legyőzetett.

Azonban nem hagy nyugodni, hogy továbbra is bizonytalan a tettes kiléte. Nem mi voltunk. Lehet, hogy van más patkány is az irodában rajtunk kívül? Talán éppen az egyik olvasó? Jó lenne megismerni.

3 komment

hehe

2007.02.12. 13:58 Irodai Patkany

Néha megnézem a saját blogom, hogy írtam-e valami újat. Beteg.

1 komment

Nem...

2007.02.03. 19:53 Irodai Patkany

Nem szavazok, ha nincs kire.
Nem vitázok, ha nincs kivel.
Nem utazok, ha nincs hova.
Nem panaszkodok, ha nincs kinek.
Nem harcolok, ha nincs miért.
Nem írok, ha nincs miről.

Szólj hozzá!

Para Péntek rev2.0

2007.01.13. 22:42 Irodai Patkany

Nemrég volt egy kis tűz az irodában, el is kezdtem írni aztán bealudtam, és már nincs kedvem újra & gyanazt, szóval ebből most kimaradtok. Viszont tegnap is nagyon izgi volt a péntek, az egyik picsa egere ugyanis elszabadult. Van egy egerünk az irodában, Sámsonnak hívják mert kurvaerős, én csak egérnek szoktam szólítani. Az egyik muff hozta be annó, kölke kapta de fél tőle a nagymama, szóval otthon nem maradhatott. Van neki mókuskereke is húsz karátos, és egyébként Jancsi szokta táplálni a dögöt mindenféle maradékkal (csontot meg minden szart bedobál neki, kegyetlen). Itt akár ki is térhetnék Jancsi állatmániájára, de nem teszem. Elég annyi, hogy a jó Jancsi egy baszott nagy paraszt mindenkivel, de ha állatokról van szó, még a hangszíne is megváltozik. Volt neki egy kutyája kiskorában, akit imádott de megdöglött vagy megették a cigányok, nem emléxem már a történetre, de nála ez az állatimádat vmi gyermekkori defektus lehet ezek alapján.
Szóval a rágcsáló valahogy kiszabadult, és rákapott a szabadságra. Épp kávét akartam főzni, mikor megláttam Sámsont, hogy az asztalon majszolgat valamit. Megkérdeztem kér-e kávét, de határozott nemet intett, és elszaladt. Hátra kiabáltam: "Enikő bazmeg, az egér kiaszabadult!"
Erre a helységben tartózkodó két pina átváltott az ösztönös "jajj, az egér megöl" üzemmódba, és indult a pánik meg a kiáltozás. Én közben békésen elkávézgattam, gondltam nem történik semmi, amire ne számítanék. De történt. Még a legtöketlenebb munkatárs is terveket kezdett gyártani, hogyan is kéne befogni a vadállatot, és megvédelmezni a nőstényeket a veszedelemtől. Jöttek a hülyébbnél hülyébb ötletek:
"...zárjuk le hermetikusan az irodát, aztán a kulcsjukon át fújjunk be altatógázt!"

"...hazaugrom a cirmosért, az majd megzúzza a patkányt!"

"...van nálam egy mackósajtos zsömle, állítsunk fel csapdát!"

Végül persze az egér túljárt mindenki eszén, és nem került elő. Ha van egykis esze, már rég a mező felé tart, ki a városból. Azonban a kis dög mindenkiből kihozta a kezdeményezőkészséget, a kollégák lelkes csapatként kergették a szerencsétlent.
Szóval ma fölfedeztem bizinyos közegekben a leghatékonyabb motívációs technikát: a férfi imponálni akar a nőnek, és ezért bármire képes. Le se szarták volna az egeret, ha a csajok nem sipákolnak. A nő munkára ösztönzi a férfit. Ez évezredes ösztön. Ámen.

1 komment

céges mobil

2007.01.06. 20:49 Irodai Patkany

Mivel a céges mobilokról nem esett szó, legyen ez a mai téma. Nézd meg milyen mobilt adnak, megtudod milyen a cég. Nem jó ha túl jó készülékkel kényeztetik a melóst, akkor kísértésbe kerülsz, hogy eldobd a magánkészüléked és csak a szép újat használdd, de ez öreghiba. A legjobb ha valami kiszolgált szart szerzel a cégtől (néha ezért harcolni kell, de megéri), így nyugodtan kikapcsolhatod ha úgytetszik, rácsaphatod az ostoba seggfej kollégákra, aztán mondhatod, hogy a telefon hibája, bocsika. Ha estleg felajánlják, hogy akkor adnak egy jobbat, mutatkozz szerénynek, és mindenképp utasítsd vissza. Ha mégis jó, vagy abszolút új telót vernek rád, kénytelen leszel tönkretenni. Utána már tuti hogy csak vmi régi fost mernek rádbízni. Még a hőskorban történt, hogy Jancsival megrendeztük a "ki tudja átdobni a cég épülete fölött a cégesmobilját verseny" -t, mely vetélkedő során az egyik kollega (a neve most nem jut szembe) telefonja bebaszta az iroda ablakát, Jancsi eltalált egy gyanútlan járókelőt mázsás nokkija komjunikétorával, az én telóm meg egyszerűen csak szilánkosra tört a falon. Régi szép idők, hjajj...

4 komment

Címkék: análisbehatolás pörkölt

,,Frissícsémá"

2007.01.04. 20:12 Irodai Patkany

Azért nincs frissítés, mert mostanában nihil van az irodában. Olyan szinten nem csinálunk semmit, hogy lassan kételkedem saját létezésünkben. Illetve azt pedzegetjük Jancsival, hogy tulajdonképpen egy kísérlet részesei vagyunk. Meddig bírják a seggfejek az unalmas malmozást... Ezennel jelenthetem, kollégáim nagyrésze egyre hosszabb időt tölt egyre egyszerűbb feladatok elvégzésével, és be kell valljam magam is így vagyok ezzel. Egyedül az bosszant, mikor valami jó kis program úszik, mert már megint be kell mászni hétvégén is, és nem csinálni semmit 8 órán át. Azért ez kemény. Komolyan fárasztó. Még a végén az lesz, hogy megőrülök, és magamtól elkezdek melózni, parancsokat osztok és gatyábarázom ezt a szaros brigádot, az egész cég olyan mintha kómában lenne, vagy nem is tudom. Leginkább egy állami hivatalra hasonlít, mindenki elkávézgat, senki nem tud semmit semmiről, egyik farok a másiknak tologatja az aktákat. Azok a farkak akik saját irodában ülnek néha fontoskodnak kicsit, de semmi sem történik okkal vagy céllal. Olyanok vagyunk mint a hatéves nudlik mikor felveszik apu nyakkendőjét, és eljátsszák aput a munkahelyen. Csak ez a játék sosem ér véget, pedig már kurvára unjuk. Most szeretnék már kicsit dzsíájdzsósat is játszani, esetleg doktorbácsist hugoddal, hallod?

Szólj hozzá!

Címkék: fityma búza kenyér

Költöznek a Patkányok

2006.12.31. 10:30 Irodai Patkany

Blog.hu-s címre költözünk, egyenlőre próbaszinten. Régebbi bejegyzéseket áttosztam, a dizájnt nem szidni plz, én és a CSS két külön világ vagyunk. Pláne én és a szépérzék.

3 komment

2006. november 1. - december 24.

2006.12.31. 10:28 Irodai Patkany

2006. december 24

BolDog K mindenkinek, lehet egy darabig nem leszek, shalom!

2006. december 21. - Szilveszteri bulibojkott

Kezd a tököm tele lenni a kötelező szilveszteri bulizással. Nincs azzal semmi baj, ha egy átlagos hétfő este halott részegen botorkálok a belvárosban, lehányom a villamost, beleharapok a kutyába, de mikor mindenki ezt csinálja, valahogy elmegy a kedvem az egésztől. Illetve két választásom van: vagy egész nap mondjuk meztelenül mutatkozom, és házibuliról házibulira egy betanított majommal a vállamon közlekedem, esetleg néha odaaszarok a sarokba, túltéve ezzel minden idiótán, vagy pedig remeteként elvonulok a pusztába míg megnyugszik a város, kirobbantgatta, ordibálta, trombitálta magát a sok paraszt. Mivel már úgyis mindenki látott meztelenül a céges bulikon elégszer, nincs majmom és nem tudok úgy szarni ha néznek, vszínű elvonulás lesz a megoldás.

Esetleg indíthatnánk egy mozgalmat, melynek lényege, hogy szilveszterkor mindenki a lehető leghétköznapibb és legunalmasabb tevékenységet végezze, vagy fegyelmezett kettes sorokban felvonulhatnánk a szétcsúszott városban, megmutatva a sok parasztnak, hogy csakazértis a kurvaanyátok! Lehetne az egésznek valami polgári engedetlenség feelingje, hogy bár szinte törvénybe van foglalva, hogy minden 13-99 éves örjöngjön és üveggeldobálózzon az év utolsó napján, mi akkor se csináljuk. Nem engedelmeskedünk a társadalmi nyomásnak, pusztuljon meg az összes tombita és petárda-árus. Na?

2006. december 18. - Vég...

Tegnap hajnalban hazafelé leköptem valakinek a kocsiját a ház előtt, mert a disznó az én helyemre mert parkolni. Még röhögtem is, hogy ilyen sarkvidéki hidegben reggelre rá fog fagyni a szélvédőjére a matéria. Azután ma reggel szomorúan konstatáltam, hogy az a disznó aki az án helyemre parkolt nem volt más mint én, és a saját autóm turháztam le...

2006. december 17. - A főnök irodája

Pénteken jártam a nagyfőnök irodájában. Legutóbbi látogatásom óta kiüttetett egy gipszkarton falat, így duplázva meg az amúgy sem szűkös irodája méretét. A felszabadult helyre a legnagyobb főnökirodája közhelyek kerültek, egy hatalmas iratmegsemmisítő és egy giccses szobaszökőkút formájában. Iratmegsemmisítő és vizelési inger keltésére fokozottan alkalmas csobogó hangú mini szökőkút minden főnök irodájában megtalálható, mindkettő a nyugalmat és biztonságot hivatott érzékeltetni. Az iratmegsemmisítő azért, mert semmi gáz ha ránktör az APEH kommandó, a neccesebb iratokat rögtön el lehet tüntetni. Nem kell aggódni srácok, a főnök mindenre ügyel. A szökőkút pedig a csörgedező hegyipatakot hivatott megidézni a szürke iroda falai közé. Ha én lennék a főnök, nekem hatalmas íróasztal helyett bárpultom lenne (minek rejtegetni, úgyis tök nyilvánvaló, hogy akinek saját irodája van, az ott is piál), szökőkút helyett a nyugalmat és harmóniát fémrúdon vonagló ringyók biztosítanák, és természetesen lenne hatalmas, sárga titkárnőinterjúztató (áliáz szereposztó) díványom is. Be szép is lenne, hjajj...

2006. december 9. - Beismerés

Ma ráébredtem, zsidó vagyok. Már régóta sejtettem, és Tc elemzése végképp meggyőzött. Lássuk a tényeket. Alig végzek érdemi munkát, de állandóan nyavalygok, ha dolgozni kell. Megállás nélkül szidom az épp aktuális munkahelyet, kollégáim égetni való idiótának festem le, lenézek mindenkit. Hosszas elemzésekben fejtegetem, miért is szar egy cég, miért felesleges dolgoznom. Gondolkodtam rajta, hogy betegyek-e egy fényképet magamról, de inkább várnék a leleplezéssel. A lényeg, hog nyeszlett testalkatú vagyok, elálló fülekkel, horgas orral. Bőröm nem olajos ugyan, de hajam barna és göndör. Anyám vezetéknevét már el se árulom. Najó, Winkler. Örültök? Figyeljétek meg, pár év és kinevezem majd magam a "cégvilág és munkaerőpiac szakértőjének", és konferencikon is elsírom majd amit itt szoktam a blogon. Ha jól összehaverkodtam majd a többi zsidóval, karrierem csúcsán saját műsorom lesz az egyik kereskedelmi csatornán (rosszabb esetben a köztévében), ahol magyar kis- és középvállalkozásokat rázok gatyába, átszervezek, rúgok ki mindenkit és végül teszek sikeressé vagy viszek csődbe - kit érdekel - lényeg, hogy show legyen. Kb olyan lesz a műsorom, mint a tévé paprikán annak az ír szakácsnak, aki szar éttermeket lendít fel. Azzal a különbséggel, hogy ő tényleg ért is hozzá, én meg csak egy zsidó vagyok, aki lusta dolgozni, ezért inkább másoknak mondja el, hogyan is kéne. Najó basszameg, ígérem ezentúl bejárok és melózom rendesen, csak a legszükségesebb dolgokat lopom el és a legritkább esetben okozok jelentősebb anyagi kárt a cégnek. Jó leszek, ígérem. Komolyan.

2006. december 5. - Targoncaviadal

Ma elszalajtottak a nyomdába néhány doboznyi szóróanyagért, mert ugyan mi a faszért ne én rohangáljak a szarokért. Mondjuk semmi kifogásom nem lehet, legalább nem az irodában senyvedtem. Egyébként az a fura érzésem támadt, hogy valaki rendszeresen olvasgatja az önéletrajzom, ahová beírtam egy csomó kamu dolgot. Például hogy értek a linuxhoz, erre segédkezhettem az interjúnál linuxügyben. Meg hogy C kategóriás jogsim van, erre ma vezethettem kisbuszt. Fasza. Hazudjatok, megéri. Szóval elmentem a busszal a nyomdába a szarokért, és felejthetetlen élményben volt részem. Láthattam egy igazi targoncaviadalt. A seggüres raktárban két targoncás zúzta egymást, faroltak, füstöltették a gumikat, és feldöntöttek minden maradék berendezést. Aztán az egyik felborult a gecibe, na itt volt vége a mókának. Közben három overálos nyomdászlány sikítozva drukkolt és bíztatta a targoncás-srácokat, nagy show volt. Javasoltam, hogy ezzel lépjenek fel valahol, vagy hirdessék meg a bulit. Nem kevés lét kasználnának, szerintem bárki beáldozna egy kilót, hogy láthassa a viadalt. A helységbe 100 néző biztonsággal befér, az napi 100 rongy, és szerintem kurvahamar rákapnának a népek a targoncaviadalra. Lenne az egészben valami báj, hogy illegális, meg veszélyes, izgalmas, új, underground. Legközelebb egy hét múlva megyek a nyomdába, lezsíroztam a srácokkal, hogy majd kidolgozzuk a részleteket.

2006. november 21. - Hálásinterjú

Ma az egyik csoportvezető megkeresett, hogy délután lenne-e kedvem interjúztatni, mert a jelentkezőknek fel kéne dobni pár Linuxos szakmai kérdést, amiről neki fingja nincs, túl könnyűeket kérdezne. Nem akartam mondani, hogy én is csak kamuból írtam be az önéletrajzomba annó a "mélyreható linux ismeretek" strófát, végülis jó buli lesz, gondoltam. Igazam lett, előbb alkaznám a Törpapa nevű félvak alkoholistát a sarki állodából, mint az állásra pályázók bármelyikét. Szép sorban adták egymásnak a kilincset az elbaszottnál is elbaszottabb figurák, végülis felvettünk egy drogost, én javasoltam. Hatalmas napszemüveg takarta a fél arcát, egyszerre volt a Vonatlesők Spudja, és Hunter Tomphson Doctor Gonzója. Biztosan jó munkaerő lesz. egyébként az interjúkon jelent volt még egy picsa is, aki csupán létezésével próbálhatot kifejezni valamit, mert egész végig meg sem szólalt, be sem mutatták senkinek, az egyik unalmas pöcsfejjel való csevegés alatt kezdtem el gondolkodni, hogy lehet valami kísértet, aki csak az igazán gonoszaknak jelenik meg. Nem mertem megkérdezni a főnököt, hogy ő is látja-e, csajnak meg nem szólhattam oda, mert ha tényleg kísértet, vagy csak odahaluztam a fotelbe, akkor még azt hiszik magamban beszélek és hamarosan nem csak egy pozícióba keresnek majd új munkatársat. Vagy lehet valami nőszervezet delegáltja, nehogy a női jelentkezőket hátrány érje az interjú során, ő erre ügyel. Kár, hogy egy nő sem jelentkezett az állásra. Szóval volt ma minden kéremszépen, állásinterjú, junkie, meg fantom picsa is.

2006. november 20. - Új bőr

Ma kaptuk meg az értesítőt, az irodát felújítják, úgylátszik a végre szemet szúrt valakinek a beázó tető meg az oszló vakolat. A felújítás alatt a meló persze nem állhat meg, pár hónapig fúrnak s faragnak majd a jó mesterek a hátunk mögött, izgi lesz. Tudnám miért kell ezt télen csinálni, bár biztos akkor olcsóbb a brigád, vagy csak akkor értek rá, faszom se tudja. Ma még annyi érdekes dolog történt, hogy kinyírtam Jolika porszívóját. Gondoltam meló után kiganézom a verdát, mert már rendesen oszlik szegény belülről. Megkerestem Jolikát, aki a szomszédos irodaházat takarítja, és Matyibá régen csapta neki a szelet. Mondtam, hogy Mátyás küldött, és porszívó kéne, erre kaptam valami leharcolt szart, ami üzembehelyezése után nem sokkal fehér füstött eregetett, majd vinnyogott egy keveset és megmurdelt. Sebaj, Jolika megkérte Matyibát, hogy javítsa meg a szerkezetet, még a végén célbe ér az öreg a csajnál. Röhögnék. Lehet a vén boszorka direkt adott defektes porszívót, hogy aztán Matyibá megjavíthassa neki. A nők mindenre képesek.

2006. november 19. - Szolg.közl.

Akinek eddig nem válsazoltam volna a levelére, attól elnézést kérek, ígérem mindenre sorkerül.

2006. november 18. - "A jó vezető..."

Csütörtökön megkaptam a vizelési problémákkal küzdő úriember notebookját, usb szerelés céljából. Ez annyit jelentett, hogy beleduggantottam az usb 2.0-ás pent, majd bezártam a vindóz rinya ablakát a nem megfelelő sebességről, és a tartalmat két klikkek átnyaltam a vinyóra. Erre nem képes a főnök, a pofám leszakad. Illetve már nem, megszoktam. Ami érdekesebb ennél, hogy milyen számokat találtam a winampjében. Valószínű egy motivációs tréning, vagy vezetői tréning hanganyaga lehetett, egy kellemes bariton ilyen sablon mondatokat búgott jó pár percen át:

"A jó vezető higgadt és nyugodt, ugyanakkor keménykezű, ha a helyzet úgy kívánja..."

A kedvencem mégis ez volt:

"A jó vezetőt tisztelik, de szeretik is egyben"

Ezután keleti bölcsességek következtek, mixelt formában. Legközelebb ha véletlenül találkozunk a klotyón a főnökkel és hallom amint épp nyögdényelve pisál, majd megjegyzem neki, hogy a jó vezető mindíg felöltözik ha kocogni megy.



2006. november 14. - Levelet kaptam lájf

Ma reggel két levél is várt rám a munkahelyi postaládámban az egyik főnöktől. Első levelében lebasz, amiért megint nem működik az USB rendesen a notiján, pedig már múltkor megcsináltam neki. Igum-burgum, lásak neki azonnal. Elolvasás után úgy gondoltam, nem is jött ez rosszul, szépen elmaszatolok egész nap a notival, közben meg majd fejtek magamban keresztrejtvényt. De vajon mit írhatott a második levélben? Gondoltam biztos kifeledett valamit, vagy csak megsürget, hogy hol a picsába vagyok vagy ilyesmi, de távolról sem ez állt benne. A levél igen személyes hangvételű, ha jól gondolom ez a balfasz elfelejtette átírni a címzettet miután írt nekem, és valami haverjának szánt üzenet is nálam landolt. Nem tudom sérteke levéltitkot, vagy nem, de nem is érdekel, egy mondatot muszáj idéznem belőle:

"Legközelebb gyere le te is kocogni, kurvajó reggel mozogni. Csak rendesen be kell öltözni, tegnapis felfázhattam mert ég a faszom ha huggyantok, Lina már nem értette mit nyöszörgök a mosdón."

Hát úgytűnik valakinek súlyos vizelési problémái vannak, ehhe. Már csak az érdekelne, vajon tudja-e, hogy tudom. Holnap megyek laptopot hegeszteni, majd meglássuk. Egyébként a cégünkre jelemző, hogy bár IT területen nyomulunk, az egyik főnök képtelen kezelni az usb-t (aminek semmi baja, csak ha régebbi portra gyömöszölsz újabb csatolójú biz-baszt, akkor az XP anyázik egyet, de gond nélkül kezeli), és még egy ímél elküldése is nehéz feladat számára. Jó, végülis mi a faszt várhatnánk egy ötvenes fazontól, elvégre mikor ez az egész számtech buli beindult nálunk, ő már alaposan benne volt a korban. És bizonyított tény, hogy harminc felett szépen leépül az ember, agyilag & testileg egyaránt láthatóak az öregedés aggasztó jelei. Ha negyvenés korodig nem nyalod, kúrod, najó, szorgalmasan dolgozod fel magad bizonyos pozícióba, rendesen rákefélhetsz. Egy vén fazont senki nem fog alkalmazni egy olyan melóra, amire lehet frissen diplomázott huszonévest is, szóval ketyeg az óra srácok...

2006. november 9. - Terminátor

Jancsival már az egész épületet bejártuk, nincsenek ismeretlen területek, de van egy ajtó ami mindíg zárva, még Matyibának sincs kulcsa hozzá. Sejtésünk szerint a tetőre vezet, szóval igazán fasza lenne kinyitni. Bár az is lehet, hogy csak néhány szaros partvist meg lomot rejtő kabinra bukkanunk, de ha az ember talál egy ajtót amit nem nyithat ki, szeret mindenféle izgalmasat képzelni mögé. Jancsi azért bepróbálkozott a 'svejci' bicskával, de nem járt sikerrel:

- Soha nem fogod bicskával kinyitni azt az ajtót.

- Soha ne mondd, hogy soha!

- De épp most mondtad te is, kétszer.

- Fuck...

2006. november 8. - "Milyen szép nap van ma, szerda?"

Ma is mozgalams napunk volt, délelőtt aludtam egy jót az asztalra borulva, aztán elmentünk ebédelni, visszafelé az elöttem álló srácot elgázolta egy terepjáró, most meg blogot írok. És valaki ezért egy nem is rossz összeget utal a számlámra hó végén, nem is értem miért sírok állandóan. No csapjunk a lecsóba, először is csókoltatom Athinát, és köszönöm neki a reklámot! Ha Ő nem lenne, sosem szerettem volna meg a blogokat, és magam sem írnék, szóval igazán nagy elismerés számomra, hogy néha elolvas és még tetszik is neki. Egyébként a tegnapi bejegyzés kimaradt, pedig igazán izgalams napunk volt, meg is írom gyorsan. Szóval tegnap jött hozzánk valami pofa elmondani mi az élet, milyen a jó csapat és mennyivel jobb lesz majd a cégnek ha úgy csinálunk ahogy ő mondja. Volt valami címe is a formának, de azt angolul mondták, és mivel senki nem tud angolul senki sem értette. Mi késve érkeztünk Jancsival, mikor benyitottunk a terembe csupa unott és megszeppent ember ült szemben egy tipikus farokkal, aki azt hiszi attól lesz közvetlen az emberekkel ha mindenkire idiótán vigyorog és a hetvenéves nagypapát is letegezi. Ő volt az előadónk, aki szerintem elfogyasztott némi kokaint isidefelé, mert egy értelmes, összeszedett egész mondat nem hagyta el a száját és úgy pattogott egyik faltól a másikig, mint egy gumilaszti. Annál a résznél, mikor azt mondta "álljatok, fel, toljátok a falhoz a székeket, most játszunk majd kicsit" jobbnak láttuk Jancsival ha angolosan távozunk. Azonban két kövér nő elállta az ajtót, de a jó Jancsi megoldotta a helyzetet. Hamar az egyik fenekébe csípett (azt hiszem ezt hívják szexuális zaklatásnak), aki erre jókorát sikkantott és odébbszökkent, mi meg kisurrantunk a keletkezett résen. A csaj még kifelémenet rámkacsintott, azt hitte én voltam, kösz Jancsi. Aztán a nap befejezéseképp lementünk Matyibához a pincébe, nála mindíg van sör és van tévéje, rajtunk kívül egyébként ő az egyetlen ép ember a vállalatnál, afféle karbantartó - mindenes féle.

2006. november 6. - Hétfő, görcs nélkül

Ma egész délelöttünk azzal tellt, hogy bejártuk az épületet irodáról irodára, hogy találjunk valamit amink még nincs. Én szereztem egy kicsit kopott de kiválló tűzőgépet, Jancsi meg einstandolt egy elemes örökmozgót valakinek az asztaláról. Egyébként Jancsi tök jól érzi magát a semmittevéssel, minden nap talál valamit amit ellophat, és ebben örömét leli. Talált magának egy kényelmes széket, és eltervezte, hogy hazaviszi. Ahhoz persze nem elég tökös, hogy csak úgy kitolja az épületből a székét, inkább szétszedte és minden nap elviszi egy darabját. Végülis tényleg jó kis szék, állítólag napokig tartott míg "becserkészte". Ez úgy nézett ki elmondása szerint, hogy mikor kaja után jött fel a hátsó lépcsőn, mindíg benézett XYné irodájába, hogy van-e ott valaki, mert ott volt a szék. Harmadszorra épp nem volt bent senki, nem is szarozott, gyorsan átszáguldott a székkel a budiba, aztán Matyibától csencselt egy csillagcsavarhúzót és munkához látott. Most ott vannak elrejtve a vécében az alkatrészek, szerintem frankón megszívja magát a szivacs az aromával, mikor majd hetek múlva végre otthon lesz minden alkatrész és összeszereli, lesz egy húgyszagú széke.

2006. november 4. - Az új munkahely

Úgy gondoltam, nem árt ha írok pár sort az új munkahelyünkről, mert tipikus példája a szar magyar cégeknek. Korábban megfigyeltem már, hogy ha egy cég elkezd lecsúszni a lejtőn, egy idő után már nincs megállás. Azt hiszem minden ott szokott rosszra fordulni, mikor a vezetőségbe túl sok hülye kerül, semmirekellő értéktelen, sekélyes s unintelligens emberekről beszélek. Az a baj velük, hogy szeretnek maguk köré hasonlóan hülye embereket gyűjteni, inkább úgy mondanám, hogy maguk alá felvenni. És innentől a lavina már megállíthatatlanul zúdul lefelé a lejtőn, a személyzet lassacskán mind szar emberekből áll majd, ami munkát régebben egy személy végzett, arra most nyolcan vannak, és tologatják egymásnak az aktákat. A jó munkaérő pedig, látván munkája hiabavalóságát elég gyorsan elszivárog az ilyen cégektől, helyükre persze hülyéket vesznek fel. Ha véletlenül be is kerül néhány értékes ember az alkalmazottak közé, ellop amit még tud aztán elhagyja a süllyedő hajót. Az ilyen cégek szoktak több tíz millós tartozással felszívódni, a beszállítók, hitelezők meg baszhatják a pénzüket. Hát az új munkahelyem is pont ilyen, mikor először beléptem a kapun megcsapott a rothadás szaga. Nem átvitt értelemben, valami tényleg baromi büdös a földszinten, ha itt önteném le a falat kávéval, meg sem látszana rajta. Egyrész félhomály van, másrészt minden fal iszonyú retkes. Az emeleten a sarokban gomba nő a falon, szép zöld. Szarni a sarki mekibe járunk, viszont kötelező a nyakkendő viselése, mert a presztizs fontos a cégnek. Mikor felvetettem, hogy talán akkor levehetnék az előző bérlő cégérét és kitehetnénk a sajátunkat le lettem oltva.Olyasmi ez, mikor veszel egy autót, vigyázol rá, nem barmolod szét. Aztán múlik az idő, és kezd a verda lelakottá válni. Már nem veszel új dísztárcsát ha ellopják, nem zavar ha benne dohányoznak és a téli koccanás nyomát se javíttatod meg. Már nem vigyázol a motorra sem, olcsóbb benzint tankolsz, a csikket simán elnyomod a műszerfalon, és ha egy haverod összerókázza a huzatot egyszerűen leszaggatod az ülésről és kivágod a picsába a haverral együtt. A végén már úgy vezetsz mint egy állat, kihajtod a belét is, és mielőtt teljesen szétoszlana a gép, felgyújtod és belököd egy szakadékba. Pedig hogy vigyáztál rá régen.

2006. november 3. - Ez egy állat

Egyre inkább az a meggyőződésem, hogy Jancsi egy állat. Ma egész nap a kerekesszékkel csúszkált ide-oda, én próbálok dolgozni, miközben a hátam mögött ez a farok lobpgó nyakkendővel elszáguld egy széken. Egyébként a kollékák és kolleginák közönyére jellemző, hogy a legtöbben fel sem néztek a monitoruk mögül, pedig legalább fél óráig furikázott ez az állat, néha trágár szavakat is kiabált közben. Hétfőn meg azt a feladatot kapta, hogy tegye fel a PowerPointot egy laptopra, amin majd prezentálnak nekünk délután. Nem is lett volna semmi baj, ha nem találja meg a már előre elkészített anyagot a vinyón, és piszkál bele. De megtalálta. És belepiszkált. Én az egészről nem tudtam semmit, csak azt vettem észre, hogy Jancsi egész ebéd alatt rötyörög valamin, mint egy gyerek. Aztán leoltották a fényeket, bedörrentették a projektort, és elindították a prezit is. A harmadik színes grafikon után a vásznon megjelent egy hatalmas pina, amiből csorgott ki a fincsi geci. Mindenki döbbenten ült, az előadó idegesen nyomkodta a tovább gombot, ám egyre durvább képek következtek. Amikor egy öregember baszott egy tehenet, vörösödő fejjel lecsapta a notit, és kiviharzott a teremből. Mármint az előadó, akit eddig még sosem láttunk, valószínű nem is látunk többet. Asszem valami asszisztens lehetett. Jancsi egyetlen szerencséje az volt, hogy a félhomályban nem látták, amint az asztal alatt fetrengett a röhögéstől. Komolyan mondom nem ép az elméje, megzavarodott. Vagy lehet, hogy ő normális egyedül.



2006. november 2. - Jancsi széljegyzete

Helló internet, szevasztok blogolvasók!

Tomi barátom írásait visszaolvasva (khm, bocsánat Irodai Patkány írásait) úgy érzem a drága szerző tovasiklik egy-két apróság felett, amit talán nem ártana megemlíteni. Például, hogy Ferit legalább hat éve ismerjük és szeretjük mind a ketten, pedig a róla szóló részek mást sugallnak. Aztán ott van az a csekélyke tény, hogy előléptetésünkhöz semmi köze nem volt az IP által vázolt béna kis haditervnek meg az angol haveroknak, valójában Patkány kúrogatott egy negyvenes középvezetőt a cégnél, aki elintézett pár dolgot, például hogy saját irodát kapjunk pálmával és reluxával. Azonban ahogy a viszonynak vége lett (Tomi kidobta a banyát), a karrierünknek is lőttek a cégnél, egy hét sem kellett és szedhedtük a motyónk, úgyám! Azért én még felkínáltam testem és ártatlanságom a nyanyának, de már késő volt. Itt következett be a fél éves szünet a blogban, ugyanis nehéz úgy fél évig írni az irodai életről és mindennapokról, ha az ember otthon vakarja a szafaládét, mert nincs munkája. Most más nem jut eszembe ami kiigazításra szorul, pedig volt még valami. Nem baj, majd legközelebb. Ja, mondanom sem kell, egy ideje ismét dolgozunk, ha munkának lehet ezt nevezni egyáltalán.

2006. november 1. - Feltámadás

Ma is kibaszott hideg van, mintha Moszkvában lennénk. Pedig még sosem voltam, de úgy képzelem ott nagyon hideg van. Mivel halottak napja van, úgy gondoltam stílusos lenne, ha ma támasztanám fel a blogot. Meg különben sem kellett bemennem dolgozni, szóval időm mint a tenger. Tekintsünk egy kicsit vissza: ~ 1 éve indult a blog, fél évig üzemelt, majd fél évig szünetelt. Most újabb fél év rendszeres frissülést tervezek. Eleinte úgy akartam, hogy tematikus blog legyen, az irodai életről, szenvedésről, állatságokról, stb. Aztán a végén már majdnem minden bejegyzés elég személyes hangvételű lett, pedig szerettem volna elkerülni a "jajj de szar az élet" picsogásokat. Azért az előző bejegyzések is olvashatóak, leljebb.

Szólj hozzá!

2005.okt.22. - 2006.máj.23.

2006.12.31. 10:26 Irodai Patkany

2006/05/23

Ma beköltöztünk Jancsival az irodánkba. Mert igen, pozícióhoz külön iroda is jár, nem csak egy szaros box mint a programozóknak. Sajnos az épület labirintusnak becézett részében kaptunk helyet, de hát istenem. Vannak azért elõnyei ennek a labirintusnak, például, hogy a sok fasszopó a kérdéseivel nem talál meg. Az iroda amúgy nagyon lol berendezésû, két asztal van benne, lévén ketten fogjuk használni. Az egyik a fõnöké, a másik a jobbkeze asztala. A fõnöké, azaz az én asztalom nagyobb, erõsebb számítógéppel, jobb monitorral, nyomtatóm és motoros ceruzahegyezõm is van és egy fikuszom. Jancsi asztala ehhez képest egész apró, szarabb gépe van kicsi monitorral, és az asztalán az egyetlen gyári felszerelés egy ceruzatartó. Szóval aki belép az ajtón, rögtön tudja ki a nagykutya, hehehe. Jancsival lazán telt a nap hátralévõ része, jó dolog hálózatban játszani. Hazafelé kieszeltünk egy tréfát, egykis eksönt a régi szép idõk emlékére, mikor még mi voltunk az iroda magányos terroristái.

2006/05/21

Szóval elõléptetésemnek azért meg volt az ára, de mindenképp megérte a befektetést. Elõször is minden nap az angolok kedvenc helyén kellett zabálnunk, amit mintha nekik találtak volna ki, esküszöm. Szóval ez alapból naponta egy alap kiadást jelentett. Ehhez jött hozzá késõbb a kondi, majd a golf bérlet. Utóbbival nagyon megvágtak, le se merem írni mennyi egy ilyen kurva klubtagsági. És persze életemben nem volt a kezemben golfütõ, de többször megfordult a fejemben, hogy agyonverem vele Dzsennifert, azt a hülye picsát aki mindíg kinevetett mikor bénáztam. Fuck. Dzsennifer egyébként lila hajú, dagadt, butaarcú tipikus angol parasztlány. Na ki dugta meg? Persze, hogy Jancsi. Nem az elõremenetel miatt, nem kell ilyen alantas szándékokat sejteni, csak részeg volt. Legalábbis másnap ezzel védekezett, higgyük el neki.

2006/05/19

Megfigyeltem, hogy munkamorált illetõen három fõ típus létezik. Az alaptipus, a szorgalmas balfasz. Ebbõl van a legtöbb. Ez valószínû azért van, mert a miénk eléggé módszeres és monoton munka, az itt dolgozók nagy része híján van a kreativitásnak, vezetõi képességnek. Egész életükben mások parancsoltak / nak nekik, kezdve a bölcsödétõl, és ez nekik így jó. Õket nevezik még hangyáknak, vagy méheknek is, de szerintem a balfasz tallóbb. A köztes tipus a hezitálók, akik alapból jó állampolgárok és kötelességtudóak, tehát szorgalommal kezdték a munkát, de közben egyre inkább ráébrednek, hogy ennek így semmi értelme. Kidolgozod a beled, elõrejutás nincs, ha szerencséd van nem basztatnak. Döntést még nem hoztak, kétségek közt örlõdnek, hiszen értékrendjük nyilvánvalóan csõdöt mondott. Rájuk kétféle sors vár: vagy valami teljesen másba fognak (például családi vállalkozás, vagy elmennek papnak, vagy akármi), vagy szépen lassan belefásulnak a melóba. A harmadik tipus a lázadók, ezek lennénk mi, ehheh. Tudjuk, hogy amit csinálunk az szar, nem hiszünk a munka becsületében és egyébb faszságokban. Már tudjuk, hogy csak magunkra számíthatunk. Jancsival a blog kezdetekor még csak nevetséges akciókat hajtottunk végre, jórészt saját magunk szórakoztatására. Ma elõléptettek, mégpedig azért, mert sikerült rendesen összeállnunk az angol juppikkal, nem volt nehéz mission. Jancsi a helyettesem lett, azért mert nem beszél jól angolul. Mostantól (kicsiny) hatalommal bírok, ami meglehetõsen jó érzés. Hogy pontosan hogyan is sikerült mindez, majd holnap leírom, most indulunk mulatni.

2006/04/28

Tegnap megbeszéltük Jancsival, hogy is kéne kivitelezni a tervünk. Elõször is, elõ kéne, hogy léptessenek. Ehhez összekéne spanolni a fõnökökkel, vagy legalább a középvezetõkkel. Ezek jórészt brit juppi-buzik, ha úgy öltözünk, beszélünk és viselkedünk mint õk, könnyû dolgunk lesz a beépüléssel. Majd minigolf közben bedumáljuk, mi mekkora programozó sámánok vagyunk, a többiek persze szaros léhûtõ banda, ki kéne rúgni mind, fúj...Ha pedig jönnek az elõléptetések, a juppibuzik tudják kinek a nevét véssék az ûrlapokra. Szóval csak annyi a dolgunk a jövõ hétre, hogy öltönyhöz szegecses csuklószorítót meg rózsaszín inget veszünk fel, Jancsi beszõkíti a haját, majd egész véletlen odajárunk le kajálni ahová a köcsögök is. Még szerencse, hogy kurvajól beszélek angolul. Ha megvan az elõléptetés majd kitaláljuk hogyan tovább, mire is lehet használni a pozíciónk. Tulajdonképp nem vagyunk mi törtetõk, nincs nemes cél, nem ûz ösztön se ambíciók, nincs 10 gyerek otthon akit el kéne tartani, valójában csak kurvára unjuk magunkat. Ha hentes lennék, vagy pornószínész, lehet nem törném fejem ilyen alantas összeesküvéseken. De programozó lettem. Tiszta szívás.

2006/04/26

Jessz, Jancsi föl van véve, hétfõn kezd! Délután ki is találtuk, hogy ezentúl karrierista gecik leszünk, akik piszkos eszközökkel bánnak el riválisaikkal, mint a Dallasban a Jockey, vágod? Átgázolunk mindenkin, és kilopunk annyi pénzt ebbõl a rothadó vállalatból, amibõl saját bizniszbe foghatunk. A részletes terveket majd holnap dolgozzuk ki. Tehát ezentúl hasznos dolgokra használjuk majd azt a képessünket, hogy bármire képesek vagyunk. Nem gépeket fogunk savazni, meg halakat lopkodni, hanem hasznot húzunk az erõnkbõl.

2006/04/25

Tegnap mondtam a cégnél, hogy tudnék egy jó programozót a sajnálatosan kihullott Joci helyett. Ma bedobtam Jancsi önéletrajzát, holnap megy interjúra. Mondtam neki, hogy most ne a tornacipõjében jöjjön, mert Mr. Gerbitt aki az interjúkat csinálja egy buzi sznob pöcs. Remélem fölveszik, kezdem szarráunni magam. Meg ha sosem csinálunk semmi izgalmasat, ez a blog sem íródik.

2006/04/21

Mostanában nem sokat írok, mert az új helyen alig történik valami. Ma viszont kivételesen izgalmas nap volt a cégnél, ugyanis egyik kedves és nagyrabecsült kollégánk idegösszeomlást kapott és a Jánosban kötött ki. Az egész ebéd közben kezdõdött. Nem, igazából már hetekkel korábban lehetett sejteni valamit. Szóval van (azaz már csak volt) a programozóknál egy Joci nevû gyerek, akire rendesen rájárt a rúd mostanában. Mindenki basztatta, a munkájával is volt valami gond. Naponta lehetett hallani, ahogy mikiegér vékonyságú hangján rikoltozik valakivel. Személy szerint szórakoztatónak találtam, fõleg mikor a hátsó boxok egyikébõl valamelyik tufa elkezdte utánozni a hangját, legalább nevettünk egyet napközben. Aztán ma a kantinban Joci teljesen elvesztette az önuralmát, pontosan nem tudom min akadt ki, de lángvörös fejjel, sírástól fúló hangon azt üvöltötte, hogy "bassszzátook meg!!!!! Basszjátok meg rohadéékook!!!" Majd falhozvágta a lencsefõzelékkel teli tányérját, és már zokogva, toporzékolva mint egy gyerek visítozott tovább. A kantinban hirtelen halálos csönd támadt, mindenki abbahagyta a kanalazást. Jocihoz végül mentõt hívtak, kapott egy lóadag nyugtatót és beszíjjazva dobták be a mentõbe. Megpróbálom elintézni, hogy Joci megüresedett helyére fölvegyék Jancsit, végre lenne egykis élet a cégnél.

2006/04/15

Nos, egy szakítás után azt hiszem öt állomás következik:

1.) Azt elso sokk, ami alatt még föl sem fogod igazán, hogy valami gyökeresen megávltozik ezután. Még mindíg a sokk alatt, arra gondolsz, nem is volt olyan nehéz.
2.) Lassan elmúlik a sokk, és belegondolsz mennyire hiányzik az a másik. Ezekután jön a mélypont. Nem érzel semmit, a világ teljesen érdektelenné válik. Lelki hulla lettél.
3.) Kezd visszatérni beléd az élet, verseket írsz a halálról meg a rothadó szerelemrol, nihilista baromságaiddal tömöd barátaid fejét.
4.) Hirtelen hatalmas adagokban kapod vissza az addig elnyomott önbizalmad, belemész mindenbe amihez korábban nem volt merszed, bárkibe bele kötsz aki csúnyán néz rád.
5.) Miuátn bebizonyítottad magadnak, milyen tökös gyerek is vagy te, helyreáll az önértékelésed, nagyjából minden visszatér a normális kerékvágásba.

Ha valamilyen külsohatás vagy beavatkozás miatt nem tudsz végigmenni az öt lépcson, annak súlyos következményei lehetnek. A folyamat alat mindenképp tartózkodni kell a szerelem érzésének legkisebb foszlányától is, tilos új novel kapcsolatot teremteni, vagy segíteni akaró nonemu barát vállán sírdogálni. Ez nagyon fontos.

2006/03/31

Nos, akkor ma leírom mit is sikerült távozásunk elõtt bugáznunk Jancsival. Korábban már esett szó róla, hogy a fõnök irodája elötti térben van egy szép nagy akvárium, meg mindenféle ratyi növények. Mindkettõvel mókáztunk már, de a halak ellopásának ötlete beférkozött Jancsi koponyájába. Eddig azért nem csináltuk meg, mert nem akartunk nagy kaliberû balhét, de ha már úgyis elmegyünk a cégtol akkor mindegy, gondoltuk. Szóval utolsó elötti napunkon becsempésztük a kellékeket, ami befõttes üvegekbol, és egy halkiszedõ hálóból állt. Utolsó napunkon sokáig vártunk az alkalomra, valamiért a titkárno nem akarta levonszolni mázsás seggét a kantinba. De aztán csak elhúzott, nem is tétlenkedtünk sokáig: beálltam az akvárium elé, és széttártam a kabátom, mint egy kibaszott mutogátós bácsi, ezzel takarva Jancsit barátom, aki közben a hátam mögött pár másodperc alatt kilapátolta az összes halat az üvegekbe. Ezzel meg is voltunk, a halakat Jancsi 6 éves unokahúgának adtuk, nagyon örül nekik. Kérdeztem Ferit egyik nap mikor együtt reggeliztünk, mekkora balhé lett a dologból, de azt mondta nem hallott semmit. A mostani helyen nincs se hal, se növény, olyan az egész mint egy gyárcsarnok. Lehet az is volt régen.

2006/03/30

Új helyemrol jelentkezek, ugyanis a régirol kirúgtak, szinte az összes kollégámmal együtt. Jancsi drogfutár lett, engem sajna nem talált megfelelonek a Don. Feri még a cégnél van, néha összefutunk azért. Hogy milyen az új helyem? Szakasztott mint a régi, még nagyobb épület, még több öltönyös angolul karattyoló suttyó. Kollégkáim még nem igazán ismerem, valószínu a helyzet ugyanaz lesz mint korábban, 100 lófasz / 1 jóarc. Itt a meló is kevesebb, de ez inkább abból adódik, hogy kurvanehéz ennyi embert összehangolni. Szóval napokig lazsálhatok, itt méginkább mehet az elmászkálás, gyakorlatilag senkinem sem veszi észre ha eltünök pár órára, vagy lehet egyszeruen leszarják. Fonökkel eddig csak egyszer beszéltem, a fonökség 90 százaléka angol, akik úgy beszélnek az emberrel mint egy 4-5 éves óvodással. Olyan kis kedvesen, de érezni a lenézést. Azt bírtam a legjobban, mikor visszakérdeztem valamit, azután olyan lassan beszélt mint valami kibaszott motorhibás magnó, azt hitte a kis buzi azért kérdeztem mert nem értettem amit mondott. Azért az elozo munkahelyrol sem jöttünk el üres kézzel Jancsival. De errol majd késobb, holnapra is maradjon mit bloggolni.

2005/12/24

Először is Fehér Karácsonyt mindenkinek! Másodszor meg azért nem írtam eddig az iroda életéről, mert jóformán semmi sem történt. Valami azért mégis. Egy hete nyomtunk egy körlevelet, hogy haggyuk az ajándékozást a pélóba és inkább menjünk kocsmázni. Nem hittük, de ezzel forradalmat robbantottunk ki a cégnél. A levél futótűzként terjedt (bár még sosem láttam futó tüzet), még olyan elbaszott helyekre is eljutott, mint a könyvelés vagy a rendszergazdák. Egy szó mint száz, magányos terrorakcióból hivatalos céges buli lett. Részletekbe nem bonyolódnék, lényeg, hogy faja volt. Nem tudom, hogy szervezték meg néhány nap alatt, de gyanítom, hogy minden terv régóta ott lapult valamelyik iróasztal fiókjában, csak elő kellett venni és leporolni.

2005/12/15

Ma eljött az apokalipszis az irodába. A sarokban álló barna irari kávéfőző reggel fél kilenckor úgy döntött, hogy a továbbiakban a kiömlőnyílás helyett a tetején spricceli ki a keserű nedűt. Sikongató lányok, serénykedő balfaszok, forró kávé a falakon. Ez az idilli kép fogadott, mikor megérkeztem reggel. És ennél csak rosszabb lett minden. Az irodai patkány kávé nélkül képtelen működni. Erre csak most jöttem rá igazán. A precíz robotokból holdkóros kóvájgó szerencsételenek váltak, akik képtelenek megérteni egy összetett mondatot. Ha terrorista lennék, kifejlesztenék egy vírust, ami kiírtja a kávéültetvényeket. A koffeinfüggő fejlett nyugati világ gazdasága és társadalma hamar bomlásnak indulna, a feketepiacon kapható koffein tabblettákból sokan megzsírosodnának. A hiány miatt a koffein drágább és nehezebben beszerezhetőbb lenne mint a drog, kialakulna a "fekete-maffia", amely kávé csemészettel és terjesztéssel foglalkozna. Szép új világ.

2005/12/13

Ma volt a Karácsonyi húzás az irodában. Bélát húztam, a gond csak az, nem tudom kicsoda. Két Béláról tudok akik programozók, az egyik egy kicsit lepattant negyvenes faszi, a másik meg egy folyton pofázó diszkópatkány. Ha akit húztam Béla1, akkor kap egy új nyakkendőt, mert amióta a cégnél vagyok mindennap ugyanaz van rajta. Amennyiben Béla2 -nek kell ajándékot vennem, azt hiszem a szájzár lesz a megfelelő választás. Nem, talán mégse. Ez gonosz. A Karácsony a szeretet ünnepe. Akkor talán a disznóvicc-könyvem kapja, amit tavaly én kaptam. A világ legborzalmasabb poénjai olvashatók benne, csak azért nem basztam ki eddig a kukába, mert tudtam, hogy tovább kell örökíteni vmi másik balfasznak. Béla2 egyébként szerintem még örülne is neki.

2005/12/11

Kraccs....shcsch...kraessss...anélküliek száma idén négyegészötszá .... schösch ... küldeném mindenkinek aki szereti éshcshchss....ez itt a délutáni kávéház Rutai Gá...klatty. Tekergette a kocsiban Jancsi a rádiót majd kikapcsolta. Képtelenség napközben rádiót hallgatni. Egyáltalán képtelenség rádiót hallgatni, ugyanis vagy unalmas szar alakok próbálnak jópofizni, vagy szar zene megy. A legrosszabb mégis a félóránként / óránként kötelezően beolvasott maszlaghírek. Akárhová tekerek, mindenhol ugyanazt hallhatom, fasztudja hányan meghaltak vmilyen katasztrófában egy országban, aminek a nevét se hallottam azelőtt, csőtörés a Redvánszky utcában, vmilyen külföldi bank megint lebaszta Magyarországot a gazdasági válság miatt, itthon persze ezt dícséretnek, bíztatásnak könyvelték el, léket kapott egy kibaszott tanker és pár ezer liter olaj elárasztotta az óceánt, vmelyik képviselő a kabinet elé terjeszti a faszt, ami egyesek szerint inkább pina, ezért ezen elvitatkoznak még pár hétig. Nem lenne sokkal izgalmasabb, ha lenne egy rádió, amiben álhíreket sugároznak? Sőt, lehetne egy álhírügynökség is, ahová bárki beküldhetne híreket!

2005/12/10

Még élek. Stop. Sajnos. Stop. Kösz a leveleket. Stop.

2005/12/02

Munka, munka és még több munka. Ég a belem a több liter elfogyasztott kávétól, száraz a szám a cigitől és kifolyik a szemem is. Ha elfordítom a fejem, látom a falon fölfutó csíkokat. Nagy tervem a jövőre néve, hogy pár éven belül megvakulok a monitorom miatt, majd szarrá perelem a céget, hiszen munkaközben ért a szemkárosodás. De az is lehet, hogy egyszeűen csak megfogom és kibaszom az ablakon ezt a szart, remélem agyoncsap valakit a belsőudvaron. Tegnap amúgy kurvanagy balhénk volt a főnökkel, az a kurva kis geci nagyon rá fog baszni. Jancsival a rodhasztott madár bevetését fontolgatjuk, tudjátok, ami pár hete meghalt és ez az állat Jancsi üvegbezárva megrohasztotta.

2005/12/01

Valahogy tudtuk, nem mondtuk ki, de már reggel a kapuban éreztük, hogy ez a nap más lesz mint a többi. Kisütött a nap, madarak csicseregtek. Túl szép, hogy igaz legyen, túl jó, hogy velünk történjen. Mielőtt Jancis belökte a forgóajtót rámnézett, majd megkérdezte, hogy bemegyünk-e. Nem kellett volna bemennünk. Éreztem, hogy ez az utolsó pillanat, mikor kezembe vehetem az irányítást, és szembeköpve a sorsot elejét vehetem a borzalmaknak, melyek bekövetkeztét éreztük mindketten. A lényeg, hogy még élek és ez a lényeg. Kitartás irodai patkányok!

2005/11/29

- Sosem nyílik! Szerintem mióta a cég beköltözött még egyszer se nyitották ki, talán nincs is kulcsa. - Szólt közbe egy furcsa tag, mikor épp a legfelső emeleti erkély ajtaját feszegettük Jancsival. Jancsi bízott a sikerben, és a cigijét már a lépcsőn a szájába vette, és az ajtónál meg is gyújtotta.

- Szopás... - Tette hozzá a furcsa szerzet az égő cigire nézve, majd eltűnt a folyosón, pontosan az ellenkező irányba, mint ahonnan pár másodperce fölbukkant. Azért Jancsival elhatároztuk, hogy nem hagyjuk annyiban a dolgot, és valahogy kijutunk arra a balkonra. Jancsi szerint folyékony nitrogénnel kell lefagyasztani a zárat, majd egyszerűen kiütni a helyéről. Fasza, azt mondja egy filmben látta.



2005/11/28

Pár nap és itt a December, meg Mikulás meg minden amit akartok! A karácsonyozás a cégnél a leghányingerkeltőbb dolog, amiben valaha részem volt. Mindenki fölírja a nevét és belebassza egy dobozba, amiből aztán húzunk és mindenki megajándékozza az általa húzottat. Tehát vegyél ajándékot egy olyan embernek akit kurvára nem ismersz, és nem is vagy rá kíváncsi. Szerintem mindenki szerint tök égő az egész, ha nem lenne az a néhány buzgó-mócsing el is feledtük volna már rég. Ezúttal viszont kieszeltünk valamit Jancsival, hogy földobjuk kicsit a karácsonyi bulit. Egyenlőre még nem árulok el részleteket, majd Karácsonykor megtudjátok mi a pálya!

2005/11/23

Tegnap megnéztem a levelesládám, és örömmel tapasztaltam, hogy két olvasó rájött arra, hogy a bal oldalt található bevezetőben a Patkány szóra kattintva írhat nekem levelet. Lássuk:

Kedves Patkány!

Kolléganőimmel olvastuk soraid, és mind egyetértettünk abban, hogy neked egy kiadós baszás kéne picinyem! Rossz látni ahogy vergődsz unalmadban, már ilyen fiatalon! Ha érdekel a dolog, hívj: 0620/***-***-*

Eszti néni

Kedves Eszti néni!

Amennyiben a 'dolog' szó baszást jelent, és nem vagy még hatvan benne vagyok!

Üdv,
Patkány

Nézzük a másik kedves olvasó levelét:

Rohadjál széjjel te mocskos büdös zsidó!!!4
miattatok olyan az ország amilyen, örüjél hogy van állásod bazdmeg!

Kedves _ !

Teljesen igazad van, de akkor is basszon seggbe apád hátán, kénköves faszával a sátán!

Üdv,
Patkány

2005/11/22

-Ez meg mi a büdös picsa? - vonta kérdőre Jancsit a főnök, a cseppfolyósodó üveges rigóra mutogatva Jancsi asztalán.

-Az? - nézett föl Jancsi az iszonyatos gépelésből, amit akkor kezdett el, mikor meglátta a főnök kopasz feje búbját közeledni a paraván mögött körülbelül nyolc másodperce.

-Csak az uzsonnám. - válaszolta unottan, majd tovább csépelte a klaviatúrát.

Hát, jóétvágyat Jancsi! Egyébként az jutott eszünkbe, hogy tényleg meg kéne etetni valakivel az oszlásnak indult madarat. Vagy bcsempészni valahogy a főnök irodájába és szétlocsolni majd beledörzsölni a padlószőnyegbe. Soha az életben nem szedné ki a szagot a szőnyegből az biztos. De ehez még meg kell várni amíg teljesen folyékony lesz. Azt hiszem ez hónapokig is eltarthat...

2005/11/18

Azt mondják nincsenek rossz napok, csak rossz pillanatok. Az élet mindíg újat hoz. Ha így vesszük, akkor számomra a helyzet még elkeserítőbb, hiszen az élet egyre durvábban szopat, minden pillanat csak rosszabb lehet. Valahogy képtelen vagyok csak úgy örülni, és felülemelkedni azon a tényen, hogy péntek este van és megint itthon tévézek, ahelyett, hogy valami értelmeset csinálnék, mondjuk kurváznék a haverokkal. Kurvákról jut eszembe, fél éve nem basztam! Najó, egyéve. Már a Domino Day tök béna tréninggatyás szervező lányaira is áll a zászló. Amúgy egész jó a műsor, épp most mutattak egy meglett, negyvenes családapát aki 1000 kamera előtt zokogva összeomlott, mert elbaszódott valami a dominóival. Gyönyörűen elkapott jelenet volt, először nagy totálban mutatták a rosszul összedőlt domino halmazt, majd egyre távolodott a kamera, míg meg nem láttuk a keserves nyüszögés gazdáját, akit családja próbált fölvakarni a padlóról. Majd szépen úszott vissza a kamera, egészen hyperplánban rámentek a fején egy dagadozó érre, majd vágás és Lilu mondott valami frappánsat, hogy igen, ez egy kemény sport. Most épp két transzfesztita beszél, leglábbis azt hiszem azok. Lehet, hogy csak ennyire rondák a Holland nők?

2005/11/18

Nem, nem tűntem el drágáim! Egyszerűen nem történt semmi az elmúlt hat napban ami bloggolásra méltó lett volna. Ma viszont az épületbe bejutott valahogy egy madár. Épp az aulában dumáltunk Sanyival, aki az épület biztonságáért felelős, mikor hatalmas csattanással nekirepült az üvegfalnak szerencsétlen dög - belülről. Lehet, már napok óta kóválygott az épületben mire rászánta magát, hogy csőrével áttörje az aula üvegfalát. Hát nem sikerült. A harmadik csattanás után kb fél méterrel mellettünk ért földet és többé nem moccant. Hmm. Mit is kezdhetnénk egy halott madárral? Lefénymásoltuk. Egészen művészi képek születtek a dölött rigóról vagy milyen fajta volt. Aztán Jancsi kerített egy lezárhazó tetjű kávésüveget, és belegyűrte a madarat, mondván "később még jó lehet valamire". Most ott díszeleg az asztalán, szépen nyomon lehet követni a bomlási folyamatot. A netezés közben nassolóknak jóétvágyat kívánok!

2005/11/12

Tegnap nagyon mókás napunk volt. Mivel már rég flangáltunk Jancsival, elindultunk felfedezőútra. Rövidesen ismét a takarítóknál találtuk magunkat, de totál le volt rabolva a hely. Azért egy fél henger ultrát még találtunk, magunkkal is vittük, bár még nem tudtuk mire fogjuk használni. Aztán találkoztunk a HR-es lánnyal is, épp az otthonról hozott uszonnáját majszolgatta. Igazi kis bookworm-bitch, remélem majd sikerül rávennem, hogy a szóösszetétel utolsó tagjából is mutasson valamit. Lementünk Ferihez is, akinek pincebéli kis zugát meglelni nem volt nehéz, mert már a lépcsőn lehetett hallani ahogy pár bőrruhás keletnémet azt üvölti BENZIN!!! - igen, Feri nagy Ramstein fan. Ezzel még nincs baj, de tök részeg volt. Kiderült, hogy reggel nem indult a tragacsa. Ezért gyalog jött, de előszedte a szekrényből a télikabátját, amiben ott lapult a tavaly bennefelejtett laposüveg és a pálinka. Még ebből se lett volna gond, de el kellett mennie valamiért napközben, és kurvamód fázott a villamoson. Ígyhát megmeg huzogatta az üveget. Belegyűrtünk egy doboz rágót, aztán otthagytuk mert lassan fél órája voltunk távol és nem akartunk botrányt. Még útközben benéztünk a toálettre, és mivel nem sikerült kitalálni mi legyen az Ultrával, beleöntöttem a vécétartájba. Mikor lehúztuk kegyetlenül habzott, szinte csak hab jött. Lehettünk volna keratívabbak is, de most csak erre futotta. Műsszak végén még összeszedtük Ferit és hazavittük.

2005/11/10

Feri elméletét alátámasztandó, ma megmutatta egy bizonyos Leroy Holding és a mi cégünk között naponta zajló baszottnagy adatforgalmat a grafikonokon. Elég bizar, de a spicliket még mindíg nem hiszem. Jancsi totál bepörgött, meg van róla győződve, hogy mindenki őt figyeli, biztosan tudnak mindent. Tök vicces, pisálni is úgy ment ki mintha dzsungelharcos lenne. Mindenesetre Feri dolgozik rajta, hogy bele tudjunk olvasni a levelekbe. Ez mindenképp jó móka lesz, összeesküvés elmélet ide vagy oda.

2005/11/09

Visszaalakítottam azt a buzis dizájnt, elég minimal-head lett. Ma ezenkívül semmit sem csináltam. Elbaszott egy nap ez, annyi biztos. A levizelt ebédbeosztás még mindíg kint lóg a falon, szerintem a többiekenek föl sem tűntek az okmány halamzállapotában bekövetkezett változások. Sokat gondolokoztam ma, hogy vajon ki vezeti valójában ezt a céget? Oké, van egy nagyfőnök, aki bejön kb havonta kétszer és sütnivaló idióta. Az alfőnökök sokan vannak, ráadásul állandóan marakodnak meg fúrják egymást, nem valószínű hogy ők vezetnék ezt a mamutot. Feri szerint Amerikából irányítják a vállalatot, minden héten a kisfőnökök megkapják a direktíváikat. Jancsi szerint az iroda tele van az amcsik kémeivel, akik naponta többször is jelentenek a tengerentúlra. Hát ez elég abszurdan hangzik, asszem Jancsi kicsit paranoiás lett.

2005/11/07

Ma hétfő volt, és megint összefutottam a HR-es csajszival. Megkérdeztem, hogy áll a csapatépítés, meg a kirándulás szerezés. Nagyon megörült, hogy végre valaki nem ellenséges vele, pedig csak vicceltem. Úgyhogy nem akartam megbántani, és tovább érdeklődtem, pedig kurvára nem érdekelt. De olyan édesen mosolygott a kis szemüvege mögül, nagyon megbasznám! Át is alakítottam az oldal dizájnját, mert tök boldog voltam. Két percig. Aztán Jancsit, engem, meg még öt másik tagot a programozásról nagyon lebaszott a főnök, hogy nem tartjuk az ebédelési rendet. Rendet, baszod? Az egy kibaszott káosz! Első fölindulásomban mikor senki sem figyelt lekaptam az ebédbeosztást a faiújságról, és kivittem a vécébe. Pontosan magam sem tudtam mi célból, de ott volt Jancsi is, épp a huszadik cigijére gyújtott. Hamar kitaláltuk, hogy valamelyikünknek szarni kéne, és az ebédrenddel seggettörölni, de sajnos egyikünknek sem kellett kuláznia. Úgyhogy betettük egy piszoárba és lehugyoztuk. Ahogy láttam foszladozni a kartonpapírt a fajanszban, fölszabadultam. Minden gondom elillant. Jancsi kihalászta (!!!), és kitette az ablakba száradni. Mikor végeztünk, visszamentünk megnézni hogy néz ki. Hát elég bizar látvány, annyi biztos, foszladozó, hullamos, hugyfoltos papíron itt-ott még olvasható írás. Zseniális. Vissza is vittük és kiraktuk a régi helyére. Kíváncsi vagyok meddig marad ott.

2005/11/04

Nem, még mindíg élek, és pasziánszozni sem tanultam meg, de az Initechnél (ezentúl nevezzük így ezt a görény helyet ahol melózom) csak összeomlott a hálózat, így nem tudtam írni. Lehet mégiscsak használt a múltkori vezetékcserélgetés? Nem hiszem, mert a végén a HP-seket kellett kihívni és kicserélték a fél szerverparkot. Lehet Feri is útált a régi szarokkal dolgozni, és ő is kiherélte a gépeit? Amúgy mivel péntek, az iroda patkányai megint a földig részegednek. Legalábbis terveink szerint.

2005/11/02

Ma megkértük Ferit, hogy velünk jöjjön le kajálni, a rendszergazdák valahol máshol esznek. Nem kellett sokat bíztatni. Jancsi a desszertként kirendelt fánk adagját föl cipelte egész az átriumig, és a főnök irodája elötti akváriumba baszta. Gondoltam ebből nagy balhé lesz, de a halak mind befalták! Ahogy bedobta azonnal körülvették egy pár perc alatt eltüntették az egészet. Vajon mióta nem kaphattak enni? Fölvetettem, hogy itt is alkalmazzuk a jól bevált sósavat, de Jancsi sajnálná a halakat. Szerinte inkább el kéne lopni őket, vagy kicserélni a TESCO-ból vett élő pontyokra.


2005/10/30

Ez a Feri kurva nagy arc! Csapkodta a pincérnők seggét, végighányta a pultot és verekedett a biztonsági őrrel. Na jó csak lökdösődtek, de kurva jól nézett ki. Editről meg kiderült, hogy régen pank volt, a Blahán tarhált. Hogy lettünk unalmas aktatologatók? Szerencsére ma volt az órababrálás, szal egy órával tovább húzhattam a lóbőrt. Kellett is, még most is hasogat a búrám. A legjobb, hogy Feri hazavitt mindenkit kocsival, pedig ő volt a legrészegebb. Mindenesetre jó ötlet volt Jancsitól a kocsmázás, bár én egy szolid sörözésre készültem.

2005/10/29

Tegnap kaja után elindultunk körülszaglászni a takarítóknál, hátha megint nyitva van. És voilá, nyitva volt. Ígyhát Jancsi gépét is elintéztük, kifele menet még a főnök irodája elötti több száz rugós trópusi dzsungelt is megöntöztük sósavval. Remélem kipusztulnak azok a geci bonszájok is! A kis eksönünk után még arra is maradt időnk, hogy visszacsempésszük a sósavaspalackot a takarítókhoz, nehogy föltűnjön a hiány. Mai időelbaszós mászkálásunkkor új, még sosem látott szobákat fedeztünk fel. Bementünk egy tök sötét terembe, ahol kb 150 grafikusnak tartottak vetítéses fejtágítást. A hátsó asztalon hevert néhány aszott szendvics, lezabáltuk mindegyikről a párizsit, a kenyereket meg vajas felükkel fölnyomkodtuk a falra. Kifelémenet még Jancsi elkurjantotta megát, hogy "minden grafikus buzi!" - aztán leléptünk. Kilóméterekre vannak a negyediken lévő boxjainktól, valószínű sosem látjuk őket többet. Este megyünk kocsmázni Jancsival, aki elhozza Editet a könyvelésről. Ezekszerint mégiscsak létezik könyvelés, ugye megmondtam. Én meg lehet elhívom Ferit, egész jó arcnak tűnik.

2005/10/28

Ma végre bemászott Jancsi is, mikor elmeséltem neki mi volt a gépemmel könnyezett a röhögéstől. El is határoztuk, hogy még játszunk majd a sósavval. Sajnos a HR-es csajszi ezuttal lesből támadott le, de poénból minden kérdésben hazudtam neki. Még ex-drogos múltamra is célozgattam, mondtam neki, mintha csak úgy kicsúszna a számon, hogy az elvonón is szerettem a közös játékokat. Remélem sohatöbbé nem látom.

2005/10/27

Hát, az új gépem még mindíg baszik megjönni, addig kölcsön laptoppal kell dolgoznom. Sajnos a régi vinyójára elfeledtem savatlocsálni, így az eddig le nem adott projektek megmaradtak. Feri rá is baszta nekem egy CD-re csomó pornóval együtt, egész rendes gyerek. Szal most itt nézek épp egy nagyon durva bukkake partyt, csak elrontja az összhatást, hogy az a buzi Béla a szomszéd boxban állandóan tüsszög, mint egy kehes ló bazmeg. Mi ez, madárinfluenza?

2005/10/26

És igen, Mission Accompished! Ma egész nap az új gépem beszerzésén ügyködtem. Reggel ártatlan pofával kopogtam a főnöknél, hogy nem indul a gépem. Szalajtott a rendszergazdákhoz, hamarosan Istvánnal az oldalamon baktattam vissza a negyedikre. A hájas kis geci a másodikon kifulladt és liftre váltott, gondolom odabent még benyomott egy fánkot mert tiszta zsír volt a mancsa mikor fönt találkoztunk. Ezekután kb fél óra kurvaist*nezés következett, szegény Pisti sehogy sem tudott életet leheni a kihűlt gépbe. Arra persze nem is gondolt, hogy az utolsó kenetet sósav formájában kapta. Muhahahaha...!!! Aztán lecipelte az egészet a pincébe, ahol a rendszergazdák tanyáznak, majd fél óra elteltével egy zsíros nyomtatványt nyomott a kezembe, hogy töltsem ki és vigyem le a főfütyi rendszergazdához, Ferihez. Odafele menet utam alaksori termen át vezetett, ami plafonig volt szerverekkel. Kicseréltem pár rózsaszín kábelt sárgára, reméltem összeomlik az egéz szar. Lófaszt, azóta is úgy megy, na mindegy...Szal Ferkó két csuklás között elárulta, hogy a hónapban már ez az ötödik gép ami egyszerűen befosik, biztos már túl öregek mondtam neki. Lehet már mások is rájöttek a módszerre elöttem?

2005/10/25

Beszarok, a kólafüdő meg se kottyant az öreg masinának, pedig a Discoveryn láttam, hogy egy tejfogat simán szétmart. Jancsi ma nem jött be, mert elkapot valami szart, így egyedül mentem lófrálni. Épp a földszinten baszom a rezet, mikor látom, hogy a takarítók fülkéje tárva-nyitva, és sehol senki. Ígyhát megbugáztam egy üveg sósavat és hazaindulás előtt azzal locsoltam meg a gépet. Kapott vagy fél litert, ennek már hatnia kell!

2005/10/24

Asszem ma sikerült megölni a számítógépem. Hazaindulás előtt beborítottam 3 deci kólát a belsejébe, de tök véletlenül. Az egész amiatt a szakbarbár geci István miatt van, aki fél éve gépkarbantartás címen ellopta az oldallapom. Remélem kifingattam a gépet és kapok egy újat. Ez annyira fos, hogy még a pornófilmek is akadnak rajta, meg hangkártya sincsen benne.

2005/10/23

Tegnap sikerült lerázni a HR-es Ms. Emanci-puncit. Még az asztalra is csaptam, mikor hallótávolságaba ért. Szemem sarkából láttam amint iránytváltoztat a kis mappáival. Mai ebéd utáni grasszálásunk különösen jól sikerült Jancsival. Kitaláltuk, hogy mi leszünk a cég magányos terroristái. Mivel ketten vagyunk ez paradox, de sebaj. Le is öntöttem kávéval a falat az autómata mellett, tiltakozásul az ihatatlan szar ellen amit az a masina kiprésel magából kávé néven. Jancsi meg szétrúgott egy kukát, csak úgy. Újra a gimiben érzem magam!

2005/10/22

Ma is kibaszott hideg van. Mintha Moszkvában lennék. Pedig még sosem voltam, de úgy képzelem ott nagyon hideg van. Szóval a velő is kifagy a pöcsömből. Járkál is mindenki fél óránként facsarni a répát. Most fél kettő van. Már kibaszottul unom a munkát, de hamarosan lemehetünk kajálni. A negyedik emelet programozói és üzletkötői kettőkor zabálnak. Szal még fél óra. Általában a kantinban kajálás után elmegyünk Jancsival lófrálni az épületben, csak úgy benyitogatunk mindenhová meg mászkálunk. Jancsi az egyetlen épp arc az egész tetves negyediken. Az ebédszünet a cégnél egyenlő a káosszal, és ezt használjuk ki egy kis kikapcsolódásra. Most be kell fejeznem az írást, mert a HR-es punci azt írta ebéd előtt megkeres a fasz kérdéseivel. Szal most elkezdek úgy tenni, mintha telefonálnék valakivel a könyvelésről. Ha meglátom közeledni dühüdten üvöltök majd mint egy kibaszott sakál a kagylóba, ettől azt mondják megijed és odébbáll. Majd meglássuk, remélem bejön. Igazából nem is tudom van-e könyvelés, de biztos van. Könyvelésnek minden vállalatnál kell lennie. Picsába, már jön is!

Szólj hozzá!

Címkék: archív

Elköltöztünk, ide.

2006.12.30. 19:22 Irodai Patkany

Ideköltözött az Irodai Patkányok, mert haladunk a korral. Itten van RSS meg vebkettő meg közösség, meg ami kell. Régebbi bejegyzéseket hamarosan áttelepítem. Shalom.

Szólj hozzá!

Címkék: költözés

süti beállítások módosítása