2006. december 24

BolDog K mindenkinek, lehet egy darabig nem leszek, shalom!

2006. december 21. - Szilveszteri bulibojkott

Kezd a tököm tele lenni a kötelező szilveszteri bulizással. Nincs azzal semmi baj, ha egy átlagos hétfő este halott részegen botorkálok a belvárosban, lehányom a villamost, beleharapok a kutyába, de mikor mindenki ezt csinálja, valahogy elmegy a kedvem az egésztől. Illetve két választásom van: vagy egész nap mondjuk meztelenül mutatkozom, és házibuliról házibulira egy betanított majommal a vállamon közlekedem, esetleg néha odaaszarok a sarokba, túltéve ezzel minden idiótán, vagy pedig remeteként elvonulok a pusztába míg megnyugszik a város, kirobbantgatta, ordibálta, trombitálta magát a sok paraszt. Mivel már úgyis mindenki látott meztelenül a céges bulikon elégszer, nincs majmom és nem tudok úgy szarni ha néznek, vszínű elvonulás lesz a megoldás.

Esetleg indíthatnánk egy mozgalmat, melynek lényege, hogy szilveszterkor mindenki a lehető leghétköznapibb és legunalmasabb tevékenységet végezze, vagy fegyelmezett kettes sorokban felvonulhatnánk a szétcsúszott városban, megmutatva a sok parasztnak, hogy csakazértis a kurvaanyátok! Lehetne az egésznek valami polgári engedetlenség feelingje, hogy bár szinte törvénybe van foglalva, hogy minden 13-99 éves örjöngjön és üveggeldobálózzon az év utolsó napján, mi akkor se csináljuk. Nem engedelmeskedünk a társadalmi nyomásnak, pusztuljon meg az összes tombita és petárda-árus. Na?

2006. december 18. - Vég...

Tegnap hajnalban hazafelé leköptem valakinek a kocsiját a ház előtt, mert a disznó az én helyemre mert parkolni. Még röhögtem is, hogy ilyen sarkvidéki hidegben reggelre rá fog fagyni a szélvédőjére a matéria. Azután ma reggel szomorúan konstatáltam, hogy az a disznó aki az án helyemre parkolt nem volt más mint én, és a saját autóm turháztam le...

2006. december 17. - A főnök irodája

Pénteken jártam a nagyfőnök irodájában. Legutóbbi látogatásom óta kiüttetett egy gipszkarton falat, így duplázva meg az amúgy sem szűkös irodája méretét. A felszabadult helyre a legnagyobb főnökirodája közhelyek kerültek, egy hatalmas iratmegsemmisítő és egy giccses szobaszökőkút formájában. Iratmegsemmisítő és vizelési inger keltésére fokozottan alkalmas csobogó hangú mini szökőkút minden főnök irodájában megtalálható, mindkettő a nyugalmat és biztonságot hivatott érzékeltetni. Az iratmegsemmisítő azért, mert semmi gáz ha ránktör az APEH kommandó, a neccesebb iratokat rögtön el lehet tüntetni. Nem kell aggódni srácok, a főnök mindenre ügyel. A szökőkút pedig a csörgedező hegyipatakot hivatott megidézni a szürke iroda falai közé. Ha én lennék a főnök, nekem hatalmas íróasztal helyett bárpultom lenne (minek rejtegetni, úgyis tök nyilvánvaló, hogy akinek saját irodája van, az ott is piál), szökőkút helyett a nyugalmat és harmóniát fémrúdon vonagló ringyók biztosítanák, és természetesen lenne hatalmas, sárga titkárnőinterjúztató (áliáz szereposztó) díványom is. Be szép is lenne, hjajj...

2006. december 9. - Beismerés

Ma ráébredtem, zsidó vagyok. Már régóta sejtettem, és Tc elemzése végképp meggyőzött. Lássuk a tényeket. Alig végzek érdemi munkát, de állandóan nyavalygok, ha dolgozni kell. Megállás nélkül szidom az épp aktuális munkahelyet, kollégáim égetni való idiótának festem le, lenézek mindenkit. Hosszas elemzésekben fejtegetem, miért is szar egy cég, miért felesleges dolgoznom. Gondolkodtam rajta, hogy betegyek-e egy fényképet magamról, de inkább várnék a leleplezéssel. A lényeg, hog nyeszlett testalkatú vagyok, elálló fülekkel, horgas orral. Bőröm nem olajos ugyan, de hajam barna és göndör. Anyám vezetéknevét már el se árulom. Najó, Winkler. Örültök? Figyeljétek meg, pár év és kinevezem majd magam a "cégvilág és munkaerőpiac szakértőjének", és konferencikon is elsírom majd amit itt szoktam a blogon. Ha jól összehaverkodtam majd a többi zsidóval, karrierem csúcsán saját műsorom lesz az egyik kereskedelmi csatornán (rosszabb esetben a köztévében), ahol magyar kis- és középvállalkozásokat rázok gatyába, átszervezek, rúgok ki mindenkit és végül teszek sikeressé vagy viszek csődbe - kit érdekel - lényeg, hogy show legyen. Kb olyan lesz a műsorom, mint a tévé paprikán annak az ír szakácsnak, aki szar éttermeket lendít fel. Azzal a különbséggel, hogy ő tényleg ért is hozzá, én meg csak egy zsidó vagyok, aki lusta dolgozni, ezért inkább másoknak mondja el, hogyan is kéne. Najó basszameg, ígérem ezentúl bejárok és melózom rendesen, csak a legszükségesebb dolgokat lopom el és a legritkább esetben okozok jelentősebb anyagi kárt a cégnek. Jó leszek, ígérem. Komolyan.

2006. december 5. - Targoncaviadal

Ma elszalajtottak a nyomdába néhány doboznyi szóróanyagért, mert ugyan mi a faszért ne én rohangáljak a szarokért. Mondjuk semmi kifogásom nem lehet, legalább nem az irodában senyvedtem. Egyébként az a fura érzésem támadt, hogy valaki rendszeresen olvasgatja az önéletrajzom, ahová beírtam egy csomó kamu dolgot. Például hogy értek a linuxhoz, erre segédkezhettem az interjúnál linuxügyben. Meg hogy C kategóriás jogsim van, erre ma vezethettem kisbuszt. Fasza. Hazudjatok, megéri. Szóval elmentem a busszal a nyomdába a szarokért, és felejthetetlen élményben volt részem. Láthattam egy igazi targoncaviadalt. A seggüres raktárban két targoncás zúzta egymást, faroltak, füstöltették a gumikat, és feldöntöttek minden maradék berendezést. Aztán az egyik felborult a gecibe, na itt volt vége a mókának. Közben három overálos nyomdászlány sikítozva drukkolt és bíztatta a targoncás-srácokat, nagy show volt. Javasoltam, hogy ezzel lépjenek fel valahol, vagy hirdessék meg a bulit. Nem kevés lét kasználnának, szerintem bárki beáldozna egy kilót, hogy láthassa a viadalt. A helységbe 100 néző biztonsággal befér, az napi 100 rongy, és szerintem kurvahamar rákapnának a népek a targoncaviadalra. Lenne az egészben valami báj, hogy illegális, meg veszélyes, izgalmas, új, underground. Legközelebb egy hét múlva megyek a nyomdába, lezsíroztam a srácokkal, hogy majd kidolgozzuk a részleteket.

2006. november 21. - Hálásinterjú

Ma az egyik csoportvezető megkeresett, hogy délután lenne-e kedvem interjúztatni, mert a jelentkezőknek fel kéne dobni pár Linuxos szakmai kérdést, amiről neki fingja nincs, túl könnyűeket kérdezne. Nem akartam mondani, hogy én is csak kamuból írtam be az önéletrajzomba annó a "mélyreható linux ismeretek" strófát, végülis jó buli lesz, gondoltam. Igazam lett, előbb alkaznám a Törpapa nevű félvak alkoholistát a sarki állodából, mint az állásra pályázók bármelyikét. Szép sorban adták egymásnak a kilincset az elbaszottnál is elbaszottabb figurák, végülis felvettünk egy drogost, én javasoltam. Hatalmas napszemüveg takarta a fél arcát, egyszerre volt a Vonatlesők Spudja, és Hunter Tomphson Doctor Gonzója. Biztosan jó munkaerő lesz. egyébként az interjúkon jelent volt még egy picsa is, aki csupán létezésével próbálhatot kifejezni valamit, mert egész végig meg sem szólalt, be sem mutatták senkinek, az egyik unalmas pöcsfejjel való csevegés alatt kezdtem el gondolkodni, hogy lehet valami kísértet, aki csak az igazán gonoszaknak jelenik meg. Nem mertem megkérdezni a főnököt, hogy ő is látja-e, csajnak meg nem szólhattam oda, mert ha tényleg kísértet, vagy csak odahaluztam a fotelbe, akkor még azt hiszik magamban beszélek és hamarosan nem csak egy pozícióba keresnek majd új munkatársat. Vagy lehet valami nőszervezet delegáltja, nehogy a női jelentkezőket hátrány érje az interjú során, ő erre ügyel. Kár, hogy egy nő sem jelentkezett az állásra. Szóval volt ma minden kéremszépen, állásinterjú, junkie, meg fantom picsa is.

2006. november 20. - Új bőr

Ma kaptuk meg az értesítőt, az irodát felújítják, úgylátszik a végre szemet szúrt valakinek a beázó tető meg az oszló vakolat. A felújítás alatt a meló persze nem állhat meg, pár hónapig fúrnak s faragnak majd a jó mesterek a hátunk mögött, izgi lesz. Tudnám miért kell ezt télen csinálni, bár biztos akkor olcsóbb a brigád, vagy csak akkor értek rá, faszom se tudja. Ma még annyi érdekes dolog történt, hogy kinyírtam Jolika porszívóját. Gondoltam meló után kiganézom a verdát, mert már rendesen oszlik szegény belülről. Megkerestem Jolikát, aki a szomszédos irodaházat takarítja, és Matyibá régen csapta neki a szelet. Mondtam, hogy Mátyás küldött, és porszívó kéne, erre kaptam valami leharcolt szart, ami üzembehelyezése után nem sokkal fehér füstött eregetett, majd vinnyogott egy keveset és megmurdelt. Sebaj, Jolika megkérte Matyibát, hogy javítsa meg a szerkezetet, még a végén célbe ér az öreg a csajnál. Röhögnék. Lehet a vén boszorka direkt adott defektes porszívót, hogy aztán Matyibá megjavíthassa neki. A nők mindenre képesek.

2006. november 19. - Szolg.közl.

Akinek eddig nem válsazoltam volna a levelére, attól elnézést kérek, ígérem mindenre sorkerül.

2006. november 18. - "A jó vezető..."

Csütörtökön megkaptam a vizelési problémákkal küzdő úriember notebookját, usb szerelés céljából. Ez annyit jelentett, hogy beleduggantottam az usb 2.0-ás pent, majd bezártam a vindóz rinya ablakát a nem megfelelő sebességről, és a tartalmat két klikkek átnyaltam a vinyóra. Erre nem képes a főnök, a pofám leszakad. Illetve már nem, megszoktam. Ami érdekesebb ennél, hogy milyen számokat találtam a winampjében. Valószínű egy motivációs tréning, vagy vezetői tréning hanganyaga lehetett, egy kellemes bariton ilyen sablon mondatokat búgott jó pár percen át:

"A jó vezető higgadt és nyugodt, ugyanakkor keménykezű, ha a helyzet úgy kívánja..."

A kedvencem mégis ez volt:

"A jó vezetőt tisztelik, de szeretik is egyben"

Ezután keleti bölcsességek következtek, mixelt formában. Legközelebb ha véletlenül találkozunk a klotyón a főnökkel és hallom amint épp nyögdényelve pisál, majd megjegyzem neki, hogy a jó vezető mindíg felöltözik ha kocogni megy.



2006. november 14. - Levelet kaptam lájf

Ma reggel két levél is várt rám a munkahelyi postaládámban az egyik főnöktől. Első levelében lebasz, amiért megint nem működik az USB rendesen a notiján, pedig már múltkor megcsináltam neki. Igum-burgum, lásak neki azonnal. Elolvasás után úgy gondoltam, nem is jött ez rosszul, szépen elmaszatolok egész nap a notival, közben meg majd fejtek magamban keresztrejtvényt. De vajon mit írhatott a második levélben? Gondoltam biztos kifeledett valamit, vagy csak megsürget, hogy hol a picsába vagyok vagy ilyesmi, de távolról sem ez állt benne. A levél igen személyes hangvételű, ha jól gondolom ez a balfasz elfelejtette átírni a címzettet miután írt nekem, és valami haverjának szánt üzenet is nálam landolt. Nem tudom sérteke levéltitkot, vagy nem, de nem is érdekel, egy mondatot muszáj idéznem belőle:

"Legközelebb gyere le te is kocogni, kurvajó reggel mozogni. Csak rendesen be kell öltözni, tegnapis felfázhattam mert ég a faszom ha huggyantok, Lina már nem értette mit nyöszörgök a mosdón."

Hát úgytűnik valakinek súlyos vizelési problémái vannak, ehhe. Már csak az érdekelne, vajon tudja-e, hogy tudom. Holnap megyek laptopot hegeszteni, majd meglássuk. Egyébként a cégünkre jelemző, hogy bár IT területen nyomulunk, az egyik főnök képtelen kezelni az usb-t (aminek semmi baja, csak ha régebbi portra gyömöszölsz újabb csatolójú biz-baszt, akkor az XP anyázik egyet, de gond nélkül kezeli), és még egy ímél elküldése is nehéz feladat számára. Jó, végülis mi a faszt várhatnánk egy ötvenes fazontól, elvégre mikor ez az egész számtech buli beindult nálunk, ő már alaposan benne volt a korban. És bizonyított tény, hogy harminc felett szépen leépül az ember, agyilag & testileg egyaránt láthatóak az öregedés aggasztó jelei. Ha negyvenés korodig nem nyalod, kúrod, najó, szorgalmasan dolgozod fel magad bizonyos pozícióba, rendesen rákefélhetsz. Egy vén fazont senki nem fog alkalmazni egy olyan melóra, amire lehet frissen diplomázott huszonévest is, szóval ketyeg az óra srácok...

2006. november 9. - Terminátor

Jancsival már az egész épületet bejártuk, nincsenek ismeretlen területek, de van egy ajtó ami mindíg zárva, még Matyibának sincs kulcsa hozzá. Sejtésünk szerint a tetőre vezet, szóval igazán fasza lenne kinyitni. Bár az is lehet, hogy csak néhány szaros partvist meg lomot rejtő kabinra bukkanunk, de ha az ember talál egy ajtót amit nem nyithat ki, szeret mindenféle izgalmasat képzelni mögé. Jancsi azért bepróbálkozott a 'svejci' bicskával, de nem járt sikerrel:

- Soha nem fogod bicskával kinyitni azt az ajtót.

- Soha ne mondd, hogy soha!

- De épp most mondtad te is, kétszer.

- Fuck...

2006. november 8. - "Milyen szép nap van ma, szerda?"

Ma is mozgalams napunk volt, délelőtt aludtam egy jót az asztalra borulva, aztán elmentünk ebédelni, visszafelé az elöttem álló srácot elgázolta egy terepjáró, most meg blogot írok. És valaki ezért egy nem is rossz összeget utal a számlámra hó végén, nem is értem miért sírok állandóan. No csapjunk a lecsóba, először is csókoltatom Athinát, és köszönöm neki a reklámot! Ha Ő nem lenne, sosem szerettem volna meg a blogokat, és magam sem írnék, szóval igazán nagy elismerés számomra, hogy néha elolvas és még tetszik is neki. Egyébként a tegnapi bejegyzés kimaradt, pedig igazán izgalams napunk volt, meg is írom gyorsan. Szóval tegnap jött hozzánk valami pofa elmondani mi az élet, milyen a jó csapat és mennyivel jobb lesz majd a cégnek ha úgy csinálunk ahogy ő mondja. Volt valami címe is a formának, de azt angolul mondták, és mivel senki nem tud angolul senki sem értette. Mi késve érkeztünk Jancsival, mikor benyitottunk a terembe csupa unott és megszeppent ember ült szemben egy tipikus farokkal, aki azt hiszi attól lesz közvetlen az emberekkel ha mindenkire idiótán vigyorog és a hetvenéves nagypapát is letegezi. Ő volt az előadónk, aki szerintem elfogyasztott némi kokaint isidefelé, mert egy értelmes, összeszedett egész mondat nem hagyta el a száját és úgy pattogott egyik faltól a másikig, mint egy gumilaszti. Annál a résznél, mikor azt mondta "álljatok, fel, toljátok a falhoz a székeket, most játszunk majd kicsit" jobbnak láttuk Jancsival ha angolosan távozunk. Azonban két kövér nő elállta az ajtót, de a jó Jancsi megoldotta a helyzetet. Hamar az egyik fenekébe csípett (azt hiszem ezt hívják szexuális zaklatásnak), aki erre jókorát sikkantott és odébbszökkent, mi meg kisurrantunk a keletkezett résen. A csaj még kifelémenet rámkacsintott, azt hitte én voltam, kösz Jancsi. Aztán a nap befejezéseképp lementünk Matyibához a pincébe, nála mindíg van sör és van tévéje, rajtunk kívül egyébként ő az egyetlen ép ember a vállalatnál, afféle karbantartó - mindenes féle.

2006. november 6. - Hétfő, görcs nélkül

Ma egész délelöttünk azzal tellt, hogy bejártuk az épületet irodáról irodára, hogy találjunk valamit amink még nincs. Én szereztem egy kicsit kopott de kiválló tűzőgépet, Jancsi meg einstandolt egy elemes örökmozgót valakinek az asztaláról. Egyébként Jancsi tök jól érzi magát a semmittevéssel, minden nap talál valamit amit ellophat, és ebben örömét leli. Talált magának egy kényelmes széket, és eltervezte, hogy hazaviszi. Ahhoz persze nem elég tökös, hogy csak úgy kitolja az épületből a székét, inkább szétszedte és minden nap elviszi egy darabját. Végülis tényleg jó kis szék, állítólag napokig tartott míg "becserkészte". Ez úgy nézett ki elmondása szerint, hogy mikor kaja után jött fel a hátsó lépcsőn, mindíg benézett XYné irodájába, hogy van-e ott valaki, mert ott volt a szék. Harmadszorra épp nem volt bent senki, nem is szarozott, gyorsan átszáguldott a székkel a budiba, aztán Matyibától csencselt egy csillagcsavarhúzót és munkához látott. Most ott vannak elrejtve a vécében az alkatrészek, szerintem frankón megszívja magát a szivacs az aromával, mikor majd hetek múlva végre otthon lesz minden alkatrész és összeszereli, lesz egy húgyszagú széke.

2006. november 4. - Az új munkahely

Úgy gondoltam, nem árt ha írok pár sort az új munkahelyünkről, mert tipikus példája a szar magyar cégeknek. Korábban megfigyeltem már, hogy ha egy cég elkezd lecsúszni a lejtőn, egy idő után már nincs megállás. Azt hiszem minden ott szokott rosszra fordulni, mikor a vezetőségbe túl sok hülye kerül, semmirekellő értéktelen, sekélyes s unintelligens emberekről beszélek. Az a baj velük, hogy szeretnek maguk köré hasonlóan hülye embereket gyűjteni, inkább úgy mondanám, hogy maguk alá felvenni. És innentől a lavina már megállíthatatlanul zúdul lefelé a lejtőn, a személyzet lassacskán mind szar emberekből áll majd, ami munkát régebben egy személy végzett, arra most nyolcan vannak, és tologatják egymásnak az aktákat. A jó munkaérő pedig, látván munkája hiabavalóságát elég gyorsan elszivárog az ilyen cégektől, helyükre persze hülyéket vesznek fel. Ha véletlenül be is kerül néhány értékes ember az alkalmazottak közé, ellop amit még tud aztán elhagyja a süllyedő hajót. Az ilyen cégek szoktak több tíz millós tartozással felszívódni, a beszállítók, hitelezők meg baszhatják a pénzüket. Hát az új munkahelyem is pont ilyen, mikor először beléptem a kapun megcsapott a rothadás szaga. Nem átvitt értelemben, valami tényleg baromi büdös a földszinten, ha itt önteném le a falat kávéval, meg sem látszana rajta. Egyrész félhomály van, másrészt minden fal iszonyú retkes. Az emeleten a sarokban gomba nő a falon, szép zöld. Szarni a sarki mekibe járunk, viszont kötelező a nyakkendő viselése, mert a presztizs fontos a cégnek. Mikor felvetettem, hogy talán akkor levehetnék az előző bérlő cégérét és kitehetnénk a sajátunkat le lettem oltva.Olyasmi ez, mikor veszel egy autót, vigyázol rá, nem barmolod szét. Aztán múlik az idő, és kezd a verda lelakottá válni. Már nem veszel új dísztárcsát ha ellopják, nem zavar ha benne dohányoznak és a téli koccanás nyomát se javíttatod meg. Már nem vigyázol a motorra sem, olcsóbb benzint tankolsz, a csikket simán elnyomod a műszerfalon, és ha egy haverod összerókázza a huzatot egyszerűen leszaggatod az ülésről és kivágod a picsába a haverral együtt. A végén már úgy vezetsz mint egy állat, kihajtod a belét is, és mielőtt teljesen szétoszlana a gép, felgyújtod és belököd egy szakadékba. Pedig hogy vigyáztál rá régen.

2006. november 3. - Ez egy állat

Egyre inkább az a meggyőződésem, hogy Jancsi egy állat. Ma egész nap a kerekesszékkel csúszkált ide-oda, én próbálok dolgozni, miközben a hátam mögött ez a farok lobpgó nyakkendővel elszáguld egy széken. Egyébként a kollékák és kolleginák közönyére jellemző, hogy a legtöbben fel sem néztek a monitoruk mögül, pedig legalább fél óráig furikázott ez az állat, néha trágár szavakat is kiabált közben. Hétfőn meg azt a feladatot kapta, hogy tegye fel a PowerPointot egy laptopra, amin majd prezentálnak nekünk délután. Nem is lett volna semmi baj, ha nem találja meg a már előre elkészített anyagot a vinyón, és piszkál bele. De megtalálta. És belepiszkált. Én az egészről nem tudtam semmit, csak azt vettem észre, hogy Jancsi egész ebéd alatt rötyörög valamin, mint egy gyerek. Aztán leoltották a fényeket, bedörrentették a projektort, és elindították a prezit is. A harmadik színes grafikon után a vásznon megjelent egy hatalmas pina, amiből csorgott ki a fincsi geci. Mindenki döbbenten ült, az előadó idegesen nyomkodta a tovább gombot, ám egyre durvább képek következtek. Amikor egy öregember baszott egy tehenet, vörösödő fejjel lecsapta a notit, és kiviharzott a teremből. Mármint az előadó, akit eddig még sosem láttunk, valószínű nem is látunk többet. Asszem valami asszisztens lehetett. Jancsi egyetlen szerencséje az volt, hogy a félhomályban nem látták, amint az asztal alatt fetrengett a röhögéstől. Komolyan mondom nem ép az elméje, megzavarodott. Vagy lehet, hogy ő normális egyedül.



2006. november 2. - Jancsi széljegyzete

Helló internet, szevasztok blogolvasók!

Tomi barátom írásait visszaolvasva (khm, bocsánat Irodai Patkány írásait) úgy érzem a drága szerző tovasiklik egy-két apróság felett, amit talán nem ártana megemlíteni. Például, hogy Ferit legalább hat éve ismerjük és szeretjük mind a ketten, pedig a róla szóló részek mást sugallnak. Aztán ott van az a csekélyke tény, hogy előléptetésünkhöz semmi köze nem volt az IP által vázolt béna kis haditervnek meg az angol haveroknak, valójában Patkány kúrogatott egy negyvenes középvezetőt a cégnél, aki elintézett pár dolgot, például hogy saját irodát kapjunk pálmával és reluxával. Azonban ahogy a viszonynak vége lett (Tomi kidobta a banyát), a karrierünknek is lőttek a cégnél, egy hét sem kellett és szedhedtük a motyónk, úgyám! Azért én még felkínáltam testem és ártatlanságom a nyanyának, de már késő volt. Itt következett be a fél éves szünet a blogban, ugyanis nehéz úgy fél évig írni az irodai életről és mindennapokról, ha az ember otthon vakarja a szafaládét, mert nincs munkája. Most más nem jut eszembe ami kiigazításra szorul, pedig volt még valami. Nem baj, majd legközelebb. Ja, mondanom sem kell, egy ideje ismét dolgozunk, ha munkának lehet ezt nevezni egyáltalán.

2006. november 1. - Feltámadás

Ma is kibaszott hideg van, mintha Moszkvában lennénk. Pedig még sosem voltam, de úgy képzelem ott nagyon hideg van. Mivel halottak napja van, úgy gondoltam stílusos lenne, ha ma támasztanám fel a blogot. Meg különben sem kellett bemennem dolgozni, szóval időm mint a tenger. Tekintsünk egy kicsit vissza: ~ 1 éve indult a blog, fél évig üzemelt, majd fél évig szünetelt. Most újabb fél év rendszeres frissülést tervezek. Eleinte úgy akartam, hogy tematikus blog legyen, az irodai életről, szenvedésről, állatságokról, stb. Aztán a végén már majdnem minden bejegyzés elég személyes hangvételű lett, pedig szerettem volna elkerülni a "jajj de szar az élet" picsogásokat. Azért az előző bejegyzések is olvashatóak, leljebb.