Estére közös program volt szervezve: grillparty. Nagyra becsült főnökeink mókás feliratú kötényt kötöttek (kiss the cook), feltűrték a zakó ujját és neki láttak húst sütni. Milyen csodás elgondolás, nemdebár? Egész évben nyalhatjuk a seggüket, de ezen a remek hétvégén ők sütik nekünk az ételt. Megtöltik a hasunk. Az elgondolás valóban nagyszerű volt, csak a kivitelezésbe csúszott néhány gixer. Talán a legalapvetőbb probléma az volt, hogy  a főnökeink igazi balfaszok, akik még életükben nem csináltak semmit maguktól. Azt a szerencsétlenkedést amit a grillek begyújtásánál levágtak filmre kellett volna venni. Az egyik pókhasú boss okosan a köténykéjével próbálta mérsékelni a sütőjéből felcsapó méteres lángokat, ám sajnos az olcsó szövet nem bírt a spirituszban tocsogó faszénnel. Szerencsére az egyik friccnek volt annyi lélekjelenléte, hogy lehámozza a lángoló ruhadarabot a dagiról. Egy mögöttem álló kolléga hűvösen csak ekképp kommentálta az eseményeket:

,, Elébb le kell vágni a disznót, csak azután perzselni..."

A nagy ijedségre előkerültek a viszkik, vodkák, és egyéb különféle röviditalok. A sznobok persze Bacardikat szopogattak, de a magunkfajta irodai patkányoknak kemény pia kellett. Rákkal hamar felmértük, hogy a szálló tömény szesz készletei nem lesznek elegendőek egy kiadós piáláshoz, ezért kiugrottunk Földvár szitibe, hogy beszerezzünk némi alkoholt. Megálltunk egy pince előtt, a papa épp zárt. Meggyőztük, hogy nagyfogyasztók vagyunk, jó bizniszt csinál velünk, így bebocsáttatást nyertünk. Utunk nem volt hiábavaló, egy demizsonnyi kóser szilvával tértünk vissza a szállóba. Oda adtam a kannát a csajoknak, hogy szerezzenek a konyháról üvegeket és töltsék át a nedűt, amíg még józanok, mert később szopás lesz a demizsonból öntögetni a felespoharakba. Közben Jancsi megpróbálkozott a grillparti végtermékeinek elfogyasztásaival, de a húsok kívül elszenesedtek, belül meg nyersek maradtak. A németeknek szerencsére így is ízlett.

A jóféle bolti piák tényleg nagyon hamar elfogytak, egy ilyen szopás nap után mindenki lazítani akart. Sajnos a csajok Szilvi vezetésével vodkának nézték a páleszt, és összekeverték narancslével, ami még a reggeliről maradt. Mivel nem volt elég narilé az 50-50% keverési arány eléréséhez, a hiányzó mennyiséget buborékos ásványvízzel pótolták az okos lányok. Mindezt egy hatalmas konyhai acél edényben prezentálták nekünk, első gondolatom az volt mikor megláttam, hogy belefojtom őket. Aztán Szilvi bűnbánóan hozzámdörgölődzött, tehát a második gondolatom az volt, hogy Szilvit töcskölöm egy hatalmas íróasztalon, miközben UTP kábellel fojtogatom. Tudom, a telefonzsinór jobban nézne ki, de nekem valamiért UTP jutott az eszembe. Szóval épp ezt játszottam le a fejemben, mikor Rák kijelentette, hogy "bazmeg ez nem is rossz, kóstoljad!"

És valóban, nem is volt rossz. Végtére is mindenki rákapott a Balaton Librére (így neveztük el), azt hiszem a buborékok adták meg a bukéját. El is határoztuk, hogy bevezetjük a piacra a terméket, elvégre pálinkához csak hullott gyümi kell, ásványvíz meg mindenhol feltör ahol az emberek lyukat fúrnak a földbe. Az állott narilevet majd a menzákról vásároljuk fel. A reklámarc Szilvi lesz, és más nem is kell a reklámba, a siker garantált.

Szóval az este a szokásos tivornyázással telt. Rák kóbor pinákat fűzött, én igyekeztem a lehető legtöbb alkoholt magamba tölteni, Jancsi pedig összehaverkodott a németekkel. El is kolbászoltak, hogy ő majd megmutatja nekik a Balatont. Kisvártatva visszatérték egy kertitörpével. Klasszikus, kb. fél méter magas, szakállas, ritka giccses egy gnóm. Nem sikerült kiszedni belőle, hogyan szerezték, de valószínűleg egy nyaraló kertjéből bugázták meg a jószágot. Mindenesetre azóta Jancsi és a törpe elválaszthatatlanok, hurcolja magával mindenhová.

Másnap semmi izgalmas nem történt. Reggel picsamásnaposan botorkálva találtam egy telefont a földön. Megörültem, hogy pont olyan mint az enyém, legalább gyorsan kicserélhetem a hátlapokat, mert az enyémen van egy karc ami elcsúfítja. Felkapom a telót, erre látom, hogy baszki ezen is van egy karc. Pont ott ahol az enyémen. Sikerült megtalálnom a saját mobilomat, amiről még nem is tudtam, hogy elveszett. Tehetséges vagyok, na. Sajnos a Balatonlibrézésnek meg voltak a mellékhatásai. A parkolóban valaki telehányt egy Boxstert. Megkockáztatom, nem is egyvalaki tette, ugyanis a miniporsche ülései, műszerfala, egész belsőtere csupa róka volt. Még a kormányról is csöpögött a gyomortartalom. Máskor könnyesre röhögtem volna magam ezen, de mikor az embernek a Belgrád-Budapest gyors zakatol a fejében, valahogy hidegen hagyják az efféle események. És nekem majd szétrobbant a koponyám. A nap további részében teljesen használhatatlan voltam, néha percekre elszundítottam de valami köcsög mindig felkeltett. Halványan rémlik egy vonalhúzogatós játék, ilyen szociometria szerűséget próbáltak csináltatni velünk. A többiek sem voltak túl aktívak, azt hiszem a tréning szervezői nem számoltak a Librézéssel. Hazafelé végigaludtam az utat, hétfőn pedig újult erővel, testben és lélekben egyaránt megerősödve vetettem magam a munka dzsungelébe.

- Fin -