A random bebaszás végülis azzal ért véget, hogy a cégvezetés összetrombitálta a társaságot a nagy gyűlőterembe. Azt hittük, megint lebaszást kapunk, amiért szaros vécépapír-galacsinokat dobáltunk az akváriumba, vagy mert meglocsoltuk sósavval a folyosón búslakodó fikuszokat amolyan kegyelemdöfésként, vagy valami hasonló horderejű ügyről van szó.
Nos ennél azért több történt. A nagy announcement olyan hirtelen csapott be, hogy nem is tudott mindenki ott teremni. Patkány konkrétan egy irodista lányt dugott a raktárban, a csaj az a fajta volt, akinek a laminálógép már túl bonyolult. Nekünk nem volt jobb dolgunk Jancsival, ígyhát figyeltük a főfaszok homlokát, ahogy gyakorolják a felelősségteljes arckifejezést, és a ráncokból alakzatokat néztünk ki, mint minden kisgyermek a felhőkből.
,,Az ott egy plüss-sörösüveg" - mutattam az egyik főnök jobb halántékára. ,,Az meg egy hermafrodita tengerimalac" - kontrázott Jancsi, majd boldogon húztunk egyet a laposból. Lassan megérkezett mindenki a nagy terembe, a stréberek előre ültek, elővették a mappát és a legelső dizájn szerinti céges tollat jegyzetelni, bizonyítandó, hogy ők nagyon true, régi alkalmazottak. A mappák az elmúlt hónapokban kezdtek fetisizálódni, a fene tudja, biztos az elfoglaltság meg a munka jelképei.
,,A cségünk lécsámleépítésre kénycserül" - kezdte a kiskorúakkal kávézókirakatban köcsögösködő (a Himalája csúcsai után csak k4) főnök - ,,negyvenötmilliós hiánnyal zártunk múlcs évben ugyanis." ,,Nem kellett volna hatvanmillás kocsi a szétkúrt segged alá" - gyakorolta a hasbeszélést egy kollega a hátsó sorból. Mindenki nevetett. ,,Öt munkatárcsunktól kell megválnunk ebben az évben, a vezetőcség döntécse alapján búcsúzik tőlünk Rák, Jancsi, Patkány, Olga és Edmund. Olga egy kedves, jókedélyű, segítőkész titkárnő, aki fölül átszervezték az irodát. Edmund egy törtető, aki minden céges bulin bepiálva orrhangon eldünnyögi a Supermario dallamát, hányás előtt arról mesél, hogy a múlt héten is mennyit lépett elő a ranglétrán, pedig karrierje kezdete óta ugyanabban a munkakörben, ugyanannyi pénzért dolgozik, minket meg ismertek. ,,Hatalmas búcsúbulit szervezünk nekik jövő héten" - tette hozzá a Hr-es pina.
Ezek után még megkaptuk 12 szem közt a kiosztást, legnagyobb hibaként kiemelve azt a projektet, amin még dolgoztunk is kurva sokat, Olga halkan morgott (,,Basszátok meg faszfejek, bosszútállok még gecik, megdögöltök mind" vagy valami ilyesmi), Edmund hangosan bömbölt, mint egy csecsemő. Mi csak hallgattunk, illetve Jancsi baszás-cuppogást imitált a szájával, én meg időnként helyeslő kifejezéseket hallatva, mintha ez a beszéddel járna, nyakkendőn köptem a főfaszt. Patkány még kedvesen érdeklődött az iránt, hogy van a kisfiú, akivel múltkor láttuk a főnököt kávézni, majd visszamentünk az irodába és szétvertünk pár asztali lámpát és egy faxot, amely már régóta bosszantott minket. A zajra be is jött valami új karbantartó-szerűség, közölte, hogy ezt ki kell fizetnünk, majd, miután Jancsi rámorgott, kiugrott az asztala mögül, és elkezdte kergetni, fülét behúzva menekülni kezdett.
Ezen a héten, pénteken lesz az utolsó napunk, és ördögi tervet eszeltünk ki, amelyről - ha sikerül, jövő héten kaphattok infót. Az eredetileg tervezett leépítés öt fős helyett háromra változott: Edmund állítólag leszopta a főgurut (szerintem őt csak ezért fenyegették meg a kirúgással), Jancsi szerződését pedig elírták - kéthavi bér helyett 22 havi járna neki felmondás esetén, azt meg mégsem akarják neki kifizetni, így - ha mi elmegyünk - igazi állóháború néz ki. A vezetőség azt akarja, hogy Jancsi magától menjen el, Jancsi pedig méginkább a kirúgásra játszik.
Dénes bá, az ovis fociedzőm szavai jutnak az eszembe: ,,Fiam, az élethez három dolog kell: legyél szerencsés, erős és buta. Ja, meg bírd a piát." Ezt, akkor még, ott a Pillangó csoportban nem nagyon tudtuk mire vélni, de végülis igaza volt az öregnek. Jancsinak ez úgy látszik mind összejött. A főnökök hármunk munkáját akarják vele elvégeztetni, hátha besokall, ő pedig nem csinálja, hátha elküldik.
Patkányt helpdesk részlegért felelős vezetőnek csábítgatja egy ideje egy kurva nagy cég, úgyhogy ha átmegy nem maradtok sztori nélkül, én meg építgetem a saját bizniszem, mert kurvára elegem van belőle, hogy négy év alatt háromszor olyanok rúgtak ki, akik nemcsak tehetségtelenebbek nálam, hanem valószínűleg a farkuk is kisebb. De az ügy még nem ért véget: vár az édes bosszú. Most pedig zárom soraimat, rohanunk virágföldért az Obiba, majd meglátjátok mihez kellett. Addig is, hallgassátok meg a Reel Big Fishtől az Another F.U. Song című remekművet.
Ui: Athina, azt úgy nem lehet, hogy a felső feliratra kattintva visszavisz a blog főoldalára?
