Jancsit annyira megihlette a katolikus egyház Városmisszió nevű köztéri dzsemborija, hogy felcsapott őskereszténynek. Hasonlatosan a közkutak megmérgezéséhez (amellyel a keresztényeket vádolták a Római Birodalomban), elhatározta, különböző dolgokat fog juttatni az irodai patkányitatóba. Nem irodai patkány olvasóknak elmondom, hogy a patkányitató egy nagy, általában 12 literes, fejjel lefelé a gépbe állított műanyag flakonból, és magából a gépből áll, amely kurvahideg/baszottmeleg, és extraként fingatósan szénsavas löttyöt csinál. Ezeket a szerkezetek a piacon egyeduralkodó Clearwater cég szállítja, és biztosan be lehet őket rendesen is állítani, fasztuggya, de ne térjünk el a témától.
Szóval Jancsi a vallásosságban rögtön a radikalizmusig jutott. Miután lebeszéltük a durvább dolgokról, észérvekkel meggyőztük („Bazdmeg, ezért le is csukhatnak”), csak a hangulat feldobását tűzte ki célul. Beszerzett egy injekciós tűt, és rögtön bele is fecskendezett a tartályba úgy 5 mg. vodkát. Persze, nem sok hatása lett, hiszen az alkohol bőven elvegyült a vízben. Ugyanakkor, a művelet melléktermékeként a vécében, ahol Jancsi előkészítő tevékenységének (Tesco vodkásüvegből injekciós tűbe felszívás szándékozás, rájövés, hogy a tű nem elég hosszú, vodkásüveg megfordítás, tartalom nagyrészt földre öntés, hangod bazdmegolás, majd „Óceán lehelete” Rossmann-gazdaságos WC illatosítóval szagot elfedni akarás) következtében elképesztően erős, Koccintós borral kevert sósmogyorós hányás-illat hatotta át a teret, elnyomva a szokásos szarszagot.
Így aztán részben ezért, részben meg, mert már rég bóklásztunk, elindultunk felfedezőútra valami cuccért, amivel vagy el tudjuk nyomni a szagot (takarítók), vagy nagyobb ablakot tudunk fúrni a falba, hogy hamarabb kiszellőzzön (karbantartók). A saját felségterületet már ismertük, így a nemrég a legfelső irodai szintre költözött japán cég tisztítószereinek megszerzését tűztük ki célul, hogy nehezebb legyen a küldetés.
Amikor becsöngettünk a szokásos szöveggel („Megjött a futár”) már sok mindenre fel voltunk készülve, de arra, ami fogadott minket, arra nem. Kattant az ajtó, és láss csodát: frissen, és ízlésesen festett és dekorált folyosó fogadott, velünk szemben egy kedves és mosolygó, jó illatú recepciós nő, a folyosón jól öltözött, elfoglalt emberek szaladgáltak. A recepciós nő ránk nézett, nyílt tekintettel azt kérdezte: „Üdvözlöm Önöket, miben lehetek szolgálatukra?” Azonnal menekülőre fogtuk, mielőtt még minket is beszippant ez a Stephordi Feleségek irodaváltozat-robotgyár, és agymosott droiddá alakít.
A mellettünk lévő szobában dolgozik az ötvenes Ernő, mellesleg akut alkoholista, aki, ha másnaposan jön be, az már fejlődés. Amikor visszaértünk, éppen kibaszták. Mint megtudtuk, rajtakapták, amint okádik a vécébe, a szagok meg ugye magukért beszéltek. Patkánynak volt egy kis bűntudata, mert elképzelte magát ebben a helyzetben 25 év múlva. Én örültem, mert Ernő bá’ olyan orrfacsaró másnapos kulákat helyezett a közös klotyóba, hogy megfeküdtem. Jancsi bírta az öreget, de szerinte csak jót tettünk vele, mert „most otthon annyit iszik, amennyit akar”.
Elnézést, ha kicsit naturalistára sikerült a leírás, de egyrészt ezek fontosak a helyzet átérzéséhez, másrészt ma este Fábry, és kicsit előkészülünk. Azért azt megfogadtuk, hogy megfelelő védőfelszerelésben még visszamegyünk a japókhoz. Amit nem ismersz, bármennyire is ijesztő, kétségtelenül vonz. Ez a mai tanulság, Ámen.
